A harmincas–negyvenes korosztály sokszor érzi, hogy az idejük véges, a testük pedig már nem úgy reagál, mint húszévesen. Van azonban egy mozgásforma, amely nemcsak megállítja a lejtmenetet, hanem újra energiával, tartással és életkedvvel tölti fel őket.
A 30–40-es éveink fordulópontot jelentenek: a munkahelyi terhek, a családi felelősségek és az állandó rohanás között egyre kevesebb idő jut saját magunkra. Sokan ekkor veszik észre, hogy a korábban természetesnek tűnő mozgékonyság, erő és állóképesség hirtelen csökkenni kezd. A hát és a derék fáj, a test merevebb, a kilók könnyebben jönnek, nehezebben mennek. A rendszeres sportolás gondolata ilyenkor sokak számára inkább ijesztő, mint motiváló – pedig létezik egy mozgásforma, amely kifejezetten ennek a korosztálynak szól.
A funkcionális edzés, amely a mindennapi mozdulatokat utánozza és erősíti, a testet egységként kezeli, nem külön izmokat dolgoztat. A cél nem csupán a látványos izmok elérése, hanem az, hogy a test újra hatékonyan, biztonságosan és fájdalommentesen működjön. Az edzések során fejlődik az egyensúly, a koordináció, az erő és az állóképesség, miközben a sérülésveszély minimális. Ráadásul – ellentétben a nagy súlyokkal végzett edzésekkel – ez a mozgásforma kimondottan kíméli az ízületeket, ami a harmincas–negyvenes éveikben járóknál kulcsfontosságú.
Sokan, akik elkezdték, arról számolnak be, hogy nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is erősebbek lettek. A stressz csökken, az alvás javul, a testtartás pedig magabiztosabbá tesz a mindennapokban is. Egy jól felépített funkcionális edzésprogram heti három alkalommal elegendő ahhoz, hogy visszanyerjük azt a könnyedséget és vitalitást, amit már elveszettnek hittünk.
A negyedik X előtt és után tehát nem kell beletörődni abba, hogy a test gyengül és a mozgás fájdalmasabb lesz. A funkcionális edzés bizonyítja: az erő, a rugalmasság és az energia nem a fiatalság kiváltsága – csak a megfelelő mozgásformát kell megtalálni hozzá.
 |
 |
 |
 |
 |