Hétvégi frász

„Édes, mi lenne, ha…” „Jaj, ne, ahhoz semmi kedvem!” Ismerős a helyzet, ugye? Te javasolsz egy programot, a pasid pedig kapásból visszautasítja, mert ő sörözni menne. Amivel nincs is baj, ha ő erre vágyik, csak éppen miért akkor, amikor végre együtt lehetnétek? Te viszont már kinéztél egy jó filmet, hiszen úgyis hatalmas lemaradásod van e téren. Igen, a közelgő hosszú hétvégén ezernyi konfliktus forrása lehet, hogy mivel töltsétek az időt. Persze, csak ha hagyjátok…

Jäger Zita és Petróczy Péter: Nem kell mindig együtt lenni! 

Vannak, akiknek könnyen megy a programegyeztetés, mert alapvetően ugyanazt szeretnék: kipihenni a hétköznapokat. Persze itt az okozhat konfliktust, ha a pár szülei élnek más-más városban, és igénylik is a rendszeres találkozást. De Jäger Zitának, aki xxx ként dolgozik, és  párjának sikerült kialakítania a zökkenőmentes rendszert. „Hét közben mindketten sokat dolgozunk, így aztán nincs vita közöttünk abban, mivel töltsük a hétvégét – mondja Zita. – Mindketten pihenni szeretnénk, sokáig aludni, lustálkodni, megnézni közösen egy filmet. Nem minden hétvégénket tölthetjük együtt, mert rendszeresen látogatom a szüleimet, ők jelentik a nyugalmat, a közelükben mindig feltöltődöm. A párommal, Péterrel, Tahitótfaluban lakunk, de én Bajáról származom, és igyekszem rendszeresen hazajárni. Péter ezt el is fogadta, sőt! Bár eleinte ritkábban kísért el, inkább csak az ünnepek alkalmával, mostanában egyre gyakrabban velem tart. Nem várom el, hogy minden alkalommal jöjjön, szerintem az is rendes tőle, hogy elfogadja, én ragaszkodom a látogatásokhoz. Persze ahhoz, hogy mindez jól működjön, gondosan meg kell szerveznünk az életünket. Ha valamelyikünknek eszébe jut egy jó kis program, akkor időben szól, hogy a másik el tudja dönteni, vele akar-e tartani. Ügyelünk arra, hogy ne egy nappal előbb jelentsük be a terveinket, és igyekszünk figyelembe venni egymás elfoglaltságait. Így Péter akkor szervez programot a haverokkal, amikor én a szüleimnél vagyok, a következő hétvégét pedig közösen töltjük. Egyébként sem vagyok híve annak, hogy egy pár éjjel-nappal együtt legyen. Nekem is van több barátnőm, akikkel rendszeresen szervezünk lányos bulikat, a párom nélkül mentem például a Madonna-koncertre is. Megkérdeztem, akar-e jönni, de érthető módon ő inkább mást szervezett arra az estére. A barátaival szerencsém van, mert elfogadtak, gyakran járunk velük össze. Nálunk bevált az elengedés, éppen akkor tudjuk élvezni egymás társaságát a közös programokon, ha hagyunk a másiknak szabadságot is.“
Tippünk:
„Ha nem is együtt vesztek részt egy programon, attól az élményt megoszthatjátok egymással – véli állandó szakértőnk, dr. Belső Nóra pszichiáter. – A részletes élménybeszámoló lehetővé teszi, hogy a másik fél se érezze kirekesztve magát. Vannak olyan bulik, amelyekre jobb egyedül elengednünk a párunkat, hiszen egy férfitól nem várhatjuk, hogy jól érezze magát, amikor a cukrászdában sütizünk a barátnőinkkel, mint ahogy mi sem szeretnénk hallgatni, ahogy a barátaival férfisoviniszta vicceken nevetnek. Ha szabad estét engedélyezünk a másiknak, akkor valóban hagyjuk békén, ne hívogassuk, hogy merre jár, ne küldözgessünk szerelmes SMS-eket, csak hogy velünk foglalkozzon. Ilyenkor legjobb, ha mi is programot szervezünk.”

