Így hódíts, ha zárkózott a pasi!

Ugyan ki ne szeretett volna bele, legalább egyszer életében, egy megközelíthetetlen pasiba? Igen, letagadhatatlan sármjuk és vonzerejük abban lakozik, hogy szinte soha nem beszélnek az érzelmeikről, de még tetteikkel sem igazán reklámozzák őket. És mégis megdobogtatják a szívünket… De vajon hogyan lehet közel kerülni egy ilyen pasihoz, és ha sikerül, hogyan kell megtartani? Szerencsére olvasóink között találtunk olyat, aki ismerte a választ.

„Több mint őrület volt őt megszerezni”

Egy igazán zárkózott fiú meghódítása igencsak komoly kihívást jelenthet – jól tudja ezt Nagy Anikó is, aki különleges csemegéket árul egy gourmet-üzletben. „Amikor megismerkedtünk, hamar éreztük mindketten: többet akarunk a másiktól. Mégis, nehezen indult ez a szerelem… „Csak barátként” egy teljes éve összejártunk már, de az érzelmeiről egyáltalán nem beszélt. Ennek ellenére úgy gondoltam, igenis tetszem neki, csupán félénkebb a kelleténél. Én magam nem vagyok az a visszafogott típus, ezért igyekeztem őt minden tettemmel és szavammal biztatni. Kacér pillantásokkal próbálkoztam, megérintettem a kezét, egyszer-egyszer átöleltem, és mindig éreztem, mindez neki is ugyanolyan jólesik, de önmagától sosem tette meg egyiket sem. Tudtam, hogy tart tőlem, és úgy tűnt, inkább plátói viszonyban maradna velem. Nem volt egyszerű helyzet, de én semmit sem adok fel könnyen!” Végül Anikó kitartása meghozta az eredményt: egy év után végre egymásra találtak. „Épp a Várban sétáltunk, amikor annyira felbátorodott, hogy megfogta a kezem és átkarolt. Aztán ennél az állapotnál újra lehorgonyoztunk hosszú hetekre. Végül egy mozi előtt tört meg a jég: nagyon fáradt voltam, ezért nem bírtam fegyelmezni és visszafogni magam, így amikor megláttam, magamhoz húztam, átöleltem, és ekkor végre megcsókolt. Mindezt az utolsó pillanatban, hiszen már kezdtem megőrülni, annyira vágytam rá. És ekkor minden a helyére került közöttünk: többé egyáltalán nem volt félénk, sőt. Amikor egészen közel kerültünk egymáshoz, teljesen feloldódott. Sőt miután beengedett a belső világába, igazán odaadó társ lett belőle.”

Tippek a bekerítésére:

1. Mutasd ki a vonzalmad: nézz a szemébe, figyelj a szavaira, nevess a viccein. Éreztesd vagy akár mondd ki, hogy ő a típusod.
2. Legyen mindig elérhető a kezed, ha meg akarná fogni, és figyeld meg, mennyire enged fizikailag közel magához.
3. Légy türelmes! Lehet, hogy te gyorsabb ütemben haladnál, de fegyelmezd magad. Hosszú távon mindig célravezetőbb, ha úgy tűnik, ő cserkészett be téged…

„Együtt voltunk, mégis távol”

Előfordul az is, hogy már összejöttetek, azonban történik valami, amitől begubózik a kedves. Szekeres Eszter könyvelő szintén ebbe a csapdába esett. „A párom első ránézésre távolról sem volt zárkózott típus. Nagyhangú, a társaság középpontja, a többség szereti, mások utálják, de semleges nem maradsz mellette, az biztos. A kapcsolatunkat ő kezdeményezte, igazi régimódi úriemberként udvarolt egy hónapig, mire összejöttünk. Határtalanul boldogok voltunk mindketten.” Eszter belátja, már ekkor jelezte a srác, hogy időnként magányra van szüksége, de ennek akkoriban még örült is, mert hasonlóképpen gondolta ő maga is. „Arra azonban nem számítottam, hogy két hónap elteltével, amikor még dúlnia kellene a szerelemnek, máris falakba ütközöm nála. Hirtelen elfogytak a bókok, távolságtartó lett, és az érzelmeiről sem volt hajlandó beszélni. Az első reakcióm a féltékenység volt. Mondanom sem kell, hogy ezzel még távolabb taszítottam magamtól. Gyanakvó lettem, ő pedig szinte átnézett rajtam, úgy kezelt, mint egy barátot, miközben teljesen bezárkózott saját kis világába. Egyfolytában azt kérdeztem magamtól: nyaggassam nap mint nap, hogy mi a baj, vagy azzal teszek jobbat a kapcsolatunknak, ha békén hagyom? Nehezemre esett, de végül az utóbbi mellett döntöttem.” Eszter alig bírta türelemmel, de azért kitartott. „Belehaltam mindennap, mert a randik megmaradtak, éppúgy nála aludtam a hétből hat napon, mint máskor, mégsem tudtam, mit érez irántam. Egy hónap gyötrelem után aztán kiderült: egyáltalán nem velem volt baja, a családjában adódtak komoly gondok, ez viselte meg a lelkét, de egyszerűen nem tudott róla beszélni. Őszintén szólva, végigsírtam azt a beszélgetést, és bár ő a macsó, az ő szeme is komolyan elhomályosodott. Megköszönte, hogy ilyen türelmes voltam.” Három évig voltunk együtt, és bár előfordultak még befordulások, a végére eljutottunk oda, hogy már tudott beszélni a problémáiról abban a pillanatban, amikor megtörténtek. Végül nem is az időszakos zárkózottsága volt az oka, hogy szétmentünk, csupán kihűltek az érzelmeink, ezért amikor találkoztam egy másik sráccal, aki megmozgatott bennem valamit, ráeszméltem, már csak a megszokás tart össze a régi párommal. Továbbléptem, de a mai napig barátok vagyunk az exemmel.”

A türelem-lecke:

1. A férfi előbb maga akarja megoldani a dolgait, nem biztos, hogy bevon ebbe. Ne húzd fel magad, ők ilyenek.
2. Ne feledd: hogy információhoz juss, a te igényed, a párodé esetleg ugyanakkor az, hogy hadd elmélkedhessen egyedül.
3. Ami fontos, azt úgyis megmondják. Mielőtt faggatni kezdenéd, aludj rá egyet! Aztán még egyet…

Jöjjön a pasioldal!

Természetesen ez a cikk nem lenne hiteles, ha nem szólaltatnánk meg benne egy igazi zárkózott fiút. Nos, valószínűleg senkit sem lep meg, ha elárulom, hogy Varga Máté elutasította a fotózást, nevét is csak nagy rábeszélés után írhattuk le. „Az élet minden területén határozottan tudok viselkedni, a tetejében jogásznak tanulok, szóval tényleg nem vagyok visszahúzódó, magamba zárkózó pasi. Mégis, ha nőkről van szó, akkor teljesen lebénulok. Ez nem azt jelenti, hogy nem merek odamenni valakihez, vagy hogy nem volt még csajom, egyszerűen nem tudom kifejezni az érzelmeimet.” Máté legutóbbi ismerkedési kísérlete egészen zavarba ejtő véget ért. “

A témáról bővebben a Maxima magazin legfrissebb számában olvashatsz!