Miért olyan szexi a magas sarok?

De vajon mi az oka a hosszú combok szexuális kisugárzásának? Miért pont a „nyakigláb” modellek a legvonzóbbak? És ha nem kaptunk a természettől ilyen csábító ajándékot, vajon miért igyekszünk magas sarkakkal, ravasz fazonokkal elhitetni ennek ellenkezőjét a világgal – és persze főleg annak hím tagjaival?

A válaszban nincs semmi csalafinta, már megint mindennek a természet az oka. Felnőtt korra testünk arányai úgy változnak, hogy lábaink arányosan hosszabbak lesznek, mint voltak gyerekkorunkban, mikor még édesen tipegtünk husi tappancsainkkal a homokozóban. Ráadásul a pubertáskor végén érik el maximális hosszúságukat: a nyúlánk combok így tudat alatt szexuális üzenetet hordoznak – a nemi érettség képében felhívást jelentenek egy táncra.
Ez a jelzés olyan erős, hogy bizonyos korokban még a boka kivillantása is szigorúan tilos volt. Sőt: magát a szót is száműzték úri körök szótárukból, nehogy a tüzes ifjak vágyai lángra kapjanak. A prüdéria olyan méreteket öltött, hogy képesek voltak a XIX. században a zongorák pucér lábait csipkés nadrágocskákba öltöztetni, nehogy bárkiben illetlen asszociációkat keltsenek e formás női végtagokat idéző tárgyak.

Csak a húszas évek lázadó asszonyai mertek először térdükig felszabott szoknyát húzni – meg is kapták érte a rossz lányoknak kijáró sértéseket. Ezt a felhajtást a női lábak körül könnyű megérteni, ha belegondolunk: minél többet enged látni belőlük egy ruhadarab, annál közelebb engedi az éhes férfitekintetet ahhoz a bűvös ponthoz, ahol találkoznak.
Nem véletlen tehát, hogy a szépségkirálynők lábai a „hónaljukig érnek”, ezzel tudat alatt erotikusan ingerelve az erősebbik nemet – akinek pedig nem adott ilyen csáberőt a természet, az tűsarkakkal pótolja a szexi centimétereket.