Főoldal > EGÉSZSÉG > Segítség! A pasimnak nincs ideje rám!

Segítség! A pasimnak nincs ideje rám!

férfipárkapcsolat
0

Írta:

A harminckét éves Emese már évek óta kereste azt a kapcsolatot, amelyben végre rátalálhat a boldogságra, mígnem a sors összehozta Tamással. Történetük mesésen indult, ám a férfiról hamar kiderült, hogy a munkájának él. Alig jutott idő közös programokra, nyaralásra, a munkahelyi kötelezettségek miatt találkozásaik csupán heti egy-két estére korlátozódtak. Mivel ezek az együttlétek önfeledtek voltak, […]

A harminckét éves Emese már évek óta kereste azt a kapcsolatot, amelyben végre rátalálhat a boldogságra, mígnem a sors összehozta Tamással. Történetük mesésen indult, ám a férfiról hamar kiderült, hogy a munkájának él. Alig jutott idő közös programokra, nyaralásra, a munkahelyi kötelezettségek miatt találkozásaik csupán heti egy-két estére korlátozódtak. Mivel ezek az együttlétek önfeledtek voltak, Emese hónapokon át alkalmazkodott a helyzethez, és igyekezett örömét lelni a rövid találkákban. Persze eközben többször kérte Tamást, hogy fordítson több időt kettejükre, de semmi nem változott. Emese egy év után úgy érezte, hiábavalóak az erőfeszítései, és bár szereti a fiút, magányosabb, mint azokban az években, amikor társ nélkül élt. Az erős érzelmeket egyre inkább felülírták a józan gondolatok, és tudta, ha ez így folytatódik tovább, állandósul a társas magány. És bár továbbra is úgy érezte, hogy ők ketten tökéletes párt alkothatnának, harmonikusnak induló kapcsolatukat felőrölte az idő hiánya.

Párkapcsolat = társasjáték

„Főleg azokat a párokat fenyegeti az időhiány miatti eltávolodás, akik folyamatosan készenlétben állnak, és mindent alárendelnek a munkájuknak. Hiába a hatalmas szerelem, kötelezettségeikből semmit sem adnak alább. A mókuskerékben keveseknek sikerül ráébredniük arra, hogy az életben mi számít igazán” – mondja Tari Annamária pszichoterapeuta, majd hozzáteszi, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja. A szakember szerint nagyon sokan ott követik el a hibát, hogy úgy vélik, egy párkapcsolat működik magától is. Súlyos tévedés ezt gondolni, hiszen kellő energia- és időráfordítás nélkül ez nem megy. A párkapcsolat egy társasjáték, és ahhoz, hogy jól működjön, elengedhetetlen a kölcsönösség. Ha csak az egyik fél „dolgozik” érte, egy idő után azt érezheti, ez bizony csak neki fontos. Ez belső feszültséghez, majd frusztrációhoz vezet, végül pedig konfliktusokat generál.

0016064_1.jpg ()

Spirálba kerülve

Két ember viszonyában meghatározó az első néhány hónap. Ekkor hozzák meg – gyakran kimondatlanul – azokat a játékszabályokat, amelyeket később már nagyon nehéz felülírni.
„Ezért fontos, hogy már a kapcsolat kezdetén igyekezzünk olyan viszonyokat kialakítani, amelyek számunkra kedvezőek, utólag ugyanis már nagyon nehéz lesz változtatni – magyarázza szakértőnk. – Ha valaki a kapcsolat elején mosolyogva asszisztál ahhoz, hogy párja, a munkahelyi teendőkre hivatkozva, napokig nem hívja fel, később se számítson többre. Ilyen esetben nem csoda, ha az elhanyagolt kedves előbb-utóbb úgy érzi, hogy nem fontos a partnere számára. Ebből aztán egyenesen következik a keserűség, majd a bizonytalanság, ami szép lassan megöli a kapcsolatot. Persze a másik oldalon sem könnyű: aki agyonhajszolja magát, és esténként csak csendre és bambulásra vágyik, a szerelmével töltött órákban is úgy érzi, teljesítenie kell. Ilyenkor a párjához hasonlóan ő is spirálba kerül, és ő is azt tapasztalja, hogy kedvese nem érti meg. Éppen ezért az a legjobb megoldás, hogy még a kapcsolat elején tisztázzuk egymással, mire számítunk a másiktól. Mindezt legegyszerűbb nyílt, egyenes beszéddel a másik tudtára adni, mert ha a feszültségeket magunkba fojtva elérkezünk a „nem bírom tovább” állapotába, már majdnem biztos, hogy késő.”

