„Három héttel az esküvőnk után, önvizsgálattal fedeztem fel a daganatot a bal mellemben. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj – kezdi mesélni Anita a történetet. Kedden elmentem az orvoshoz, elvégezték a szükséges vizsgálatokat (ultrahang, biopszia, a szerk.) és másnapra megvolt az eredmény. Egy hét múlva megműtöttek.” A szövettan eredménye alapján az orvos szomorú hírt közölt […]
„Három héttel az esküvőnk után, önvizsgálattal fedeztem fel a daganatot a bal mellemben. Azonnal tudtam, hogy nagy a baj – kezdi mesélni Anita a történetet. Kedden elmentem az orvoshoz, elvégezték a szükséges vizsgálatokat (ultrahang, biopszia, a szerk.) és másnapra megvolt az eredmény. Egy hét múlva megműtöttek.”
A szövettan eredménye alapján az orvos szomorú hírt közölt a fiatalasszonnyal: hiába távolították el a daganatot, kemoterápiás kezeléssel is csupán öt százalék a túlélési esélye. Ha nem vállalja a kemoterápiát, akkor legfeljebb 6-8 hétig élhet még. Anita élete legnehezebb döntése előtt állt.
„Életem legnehezebb döntése”
„Három héttel korábban még boldog feleség voltam, az 5 éves Laura és 7 éves Zsófi édesanyja. Olyan nő, aki újra anyai örömök elé néz. Amikor az orvos sorolni kezdte az esélyeimet, úgy éreztem, hogy mindennek vége, nincs tovább. Másodpercek alatt döntöttem: visszautasítom a kemoterápiát a várandósság 30. hetéig és csak akkor kezdem el a kezelést, ha a baba megszületik. Tudtam, hogy hatalmas kockázatot vállalok, hiszen az orvos is megmondta: mire a babát megszülhetném, már annyi áttét lesz a szervezetemben, hogy a gyermeket császármetszéssel sem tudják majd kivenni.”
Anitára embert próbáló hetek vártak.
„Teljesen hullámzó volt a kedélyállapotom. Nagyon féltem, de hittem abban, hogy a betegségemnek nem kell feltétlenül halálosnak lennie. Le is küzdhetem azt. Sokat köszönhetek a családomnak és az életmód tanácsadómnak, aki 12 éve maga is sikerrel birkózott meg a betegséggel és akinek akár éjjel is számíthattam a segítségére.”
Első lépések a gyógyulás felé
„A gyógyulásom érdekében először az agyamat kellett teljesen átprogramozni. Minden este teleírtam egy füzet oldalát – kezdetben – azzal, hogy „Meg akarok gyógyulni”. Később már bátrabban fogalmaztam: „Meggyógyulok”. Próbáltam távol tartani magamtól minden, a betegséggel kapcsolatos negatív gondolatot.”
Anita tudta azt is, hogy a pozitív gondolatok fontosak, de kevesek ahhoz, hogy megküzdjön a halálos kórral. Korábban hetente háromszor aerobik edzésre járt, rendszeresen infraszaunázott és mindig figyelt az egészséges táplálkozásra. Így nem volt nehéz változtatni addigi étkezési szokásain sem. Szigorú étrendet követett és sokféle táplálékkiegészítőt szedett.
„Innentől kezdve semmilyen állati eredetű élelmiszert nem fogyasztottam: kerültem a tojást, tejtermékeket és a húsféléket. Teljesen száműztem a cukrot és a finomliszttel készült ételeket. A teljes kiőrlésű kenyeret magam sütöttem. A zöldségeket és gyümölcsöket az ökopiacról szereztem be.”
Az első erőfeszítéseknek beért a gyümölcse. 2007. augusztus 28-án császármetszéssel és 1430 grammal megszületett a kisfia, Gábor.
A gondolatok ereje
A baba születése és az elkövetkező hetek újabb reményt adtak Anitának. Annak ellenére, hogy Gábor születésekor az orvosoknak a kulcscsontja fölötti nyirokáttétet is el kellet távolítani és további nyirokcsomó-daganatokat találtak a szervezetében. Ám a fiatalasszony hitt abban, hogy akaraterejének mégis komoly eredménye lett: a kór nem támadott meg egyetlen belső szervet sem. Tudta, hogy a betegség terjedését önerejéből nem tudja megakadályozni, ezért november közepén (!) elkezdte a kemoterápiás kezelést is. Anita sajátos módszereket is alkalmazott, hogy elősegítse mihamarabbi gyógyulását.
„Ekkor már semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy látni akarom, ahogy a gyermekeim iskolába mennek és felnőnek. Naponta meditáltam és relaxáltam. Képsorokat képzeltem el arról, hogyan gyógyul a szervezetem. Ilyenkor valamilyen meditációs zenét hívtam segítségül. Az egyik cd-n például ütemes dobolás hallható. Magam előtt láttam, ahogy a dobpergésre katonák törnek elő a csontvelőből és lekaszabolják a rákos sejteket. Gyakran elképzeltem azt is, hogy egyszerűen fogom, és tűzbe dobom a daganatot. Minél többet tornáztattam az agyam, annál jobb lett a közérzetem.”
„Megtanultam másképp gondolkozni!”
Anita azóta túl van több, mint 15 kemoterápiás kezelésen, amelyek – bevallása szerint – a gondolatainak köszönhetően nem viselték meg sem a lelki, sem a fizikai állapotát. A decemberi MR–vizsgálat eredménye már komoly javulást mutatott: a beteg nyirokcsomók nagy része eltűnt, vagy sokkal kisebb lett, mint ősszel. A januári CT-vizsgálat pedig szinte negatív lett. Orvosa szerint, ha a márciusi lelete is negatív, nem kell folytatnia a kemoterápiás kezelést. Anita a hagyományos orvoslás módszerei mellett, továbbra is hisz a gondolatok erejében, bizakodó, és egyetlen csábító falat kedvéért sem hajlandó eltérni szigorú étrendjétől.
„Egy olyan betegséget kaptam, amely megtanított másképp gondolkozni. Minden reggel úgy kelek fel, hogy hálát mondok az élet legapróbb örömeiért is, mint a napsütés vagy a gyermekeim mosolya. Hiszem, hogy olyan vagyok, mint bárki más. Mindenki meg tud gyógyulni, csak igazán hinnie kell benne.”