“Tanulmányunk szerint a 2-es típusú (felnőttkorinak is nevezett) diabétesz korai szakaszában ezeknek az antioxidánsoknak a használata rosszat tesz” – írta közleményében Tony Tiganis, az ausztráliai Monash Egyetem munkatársa, akinek vizsgálati eredményei a Cell Metabolism című szaklap kedden megjelent számában láttak napvilágot. Az antioxidánsok a sejteket érő oxidatív stressz ellen lépnek fel azáltal, hogy megelőzik a […]
“Tanulmányunk szerint a 2-es típusú (felnőttkorinak is nevezett) diabétesz korai szakaszában ezeknek az antioxidánsoknak a használata rosszat tesz” – írta közleményében Tony Tiganis, az ausztráliai Monash Egyetem munkatársa, akinek vizsgálati eredményei a Cell Metabolism című szaklap kedden megjelent számában láttak napvilágot.
Az antioxidánsok a sejteket érő oxidatív stressz ellen lépnek fel azáltal, hogy megelőzik a töltéssel bíró, a sejteket károsító szabadgyökök elszaporodását. E hatásuk miatt kedvelt étrend-kiegészítővé váltak. Tiganis kutatási eredményei szerint azonban a kép ennél összetettebb.
Az általa vezetett kutatócsoport 12 héten át nagy zsírtartalmú, ezáltal nagy oxidatív stresszt jelentő étrenden tartotta a kísérleti egereket. A rágcsálók egyik csoportjából hiányzott egy enzim, amely segít megküzdeni az oxidatív stresszel. Megállapították, hogy az enzimhiányos egereknél kisebb valószínűséggel alakult ki inzulinrezisztencia, amely a cukorbetegség kialakulásának korai jelzője. Amikor azonban antioxidánst adtak az enzimhiányos állatoknak, elveszítették előnyüket, és romlott diabéteszes állapotuk.
Tiganis úgy véli, hogy az oxidatív stressz nem mindig károsítja a szervezetet, előfordul, hogy ártó enzimek működését gátolja, az antioxidáns adagolása pedig ronthatja ezt a védőhatást. A kutató figyelmeztetett, hogy vizsgálati eredményeik egerekre vonatkoznak, humán tanulmányok még nem készültek.
“Meggyőződésem szerint az egyébként egészséges egyéneknek nem kellene antioxidánst szedniük, fontosabb lenne, hogy inkább egészségesen étkezzenek, és mozogjanak” – mondta el Tiganis.