A hideget sokan automatikusan a betegségekkel kötik össze. Pedig önmagában nem a hideg árt – hanem az, ahogyan reagálunk rá.
A hideg hatására a szervezet azonnal alkalmazkodni kezd. Az erek összehúzódnak, a vérkeringés átrendeződik, az anyagcsere pedig kissé felgyorsul. Ez egy teljesen természetes védekező mechanizmus, amely rövid ideig akár még jót is tehet: élénkebbek lehetünk, frissebbnek érezhetjük magunkat, és a test „éber” állapotba kerül.
A probléma akkor kezdődik, amikor a hideg tartósan éri a szervezetet, vagy amikor már eleve legyengült állapotban találkozunk vele. Ilyenkor az immunrendszer energiáinak jelentős része a hőtermelésre megy el, így kevesebb erőforrás marad a kórokozók elleni védekezésre. Ez magyarázza, miért pont a hidegebb időszakban gyakoribbak a megfázásos tünetek.
Sokan ilyenkor túlkompenzálnak: túlöltöznek, alig mozdulnak ki, és egész nap zárt, fűtött terekben maradnak. Ez viszont épp az ellenkező hatást válthatja ki, hiszen a mozgáshiány és a friss levegő hiánya szintén gyengítheti az ellenálló képességet.
A hideg tehát nem ellenség, hanem egy inger, amire reagálnunk kell. Ha fokozatosan, tudatosan találkozunk vele – például séták, mérsékelt szabadtéri aktivitás formájában –, a szervezet tanul alkalmazkodni. A kulcs nem az elkerülés, hanem az egyensúly.
 |
 |
 |
 |
 |