Szereted, de félrelépnél? – szakértői szemmel

Egy tartós kapcsolatban, házasságban előbb-utóbb felmerül a gondolat: akkor most már soha többé nem jön, nem jöhet más az életünkbe? A biztonság utáni vágy, a szeretetre való igény, a kiszámíthatóságra törekvés emberi természetünk része. Ugyanakkor sokunkban a változatosság, az izgalom iránti vágy is jelen van, és ezek az egymásnak ellentmondó késztetések könnyen lelki zűrzavarhoz vezetnek. A szexuális monogámia egyrészt társadalmi tabu, másrészt olyan érzékeny kérdés, amely a személyiségünk ösztönös, nehezen kontrollálható szintjeit érinti. A kalandozás kontra megállapodás konfliktusa manapság már nemcsak a férfiakra, hanem egyre inkább a nőkre is jellemző.

Lehet-e biztonságosan szárnyalni?

Szakértőnk, Geist Klára párterapeuta szerint a kettősség általában akkor éleződik ki bennünk, amikor valami olyasmibe próbáljuk beleerőltetni magunkat, amire valójában még nem állunk készen. Elég tapasztalatot kell gyűjtenünk ahhoz, hogy megismerjük saját szexualitásunkat, miközben személyiségünk olyan érési folyamaton megy keresztül, amelynek végén már készen állunk egy monogám kapcsolatra. Tapasztalatok hiányában azt sem igazán tudhatjuk, milyen számunkra az ideális partner.
Krisztát hamar utolérte a nagy szerelem, mindössze húszéves volt, amikor Tamással megismerkedtek, majd gyorsan össze is költöztek.  
„Nagyon szerettük egymást, de még túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy tudjuk, valójában mire is vágyunk. Egy ideig persze vitt minket a lendület, majd elkezdett az életünkből hiányozni az izgalom, a spontaneitás. Azon kaptam magam, hogy egyre gyakrabban álmodozom más férfiakról. Folyamatosan két erő harcolt bennem: az egyik tíz körömmel ragaszkodott a megszokott, szeretetteljes kapcsolathoz, a másik viszont szabadon akart repülni. Ez a kettősség teljesen felemésztett belülről, állandóan önmagammal harcoltam. Egyik nap boldogan bújtam a páromhoz, másnap viszont úgy éreztem magam, mint egy ketrecbe zárt vadmacska. Végül beláttam, hogy nem vagyok még kész egy monogám kapcsolatra, és bármilyen fájdalmas is volt, különváltak útjaink.”

Az eufória keresése

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról a tényről, hogy minden párkapcsolatban vannak hullámvölgyek, és a gödör aljáról könnyen úgy tűnhet, hogy valaki mással sokkal könnyebb és izgalmasabb lenne az élet. Geist Klára szerint sokan állandóan a szerelem kezdeti szakaszára jellemző euforikus boldogság után vágyakoznak, tehát valójában a szerelembe szerelmesek. A „tíz centivel a föld felett járni” érzés egy idő után elmúlik, és be kell ismernünk, valójában nagyon fárasztó lenne állandóan összeolvadva élni. Annak, aki mindig a szerelem kezdeti szenvedélyessége után vágyakozik, egy hosszú távú kapcsolat érzelmi sivatagnak tűnhet. Ilyenkor a partnercsere többnyire csak átmenetileg hoz megoldást, és előbb-utóbb újra beköszönt az üresség. Az állandó bolyongás, kalandozás, elégedettségre való képtelenség utalhat a személyiség éretlenségére, de valamilyen komolyabb kötődési probléma is állhat a háttérben. Felgyorsult, fogyasztáscentrikus világunkban semmiről sem szeretnénk lemaradni, mindent ki akarunk próbálni, így az elköteleződés meglehetősen nagy lelki erőt kíván tőlünk. El kell fogadnunk, hogy a testi-lelki hűség, bármilyen magasztos is, mindenképpen áldozattal és lemondással jár. Ugyanakkor a kapcsolatunk értékét ezek az áldozatok nagymértékben emelik. Attól lesz a párunk a legfontosabb számunkra, hogy áldozatot hozunk érte, azaz a közös boldogság érdekében mindenki másról lemondunk. Ha ezt tudatosítjuk magunkban, megszelídíthetjük kalandozni vágyó énünket.

Valami hiányzik…

Hiányérzetünk abból is táplálkozhat, hogy a szerelem nem elég erős, és egyszerűen rosszul választottunk partnert. Szakértőnk szerint az érett partnerválasztásról csak fiatal felnőttkortól (25-26 éves korunktól) beszélhetünk. Geist Klára úgy véli, egy jó párkapcsolatban szabadnak érezzük magunkat, ehhez azonban meg kell tanulnunk kimondani szexuális, érzelmi igényeinket. Ha az érzelmi összehangoltság mellett a szexben való fesztelenség, a testiség iránti érdeklődés összhangban van, akkor igenis létezik izgalom és biztonság egymás mellett. Ez azonban azt jelenti, hogy csak olyan partner mellett tudunk monogámok lenni, aki hozzánk hasonló komplex személyiséggel rendelkezik. Másrészt éppen egy tartós kapcsolat az, ami megteremti a személyes szabadság feltételeit! Ilyenkor a stabil háttér ad lehetőséget arra, hogy a saját életünket építsük. Gondoljunk csak bele, a szerelmi szenvedély hevében hogyan is foglalkozhatnánk saját boldogulásunkkal, önmegvalósítással, amikor gyakran még enni, inni, is elfelejtünk? Lehet, hogy egy tartós kapcsolatért cserében a szexuális szabadságunkról le kell mondanunk, ám ez a nyugodt érzelmi háttér szükséges ahhoz, hogy kinyithassuk a lehetőségek kapuit.

A témáról bővebben a Wellness magazin áprilisi számában olvashatsz!