A magazin szeptemberi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked! Ma mit dúdolsz? Csukott szemmel, egyenes gerinccel ülünk a földön. Fém súrolja a fémet, üveg csendül üveghez, aztán együtt csikordul, zeng-bong, lüktet minden. Nem hagyja, hogy lazán ráfeküdjek, mint a tenger langyos hullámaira, nem is sodor, mint a szél. Viszont azt sem hagyja, hogy másfelé kergessenek […]
A magazin szeptemberi számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked!
Ma mit dúdolsz?
Csukott szemmel, egyenes gerinccel ülünk a földön. Fém súrolja a fémet, üveg csendül üveghez, aztán együtt csikordul, zeng-bong, lüktet minden. Nem hagyja, hogy lazán ráfeküdjek, mint a tenger langyos hullámaira, nem is sodor, mint a szél. Viszont azt sem hagyja, hogy másfelé kergessenek a gondolataim. Visszahúz a hangrezgések különös, mindig célba találó harmóniája. Zenemeditáció, hosszú félóra a jógagyakorlás végén. Zsibbad a sarkam, amin ülök, egy ideje érzem, és oda akarok kapni, hogy kikergessem a hangyákat, de eszembe jut, hogy nem sokra mennék vele, zsibbadni fog az, akárhová tekergetem. Ne gondoljak semmire, hagyjam, hogy elérjem, ami jön, de engedjem is el. Ha mégis okoskodni kezdenék, visszakapaszkodom ebbe a nehéz, szép zajba. Mert nagy a veszély: a lapzárta előtti jógaórákon folyamatosan címeket adok, amíg még belefér, miért ne. Nem csak erre az üvegtörős zajra meditálunk: más rezgés más régiókra hat, ez az éles csikorgás az elmére. A magával ragadó, édes dallamhullám a szívemre. Az erőteljes, ütemes hangok valahol a gyomorszáj táján ébresztik az akaratot, az önbizalmat, a tettvágyat. Mintha hosszú útról érkeznék, úgy nyitom ki a szemem az utolsó taktus után. Pár évtizeddel ezelőtt semmi esélyt nem adtam volna annak, hogy valamikor ennyire számíthatok a hangokra. Mint valami oltóanyag neve: biciniumok meg olvasógyakorlatok, végtelen és kilátástalanul örömtelen énekórák igyekeztek bevésni, hogy a zene az a szolmizálás, ha jól emlékszem. Ott kezdődik, és a többségnek ott gyorsan véget is ér – elnézést, tudom, nem illik ilyet leírni, biztosan hungarikum a módszer, de valami talán félremehetett valahol. Csoda, hogy felsikítottam, amikor rátaláltam a zeneterápiára? Hogy mennyi-féleképpen segítenek kicsinek és nagynak, egészségesnek és betegnek a hangok? Olvassák el az összeállítást a 44. oldalon, de még előtte gyorsan elmondom, nincs az a visszataszító házimunka (konkrétan az ágyneműhúzás, de mindenki szabadon behelyettesítheti), amit ne lennék hajlandó elvégezni, ha megtalálom az ütemet hozzá. Még csak zenekonzerv sem kell – bár nem árt egy cédé vagy mp3 –, meglátom a lepedőket, és már dúdolom is, hogy „néhány lepedőt összekötve leeresztettük a földszintre”, ki tudna ellenállni? Megvan a dallama a megérkezésnek is: amit a parkoláskor körülvesz, egész napra ellát energiával. Kezdődik a suli: jönnek a mi drága elindulós dalaink! Mind a három gyereknek a sajátja persze, jó esetben van közös. Ma mit dúdolsz? – ez volt évekig az egyik leglátogatottabb fórum a Nők Lapja Cafén, mert mindenki dúdol, nem? Szóval minden mennyiségben, mindenkinek a magáét, mellékhatások nélkül (kivéve aki koncerten nem a kedveséhez, hanem a hangfalhoz bújik, de szerintem ők még nem olvasói a lapnak, én meg már teszek félre ülőhelyre): zene!
Felhívás:Találkozunk szeptember 19-én a Millenárison! Ha még nem írta be a naptárába, itt az idő. Tökéletes szombati családi programot szervezett a Nők Lapja Egészség: a mi egynapos egészségvárosunkban válogathat az ingyenes szűrések és az izgalmas beszélgetések között, míg a gyerekeket a Disney Channel színpada szórakoztatja. Lapozzon a 23. oldalra, és ne maradjon otthon!
Bálits Éva
főszerkesztő
A Nők Lapja Egészség magazin szeptemberi számának tartalmából:
– Zeneterápia
– Emlékeznek az izmok
– Könnyű ételek
– Ki segít nemecseknek?
– Le a cukorral!
– Ne vágj ki minden fát!
– Hormonokkal szépülünk
– Nők, akik sohasem betegek. Mi a titkuk?
 |
 |
 |
 |
 |