Minőség vagy mennyiség?

Mint ahogyan a szobanövényünknek is megvan a saját életritmusa, vagyis a meghatározott rendje, hogy mikor és mennyi öntözést, törődést igényel, a párkapcsolatok esetében is meghatározható az a minimális együtt töltött idő, amire szükség van a viszony fenntartásához. A szakemberek szerint hetente 20-25 közösen megélt óra az a mennyiség, amiben a kapcsolatnak lehet tere és esélye a fejlődésre. Az idő hiánya persze kompenzálható, például azzal, ha az együtt töltött órák tartalmasan, harmonikusan telnek, de az egyre fogyatkozó időben ezt nehéz megvalósítani. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni a másik fél igényeit sem. Hiába vágyunk arra, hogy pörgős partin töltsük együtt az estét szerelmünkkel, ha ő hullafáradt, és szívesebben bújna össze a tévé előtt. Ha a pár tagjai képesek összehangolni az igényeiket, és tiszteletben tudják tartani azt, hogy mindenkinek kell egy kis idő a hazatérés után, amikor kifújhatja magát, akkor az együtt töltött órák minősége is javulni fog.

Mint a rétestészta…

Tari Annamária szerint fontos ugyan a kompromisszumkészség, ám a túlzásba vitt tolerancia nem mindig célravezető. Nem árt magunkban határokat szabni, hogy mit, meddig és milyen áron fogadunk el. Tisztáznunk kell, mit várunk el a kedvesünktől, miben és mennyire intenzíven igényeljük érzelmi támogatását, jelenlétét. Ugyanakkor azt is mérlegelnünk kell, hol húzódik a toleranciaküszöbünk, mit tudunk még „elviselni” a kapcsolat megmentése érdekében. Azt is át kell gondolni, hogy a különböző területeken mennyire harmonikus a viszonyunk, és mi az, amit veszítenénk, ha az együtt töltött idő rövidsége miatt megszakítanánk a kapcsolatot.
„Ha valakinek nincs ideje a másikra, a kapcsolatukra, akkor valószínűleg más probléma is van a háttérben. Ha azonban mindkét fél hajlandó arra, hogy az idejüket egymáshoz hangolják, sokat tehetnek a harmónia elérése érdekében. Rendre ott kezdődnek a gondok, amikor a kapcsolat rétestésztaként elkezd nyúlni, és már egyik fél sem tudja, igazából hányadán áll a másikkal. Éppen ezért azt sem árt tisztázni, hogy az időhiány átmeneti jellegű-e, vagy várhatóan állandósuló probléma. Ezeknek a dolgoknak a végiggondolása segíthet annak mérlegelésében, hogy megéri-e maradni a kapcsolatban, vagy megérett az idő a továbbállásra.”

A cikk teljes terjedelmében a Wellness magazin decemberi számában olvasható!

Tudtad?
Gondoltad volna, hogy az emberi konfliktusok 95 százaléka megoldható? Ha fontosak vagytok egymásnak, beszéljétek meg a problémáitokat, és tegyétek egyértelművé a másik számára azt is, mi lehet a megoldás. A hiszti viszont nem old meg semmit. Szakemberek szerint megjósolható, hogy a problémák mélyülésével a nő egyre agresszívebb, míg a férfi egyre passzívabb lesz, így nehezítve a megoldáskeresést.

Képek forrása: Profimédia


További cikkeink a témában

Kövess Facebook-on!
X