Miután valaki átesett trombózison vagy tüdőembólián, az illető véralvadásgátló terápiára szorul. De vajon mikor lehet abbahagyni a gyógyszer szedését? A kérdést prof. Blaskó György, a Trombózis- és Hematológiai Központ véralvadási specialistája válaszolja meg.
Véralvadásgátlók- miket érdemes tudni róluk?
A véralvadásgátlókat sokan tévesen véghígítóknak nevezik, pedig valójában nem hígítják a vért, (a „hígítás” azt jelenti, hogy vizet, oldószert teszünk valamihez) hanem a vér fokozott alvadását gátolják. Ez több úton is megtörténhet, attól függően, hogy milyen típusú a készítmény:
A kumarin-származékok a K-vitamin hatását gátolják, melynek igen fontos szerepe lenne a véralvadásban (a thrombin és más alvadási fehérjék aktív formáinak képzésében vesz részt).
A heparinok a szervezet egyik természetes véralvadásgátló molekulájának, az antithrombin III-nak és a véralvadásban szereplő összes enzimnek inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg. Röviden a véralvadásban szereplő enzimek közül több aktivitását indirekt módon gátolják.
A NOAC/DOAC készítményeket nevezik új típusú véralvadságátlóknak, melyek a véralvadásban szereplő thrombin és Xa faktor hatását közvetlenül gátolják.
Hogy kinek melyikre van szüksége, azt a szakorvos dönti el, viszont azt fontos tudni, hogy terhesség során minden esetben LMWH-ra (alacsony molekulatömegű heparin) van szükség, mivel az nem károsítja a magzatot.
Mennyi ideig kell a véralvadásgátlót szedni?
Sokakban megfogalmazódik a kérdés, hogy mégis meddig kell szedni a véralvadásgátlót, mikor lehet elhagyni. Sajnos erre nincs egységes szabály, Az utóbbi években bebizonyosodott, hogy nem ajánlatos a „3 hónap, 6 hónap” stb. szabályok felállítása, mert az adott beteg aktuális helyzete ezt könnyen felülírja: arra kell törekednünk, hogy a létrejött trombózis kései szövődményeit meg tudjuk előzni! És ez bizony egyéni elbírálás és rizikófelmérés eredményének függvénye.
Tehát azt, hogy trombózis vagy tüdőembólia után mikor lehet letenni a véralvadásgátlót, nagyon sok minden befolyásolja. Nem mindegy ugyanis, hogy hol, milyen súlyosságú volt a trombózis, első alkalommal fordult elő vagy volt már többször is, milyen a beteg ereinek állapota, van-e más betegsége(i), ha igen, azok mik, van-e valamilyen trombofíliája, milyen a vérképe stb. Ezeket mind figyelembe kell venni. A legrövidebb idő az 3-6 hónap, de ennél az esetek többségében tovább van szükség véralvadásgátlóra. Előfordulhat, amikor élethosszig tartó terápia indokolt, de ezekben az esetekben is felhívjuk a figyelmet arra, hogy tudomány és a gyógyszerek irdatlan ütemben fejlődnek, ezért az igazi élethossziglani kezelés ritka- mondja prof. Blaskó György, a Trombózis-és Hematológiai Központ véralvadási specialisitája.
Önhatalmúlag ne hagyjuk abba a gyógyszer szedését !
Nagyon fontos, hogy kezelőorvosa beleegyezése nélkül senki ne hagyja abba a gyógyszer szedését, és ne térjen át más terápiára! Amennyiben így döntene a beteg, arról írásos beleegyező nyilatkozatra van szükség, ám azzal számoljon, hogy ha idő előtt abbahagyja a véralvadásgátló kezelést, akkor nem csak egy újabb – akár életveszélyes- trombózist kockáztat meg, hanem az ún. PTS-t (poszttrombotikus szindróma), illetve tüdőembolia után a tüdő ereinek magas vérnyomását, a pulmonalis hypertonia kialakulását is kockáztatja. A PTS vérrögök fokozott képződése mellett a fekély kialakulását is magában rejti, mely igen gyakori indikációja az amputációnak. A pulmonalis hypertonia pedig egy súlyos progresszív, ma még gyógyíthatatlan betegség, aminek a vége a tüdőátültetés lehet.
 |
 |
 |
 |
 |