Őrizd a szerelmet! – buddhista módszerekkel

Fórumozz a témában! Te hogyan gondozod a kapcsolatod?
Ha kevés időtök van egymásra, hogyan oldod meg, hogy a párod mégis azt érezze, törődsz vele, ő a legfontosabb a számodra?

Fórumozz a témában – katt ide! A fórumban tett hozzászólásokból készült rövid összeállítást a decemberi Wellness magazinban olvashatod majd, így megtudhatod, mások milyen módszerekkel őrzik meg a szerelmet!

Őrizd a szerelmet! – buddhista módszerekkel
A buddhista elvek szerint minden tettünket két vágy vezérli: a szenvedés elkerülése és a boldogság beteljesítése. Az utóbbi csodálatos állapotot élik át például az újdonsült szerelmesek: minden pillanatukat az imádott kedves ideális mivolta tölti be, azon gondolkodnak, melyik ruhában tetszenének neki jobban, és hogyan szerezhetnének örömet a „csodalénynek”. Teszik ezt annak ellenére, hogy pontosan tudják: az érzés kiszámíthatatlan, bármikor elillanhat vagy megszürkülhet.

De vajon hogyan fordulhat elő, hogy a buddhista párok jelentős része mégis képes megőrizni ezt a boldogságot? Szerintük egyszerűen az a probléma, hogy a legtöbb ember kívülről várja a boldogságot. Ezt a nézetet erősíti a fogyasztói társadalom is, amelyben csak akkor lehetsz boldog, ha megveszed a legmodernebb tévét, ha elutazol egy drága nyaralóhelyre, ha negyvenévesen is húsznak nézel ki… Ám ha a boldogság ilyen feltételekhez köthető, akkor a feltételek megszűnésével az érzés is megszűnik. Vagyis valahol magunkban kell megtalálnunk a forrását, és ezért bizony sokat kell dolgoznunk. A szerelemben is csak addig rózsaszínűek a felhők, amíg friss az érzelem, néhány év után azonban be kell látnunk: mi magunk vagyunk felelősek a párkapcsolatunk sikereiért vagy kudarcaiért, és mindazok öröméért vagy fájdalmáért is, akik közel állnak hozzánk és megnyílnak felénk.

Kétféle érzelem

A buddhizmus alapvetően kétféle szerelmet különböztet meg: a követelőző és az önzetlen szerelmet. A követelőző szerelemben a féltékenység, a túlzott ragaszkodás, a harag és önzés dominál. Az ilyen kapcsolatokban általában beszűkül a tér, gyakran zajlik az élet a múltban, a régi sérelmek felhánytorgatásával, vagy épp a jövőben: „majd akkor élünk jobban, ha abbahagyod a morgolódást, és többet keresel…”. Ha az érzelmeinket az elvárások és a félelmek uralják, soha nem élhetjük meg a jelen örömteli pillanatait, és fokozatosan elbizonytalanodunk. Ha birtokolni akarjuk a másikat, előbb-utóbb a gúzsba kötött fél feszegetni kezdi a határokat, és elkezd kifelé tekingetni.

Az önzetlen szerelem ezzel szemben olyan, mintha két érett ember találkozásából több születne, mint egy pár. Akik jól és nagylelkűen szeretik egymást, a világot is megajándékozzák többletenergiával. Az önzetlen szerelem egyik ismertetőjele, ha a pár láttán senki számára sem kérdéses, hogy boldogok együtt, hiszen valósággal sugározzák az örömöt. Ezek a párok gyakran találják ki egymás gondolatát, és a telepátia sem ritka vendég náluk. A buddhisták szerint ilyenkor megszűnik az „én” és a „te”, és egy sokkal gazdagabb „mi” születik. Ezt az állapotot tartósíthatják a közös célok, amelyekkel környezetüknek is adnak valamit – ilyen lehet a karitatív munka, a baráti kör összefogása vagy akár a gyerekek szeretetteli nevelése is. 
Képek forrása: Profimedia.hu