Jánosi Dávid és párja, Eszter: Különbözőek vagyunk, de összetartozunk

Bevalljuk vagy sem, az ellentétek vonzzák egymást, viszont az is igaz, hogy bosszantó tud lenni, ha mindig mást szeretnénk csinálni, mint a párunk. Ennek ellenére érdemes beletörődni, hogy bizony különbözőek vagyunk, különösen ha hosszú távra tervezzük a kapcsolatot. Így volt ezzel Jánosi Dávid és a párja is, akik megtanulták elfogadni egymás eltérő szokásait, és ma már igyekeznek nem is megzavarni a másikat elfoglaltságai közepette. „Eszter nyugodt, kiegyensúlyozott, én hektikusabb alkat vagyok – mondja a Jóban Rosszban című tévésorozat Nemes Viktor doktora. – Ennek ellenére mindig találunk megoldást, ha nem ugyanahhoz a programhoz van kedvünk. Az együtt eltöltött tizenkét év alatt összecsiszolódtunk, megtanultuk elfogadni a különbözőségeket. Természetesen kapcsolatunk elején mi is mindenhová együtt akartunk menni, de egy idő után rájöttünk, jobb, ha adunk egymásnak némi szabadságot. A gyerekeink születése is átalakította a szokásainkat, tizenegy éve már az az elsődleges szempont, hogy nekik mire van szükségük, és utánuk jövünk mi ketten. Így aztán, ha néha van egy szabad esténk, akkor nem nagyon vitázunk azon, mivel töltsük, általában moziba megyünk, vagy a barátainkkal találkozunk. Néhány éve kiköltöztünk a fővárosból egy pilisi faluba, közel van az erdő, nagyon sokat kirándulunk, kerékpározunk közösen. Vannak olyan kedvtelések, amelyek csak egyikünk számára vonzóak. Én például nagyon szeretek társasjátékozni, Eszter viszont nagyon nem, így vagy a gyerekekkel ülök le, vagy barátokkal, ő csak nagyon ritkán száll be. Uszodába sem szeret járni, így oda is a fiúkkal vagy egyedül megyek. Ő zongorázik, azt nem nagyon lehet együtt csinálni. Én viszont békén hagyom őt, amikor játszik, nem akkor kérdezgetem tőle, hol a slusszkulcsom, vagy hogy főzne-e nekem egy kávét. Nem jelentenek gondot számunkra a külön programok sem, és ez így volt már a kapcsolatunk elején is. Előfordult, hogy munka kapcsán hívtak például több napos londoni útra, és Eszter nem tudott jönni, de nem kívánta tőlem, hogy ezért én is mondjam le, inkább elengedett. Az egyetlen, ami miatt néha feszültség alakul ki köztünk, az az, hogy én irtózom a tömegrendezvényektől. Próbáltam leküzdeni ezt az iszonyt, de nem érzem jól magam ott, ahol sok ember van, ingerült leszek, nincs köszönet abban, ha belekényszerítenek egy ilyen helyzetbe. Így aztán a közös programjaink sorából biztosan kimarad a tűzijáték vagy a majális, de ezt már a családom tudomásul vette.“   
Tippünk:
„Ha nagyon eltér az érdeklődési körötök, akkor is igyekezzetek minél több olyan programot választani, amely mindkettőtöknek szórakoztató – véli dr. Belső Nóra. – Igaz, némi kompromisszumkészség kell hozzá. Ha a lány filmbolond, a párja pedig utálja a tömeget, választhatnak kevésbé zsúfolt art mozit, vagy nézhetnek otthon DVD-t. Attól, hogy nem tudunk megbarátkozni kedvesünk hobbijával, még tölthetjük együtt az időt. Ha ő siklóernyőzik, mehetünk vele, és amíg ő repül, addig mi kirándulhatunk, ebédidőben együtt piknikezhetünk, így az eltérő hobbi ellenére is lehet közös a hétvége. Választhatjuk azt a megoldást is, hogy egyik nap az ő kívánsága teljesül, a másik nap a miénk, vagy úgy is feloszthatjuk, hogy az egyik program a mi kedvünk szerint alakul, a következő az ő elképzelései alapján.” 

A témáról bővebben a Maxima magazin 21. számában olvashatsz!