A magazin legfrissebb számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked! Óvatos kis léptekkel Mint a csillagharcos a bolygóközi űrben: ilyen magányos az ember a tízórai csomagolása közben. Lézerkard helyett konyhakéssel aprítom az almát, körtét, szeletelem a retket meg a paradicsomot. Napi négy szendvics, a nagyoknak egy-egy, a kicsi délután is bent marad, neki kettő kell. Csak […]
A magazin legfrissebb számát Bálits Éva főszerkesztő ajánlja neked!
Óvatos kis léptekkel
Mint a csillagharcos a bolygóközi űrben: ilyen magányos az ember a tízórai csomagolása közben. Lézerkard helyett konyhakéssel aprítom az almát, körtét, szeletelem a retket meg a paradicsomot. Napi négy szendvics, a nagyoknak egy-egy, a kicsi délután is bent marad, neki kettő kell. Csak a Jedi-erő segít ilyenkor, mert egyébként olyan fölöslegesnek tűnik az egész. Be lehetne őket fizetni a szivacsos fehérkenyér-parizer kombóra, buktára, kakaós csigára. Az utóbbit boldogan falnák, az előbbieket otthagyják, és inkább éhesek maradnak. A nagyok szerencsére értik már, miért büntetem magam a fölösleges munkával. Szerintem nemcsak megértették, hogy miért visznek ők csupa egészséges holmit a suliba, de egyszerűen meg is szerették a halas-zöldséges barna kenyeret. Vagy csak hozzászoktak, hogy nekik ilyen lökött anyukájuk van, mert máskülönben meg egészen elégedettek vele. A kis ösztönlény hétéves viszont rendszeresen a szememre hányja, hogy a többieknek jobb, mint neki, mert ők csokis macit meg mogyorós tevét és krémes elefántot esznek. És vegyünk mi is a boltban. Mindennap, persze. És nem víz van a kulacsukban. Ilyenkor érzem igazán a zavart az erőben. Hogy mi, lököttek, akik magunk csomagoljuk a tízórait, és vacsoráig csak gyümölcsöt adunk a gyerekeknek, sőt mi magunk is azt esszük, egyedül vagyunk. Vagy csak elenyészően kevesen. Emlékszem, az első ovis Mikulás-csomagnál majdnem a lézerkardomhoz kaptam. A fogba ragadó „préselt áru”, a filléres „figurás tejbevonó massza” és társai egész estés gyomorrontást garantáltak a hozzá nem edződött gyomrú kicsiknél. Vitatkozni végképp értelmetlen. Mondjam, hogy finomított cukor nélkül csodaszépen felnő a gyerek, a felnőtt meg nem lesz beteg, ha így él? Esetleg cinikusan jegyezzem meg, hogy én hordom ám őket fogorvoshoz, és nem tudom azt mondani a gyereknek, hogy csak egy kicsit egyél, mert még nem az észérvek vezérlik. Bennünket és Téged, kedves olvasó, annál inkább. Ragyogjanak a decemberi fények, csillanjon meg a cifra cukorkás papír, de gondosan járjunk utána, mit akasztunk a fára, mi került a kiscsizmába, az ünnepi asztalra. Ki nevezné ünneprontásnak, ha minden évben pont egy kicsit hangoljuk egészségesebbre a karácsonyt? Akár az ajándékainkat is! Decemberi számunkban számtalan ötletet találsz ehhez, és a végén, meglátod, egészen természetesnek fogod tartani!
Bálits Éva főszerkesztő
Szeretettel, karácsonyra
A mi ajándékunk minden egyes Nők Lapja Egészség mellé egy ezüst- vagy aranyszínű mobiltelefon-tok. Lepd meg vele magad vagy a szeretteidet. A praktikus kis táskát minineszesszerként is használhatod, mert tökéletesen belefér egy rúzs, egy szemceruza vagy pár darab papír zsebkendő.
A Nők Lapja Egészség magazin decemberi számának tartalmából:
– Így készülj fel a síszezonra!
– Alma-diéta
– Az ünnepek édes illata
– Miért jó az ökoajándék?
– Fáj, drága és árt
– Segítünk szaloncukrot választani
 |
 |
 |
 |
 |