Felfázás? Már megint miért? – A szakértő elmondja

Miért van az, hogy olyan nehéz ettől a látszólag kis betegségtől megszabadulni? Miért van az, hogy sok esetben már a házi praktikák vagy épp az antibiotikumok sem segítenek? Kérdés: érdemes-e nőgyógyászhoz, vagy urológushoz fordulni? Dr. Rosta Gábor urológus volt segítségünkre kérdéseink megválaszolásában.

Miből lehet tudni, hogy nőgyógyászhoz vagy urológushoz kell fordulnunk felfázás esetén?

Alapvetően kétféle felfázás létezik. Az egyik, az elnevezésnek eleget téve valóban a hideg miatt van. Általában ebben az esetben vizelési tünetek jelentkeznek, azaz gyakoribb inger, a vizelés végén pedig kisebb (ritkán erősebb) fájdalmat érzünk. A hólyag és a kismedencei terület – azaz a húgyúti és a nőgyógyászati szervek nagyon közel vannak egymáshoz, ami az egyik oka annak, hogy a nők egy része a nőgyógyászt keresi fel, amikor felfázik. A másik ok pedig az, hogy a tünetek megjelenése sokszor összeköthető a szexuális együttléttel, úgy tűnhet, mintha annak során fertőződött volna meg valaki. De ez a fajta felfázás nem nőgyógyászati betegség. Jellemzően egyik pillanatról a másikra alakul ki, és ugyanúgy el is múlik – hivatalos neve a catharralis hólyaggyulladás.
 

Ha a tünetek néhány napig eltartanak, akkor már bakteriális gyulladásról beszélhetünk. Mi történik ilyenkor?

A vesének az is a feladata, hogy baktériumokat válasszon ki. Összesen 300-500 féle baktériumról van szó, de ezeknek az aránya viszonylag könnyen felborulhat (mondjuk egy gyomorrontásos hasmenés miatt). Ilyenkor bizonyos baktériumok nagyobb számban ürülnek.

A hólyagnak még semmi baja nincs, de ez a patogén baktérium, meg tud telepedni, ez pedig bakteriális hólyaggyulladáshoz vezethet.

Ezt nem lehet összetéveszteni semmilyen nőgyógyászati fertőzéssel, mert az jellemző rá, hogy a pisilés végén iszonyatos fájdalom és görcs jelentkezik – az ember legszívesebben soha többet nem menne pisilni – ugyanis a hólyag nyálkahártya nagyon vérbő lesz. Ezzel már remélhetőleg mindenki urológushoz fordul, hiszen ilyenkor a szokásos nőgyógyászati tünetek, mint folyás, viszketés, váladék nem jelentkeznek, az alhasi fájdalom egyértelműen a vizeléshez köthető.

Miért visszatérő ez a betegség, és miért van az, hogy az antibiotikum sem segít?

Amikor valaki felkeres a klasszikus panaszokkal, az első, hogy elvégzünk egy úgynevezett tenyésztést – ebből derül ki, hogy a fertőzést pontosan mi okozta, mi hozta létre. Felírunk neki valamilyen antibiotikumot, ami általában 99 százalékban telitalálat az adott baktérium ellen. Csakhogy hiába sikerül kideríteni, hogy melyik a bűnös baktériumtörzs, valószínű jó, hogy tudjuk, hogy amennyiben visszatér a gond, akkor is az lesz a ludas.

A gond pedig azért tér vissza, mert a baktérium a legapróbb sérülésekben is meg tud kapaszkodni, a gyulladás elmúlik, de a következő alkalommal, amikor bármilyen oknál fogva vérbőség jelentkezik (pl. menstruáció, vagy szexuális együttlét) újra előjön. A megfelelő ideig, megfelelő dózisban szedett antibiotikum a siker kulcsa.

A klasszikus urológiai tankönyvek egyébként annak idején még írtak egy úgynevezett „nászéjszaka cisztitiszről”, – ezzel az elnevezéssel a szüzesség elvesztése miatti hólyaggyulladást illették. Ez is azt támasztja alá, hogy az alhasi vérbőségekre a bújkáló baktériumok nagyon hamar újra támadnak.

Ha kicsit kutakodunk a világhálón, számos házi gyógymóddal találkozhatunk a felfázás ellen. Van, aki a medveszőlő teára vagy az áfonyakivonatra esküszik, van akit a candida-diéta gyógyított meg, mások pedig azt írják, hogy jobban lettek, amikor nem éltek nem életet. Mit tehetünk a megelőzésért?

