A gyógytorna szinte minden mozgásszervi panaszra csodafegyvernek tűnik. Pedig van olyan helyzet, amikor nem segít – sőt, ronthat az állapoton.
A gyógytorna az egyik legfontosabb eszköz a fájdalomcsökkentésben és a mozgás helyreállításában – de csak akkor, ha jókor és jól alkalmazzák. Az egyik leggyakoribb tévhit, hogy „minél előbb kezdjük, annál jobb”. Valójában bizonyos akut állapotokban a túl korán vagy nem megfelelően végzett gyógytorna több kárt okozhat, mint hasznot.
Ilyen például az akut gyulladás, friss sérülés vagy erős fájdalommal járó állapot. Ilyenkor a szervezetnek elsősorban nyugalomra, tehermentesítésre van szüksége. Ha ebben a fázisban terheljük az érintett területet, a gyulladás elhúzódhat, a fájdalom fokozódhat, és a gyógyulás ideje jelentősen megnőhet.
Problémát jelenthet az is, ha valaki diagnózis nélkül kezd tornázni. Egy derékfájás hátterében állhat izomfeszülés, porckorong-probléma vagy akár idegi érintettség is – és ami az egyik esetben segít, a másikban ronthat a helyzeten.
A kulcs a személyre szabott tervezés. A gyógytorna akkor hatékony, ha figyelembe veszi az aktuális állapotot, az életmódot és a terhelhetőséget. Nem mindig a mozgás a megoldás – néha az a legjobb döntés, ha várunk, megfigyelünk, és csak a megfelelő időpontban kezdjük el.
 |
 |
 |
 |
 |