Ha a pasid túl érzékeny…

A nők és férfiak közötti lelki és gondolkodásbeli különbségeket hosszú ideje kutatják. Azt már tudjuk rég, hogy problémamegoldó képességeink eltérnek, ám az olyan túlkapásokkal, mint hogy a „férfiak romantikusabbak, mint a nők” már nem igazán tudunk mit kezdeni. Tavaly amerikai pszichológushallgatókat kérdeztek arról, feladnák-e a karrierjüket a szerelemért. Meglepő eredmény született: inkább a fiúk válaszoltak igennel. A kutatás vezetője arra jutott, hogy míg a lányok ebben az életkorban még készek feláldozni romantikus kapcsolatukat a szakmai karrier oltárán, a fiúk fontos támaszként tekintenek a nőkre, akik segítik őket életcéljaik megvalósításában. Persze egyáltalán nem baj, ha egy pasi romantikus vonásokat mutat, de ha túl érzelmes, és szemmel láthatóan nehezebben jut megoldásra, mint mi, nők, az már zavaró lehet, hiszen egy érzékeny férfira nem szívesen rónánk terhet, inkább eljátsszuk, hogy nem szorulunk a törődésére és a figyelmére, sőt ezer örömmel mentjük meg őt saját magától.

Hová tűnt a küzdőszellem?

Az érzékeny férfiak megjelenésével egyre gyarapszik azoknak a párkapcsolatoknak a száma, ahol a nő egy idő után kezdi úgy érezni: ő az erősebb fél a kapcsolatban. Hiszen az egyszerre több területen való helytállás során kemény páncélokat szerez, akárcsak Vali: „Az utóbbi években nem találkoztam olyan férfival, akire nyugodt szívvel rábízhatnám magam. Volt olyan pasim, akit másfél évig eltartottam, egy másiknak én szereztem munkát, a harmadik mellett pedig halálra untam magam, mert képtelen volt önálló döntéseket hozni. Egyikükre sem tudtam felnézni, és társammá szegődött az érzés, hogy csak magamra számíthatok. Családra és biztos kötelékre vágyom, de egyelőre be kell érnem a macskámmal, biztonságként pedig a munkámmal. És közben várom a férfit, aki majd képes lesz küzdeni értem.”

Az anyák és a média

A férfiak „elgyengülésének” több oka van, az egyik éppen mi, nők vagyunk – illetve azok az anyák, akik nem engedik kirepülni, leválni a fiaikat, és addig anyáskodnak felettük, amíg hagyják nekik. Ezek a fiúgyerekek megszokják, hogy nem kell önálló döntéseket hozniuk, és későbbi partnereiktől is anyáskodó bánásmódot várnak. A másik ludas a nőket önállóságra és keménységre biztató média, gondoljunk csak a reklámbéli, szupercsinos anyukákra, akik napi tíz óra munka után kiskosztümben rohannak a gyerekkel a játszótérre, majd este mesés vacsit kerekítenek a családnak. Olyanok, mint a Duracell-nyuszi, sosem fáradtak, és a menstruációs görcsökkel és a kellemetlen emésztési problémákkal is villámgyorsan elbánnak. Minek ide férfi?

Vonzó-e sebezhetőség?

Azért valljuk be, miközben olyan társról ábrándozunk, akinek biztonságot adó karjaiban megpihenhetünk az esti film alatt, vonzóvá vált számunkra a sebezhetőség is. Tulajdonképpen azt várjuk tőle, hogy egyszerre legyen kemény és lágy. Aztán valahogy minden elbillen az érzelmek felé. Mert az érzékeny férfi társában is az érzelmi töltést keresi. Bántja, ha nem fogadják el olyannak, amilyen, csalódásai, kudarcai pedig egyre érzékenyebbé teszik. És bár elsősorban a lelkével szeretne hatni a női nemre, egyre kevésbé meri megmutatni azt. Ördögi kör.

„Pótkapcsolatok” időszaka

Szintén a férfiak érzékenyebbé válását mutatja, hogy egy szakítást sokszor nehezebben hevernek ki, mint a nők. Leginkább a derék égből villámcsapás-szerű „viszlátokkal” nem tudnak mit kezdeni, ami azért éri őket váratlanul, mert a már régóta gyülekező felhők elkerülték figyelmüket. De mit is tesz egy érzékeny férfi a szakítás után? Dolgozni még csak-csak bevonszolja magát, de az estéit fürdőköpenyben tölti, sorozatokat néz, gyorskaját eszik, és sűrűn néz a pohár fenekére. Ahelyett pedig, hogy megpróbálná megérteni, miért is lett vége a kapcsolatnak – hiszen az igazsággal szembenézni fájdalmas –, inkább a figyelemelterelésre voksol. Ekkor jönnek a duhaj, bulizós korszakok, és a „pótkapcsolatok”, amelyek csupán az egyedüllét felszámolására és a megtépázott önbizalom helyreállítására szolgálnak. Ám az érzékeny férfiú előbb-utóbb kénytelen beismerni magának, hogy a felszínes ismerkedés helyett szeretetre, törődésre, vagyis egy érzelmes kapcsolatra vágyik.

A témáról bővebben a Wellness magazin márciusi számában olvashatsz!

HSP-szerelem
Megeshet, hogy párod nem csupán érzékenyebb az átlagnál, hanem hiperérzékeny (HSP=Highly Sensitive Person). Az ilyen férfiak a szerelemben is végletesen gondolkodnak, mennyországként vagy pokolként élik meg. A túlérzékeny emberek többnyire befelé fordulók, mindent a szívükre vesznek, és a legapróbb kritika is igen rosszul érinti őket. A vita fárasztó számukra, ezért úgy tűnhet, képtelenek kiállni az érveik mellett. Az ő esetükben különösen lényeges, hogy empatikus, megértő társra találjanak, aki nem hátrányként kezeli hiperérzékenységüket.

Képek forrása: Profimédia