Volt egy diáklány, aki nyaranta mindig szörnyű, visszatérő hólyaghuruttal keresett meg minket. Kiderült, hogy nyári munkaként fagyit árul, és amikor éppen nem volt vevő, akkor a fagyis pultnak dőlve pihent. Ez bőven elegendő is volt a gyulladás kialakulásához. Ezt a történetet azért meséltem el, mert ez az első számú szabály, – nagyon kell vigyázni arra, hogy az ember kerülje a lokális hideghatásokat. (Van erre egy népi bölcselet is: azokban a hónapokban, amelyeknek „r” betű van a nevében, szabadban nem ülünk a földre.)

Az áfonyalekvár segít

Az áfonyáról egyértelműen kiderítették, hogy gátolja a baktériumok megtapadását, csak azt még nem, hogy hogyan. A belőlük készült szerek tehát hasznosak, de a legjobb az, ha az ember vesz egy üveg finom, magas gyümölcstartalmú áfonyalekvárt és mindennap megeszik belőle egy kanállal. A tabletta ugyanis furcsa dolog – együtt jár a betegségtudattal, mivel minden egyes tablettát valami miatt veszünk be.

Sok páciens lelkileg nem tud meggyógyulni, például elmegy nyaralni, és a tengerparton eszébe jut, hogy jaj-jaj, otthon maradt az áfonyakapszulám. Semmi baja nem volt, de a tudattól rögtön beteg lesz.

Nagyon fontos tudni, hogy a hólyaghurut nem külső fertőzés. A baktérium nem mászik fel a húgycsövön. Ez – kapaszkodjanak meg – azt jelenti, hogy elvben bármilyen WC-re rá lehetne ülni, anélkül, hogy a bacilusok felugrálnának az emberre. Női szemmel ez borzasztónak tűnhet, de otthon éppen ugyanazok a baktériumok vannak a WC deszkán, mint máshol.

De hogyan is történik akkor a megfertőződés?

Elmegy az illető hölgy pisilni, már a kezében szorongatva a papírzsebkendőt, ami előzőleg a táska zsebében utazott ki tudja mióta. Vagy a vécés nénike teszi ki a papírt, miután előzőleg alaposan kitakarított mindent. Tehát a vécépapíron is ott vannak a bacilusok. Bejövetelkor megfogjuk az ajtókilincset, és nem pisilés előtt, hanem utána szokás kezet mosni. Voltaképpen a szó szoros értelmében saját kezűleg juttatjuk a fertőzést a hüvelybemenet köré. És itt jön a második szabály, mert normális körülmények között a hüvelyflóra játszva elbánik ezekkel a baktériumokkal. A fertőzés akkor jön létre, ha a baktériumflóra nem működik megfelelően, pl. antibiotikum szedés, túlzott intim higiénia, hüvelyflóra hiánya stb. vagy, ha valami más oknál fogva a baktérium táptalajt talál magának a vizeletben, például cukorbetegség esetében.    

A bűvös szám a 7-es

A hólyaghurut gyógymódjaként azért szokták a sok ivást javasolni, mert minél hígabb a vizelet, annál kevésbé tápanyagdús a baktériumok számára. Csakhogy nem az a szabály, amit a női magazinokban gyakran olvasni, hogy igyunk meg 1,5 vagy 2, vagy 3 liter vizet. Teljesen mindegy ugyanis, hogy mennyit iszik valaki, az hogy megvan-e a szükséges mennyiség, az a körülményektől függ, attól, hogy éppen mennyit párologtat a szervezet. És a körülmények nem mindig egyértelműek. Nemcsak a szaunában, vagy a konditeremben párologhat el a szervezetből a folyadék. Ha például légkondicionált helységben ül valaki és sokat beszél, azzal is vizet veszít és a vizelete koncentrálttá válik.

Sokkal egyértelműbb mérőszám, ha az ivás helyett a pisilésre figyelünk. A két vesének együtt naponta 1,5 liter vizeletet kell termelnie, akkor mondhatjuk, hogy a vizelet megfelelő hígságú. Egy pisilés eredménye körülbelül 2 dl vizelet, tehát ha 7 alkalommal sikerül elmenni egy nap a mosdóba, akkor valószínűleg rendben vannak a dolgok.

Mi segít, mi nem?

Az alábbiakban olyan házi praktikákat, szereket gyűjtöttünk össze, amelyek elterjedtek a társadalom körében egyes betegségek kezelése kapcsán. Dr. Rosta Gábor véleményét tartalmazza a jobb oldali oszlop.