Tuti shopping-trükkök: dizájnercuccok fillérekből

Kincsvadászatra indulunk Juhász Luca stylisttal: kíváncsiak voltunk, hogyan öltözhetünk fel csinosan és legfőképpen olcsón a legmenőbb turikból. Reggel 9-kor egy belvárosi kávézóban találkozunk. Mielőtt megirigyelnél minket, nem árt tudnod, hogy turkálóba járni igenis komoly munka, korán, lehetőleg nyitáskor tanácsos ott lenni a kiszemelt üzletben, így ugyanis elkerülheted, hogy kinézzék a kezedből a legjobb darabokat, vagy hogy hosszú perceket kelljen a próbafülke előtt ácsorognod. Lucának nincs titkos turilistája, elárulja, hova jár: mindenhova. A turkálás filozófiájának alapja ugyanis az, hogy bárhol találhatsz szuper cuccokat, csak szerencse, kitartás és idő kell hozzá. Azt is megtudom tőle, hogy a mindennapi ruhamániám kielégítéséhez megteszi, ha megtalálom azt az egy-két helyet, ahol rendszerint menő cuccokra bukkanok, persze jó áron, kedves eladókkal, akik mindig elárulják, mikor számíthatok új árura, mikor érdemes ismét benézi hozzájuk.

A „kilós vagy darabáras?” dilemmát az elején eldöntjük: mivel különleges dolgokat keresünk, a darabáras boltokat lőjük be. Aztán Luca elmeséli, milyen több tízezer forintos márkás fürdőruhacsodát turkált magának egy kilós boltban kevesebb mint kétszáz forintért, és ez elég, hogy egy percre megingasson. A márkanevek csak úgy röpködnek a szájából, és már látom is magam előtt új, csilivili dizájnerruhatáramat.

Indulhat a vadászat!

Pedig Luca szerint jobb, ha kiverem a fejemből, hogy estére már vintázs Chanelben fogok virítani – azért ennyire nem egyszerű a dolog. Azt is hamar megtudom, hogy nem érdemes terv nélkül vásárolni indulni. Az is nagyon fontos, hogy csak akkor távozzak a darabbal, ha színben és méretben is tökéletes. Idegenvezető stylistom szerint simán előfordul, hogy hetekig nem talál semmit. Pedig ő aztán azokban a ruhákban is meglátja a lehetőséget, melyeket sokan laza mozdulattal hajítanának félre, hiszen képzeletben azonnal kombinálja őket.
Higgadtan lépünk be az első üzletbe, de a jól megrakott állványok sora, a színes kupacok rendesen megemelik a vérnyomásom. Lelkesen belevetem magamat az első halomba, de semmi figyelemre méltó. Legalább ötöt át kell túrnom ahhoz, hogy találjak valamit. „Ha fél óra után sem találunk semmit, hazamegyünk. Játékként kell felfogni az egészet” – nyugtat meg Luca.

Kincskereső kiskabát

Nem aranyat ásunk, de legalább olyan fárasztó, mivel mindent egyesével át kell nézni, még akkor is, ha csak a kedvenc színeimet választom ki a rengeteg ruha közül. Nyilván, egy stylist már ebben is profi, ő már csak tapogatja az anyagokat, és előre látja, ha néhány vállfával arrébb valami „gyanús”  darab lóg. „Ne azt, hanem a másikat ott, kettővel arrébb – mutatja, és bebizonyosodik, hogy Lucának röntgenszemei vannak. A kockás, Vivienne Westwood-os blézer tényleg őrült jól néz ki. Azt, amit előtte a kezembe vettem, szerinte bármelyik boltban megkaphatom. Megállapítom, hogy igazán az olyan márkájú ruhákat érdemes keresni, amelyeket még nem vezettek be Magyarországon, vagy luxuskategóriások, és csak horribilis áron tudnék hozzájuk jutni.

Például egyszerű fehér pólót miért vennék turkálóban, amikor azt olcsón, új állapotban is beszerezhetem? A kezünkben Etro csodák gyűlnek, és valaki még egy Diane von Furstenberg ruhára is rá tudott unni. És igen, lehet találni valódi Prada szoknyát, ami csak 4-5 ezer forintba kerül! Azt már korábban is hallottam a barátnőimtől, hogy a külföldi divatlapokat lapozgatva a kisebb márkákat is megismerhetem, amelyekből jócskán akadnak a turkálókban. Itt a legegyszerűbb kiváló minőséghez olcsón hozzájutni, de nem szabad márkabolondnak lenni! Az ismert nagy dizájnermárkákon kívül is akadnak cuccok, amelyek nem okoznak csalódást.

Válogatás nehéz szívvel

Ha egyszer belelendülsz, nehéz abbahagyni. Amúgy is érdemes legalább 10-15 darabbal elindulni a próbafülke felé, mert ebből a legjobb esetben is csupán 2-3 lesz jó. A válogatás alapja egyszerű: mire van szükséged? Mielőtt azt mondanád, ruhából sosem elég, inkább azt tartsd szem előtt, mi hiányzik a gardróbodból. Egy jó tanács: mértékkel vásárolj, mert ha nem illik hozzád egy ruha, úgysem hordod majd. Hiába tűnik úgy, hogy a kiválasztott bordó rakott szoknya egyszer majd jó lesz, és a szürke kockás tweedruhába hamar belefogysz, te is tudod, hogy aztán elfeledve a szekrény alján kötnek ki. „Ha nagyobb méretet veszel, pluszidőt és pénzt kell ráfordítanod – folytatja Luca. – Egy hosszú nadrágszárat fel lehet hajtani, de ha bő is, az már nem olyan egyszerű. Gyakran megéri új cipzárat tetetni a ruhába vagy felhajtatni a szoknya alját, de az ennél bonyolultabb átalakítás már drága lehet. És ne feledkezz meg a tisztítás költségeiről sem!”

A cikk folytatását elolvashatod a Maxima magazin legfrissebb számában!