Olaszországban számtalan gyönyörű helyre látogathatsz el, de mindközül az egyik legkülönlegesebb Velence. Mintha egy mesevárosba tévednénk, ahol minden más, mint amit megszoktunk, amit már láttunk. A házak a vízben állnak, mindenütt szűk sikátorok húzódnak, víz kanyarog a házak között. Az egész olyan különleges látvány, szinte hihetetlen is. Ebben a mesebeli városkában rendezik meg minden évben […]
Olaszországban számtalan gyönyörű helyre látogathatsz el, de mindközül az egyik legkülönlegesebb Velence. Mintha egy mesevárosba tévednénk, ahol minden más, mint amit megszoktunk, amit már láttunk. A házak a vízben állnak, mindenütt szűk sikátorok húzódnak, víz kanyarog a házak között. Az egész olyan különleges látvány, szinte hihetetlen is.
Ebben a mesebeli városkában rendezik meg minden évben a híres és elmaradhatatlan farsangi karnevált. A hosszú tél búcsúbulija ez, amikor az apró utcákat és tereket elöntik az álarcos, jelmezes alakok tízezrei.
A kis galambröptetés
Az ünnepség hagyományosan húshagyó csütörtökön kezdődött, amikor parádés felvonulással indult a karnevál. Ilyenkor a menetet virágkoszorúval díszített tehenek vezették, majd amikor a Szent Márk térre értek, a dózse szem láttára, egyetlen kardcsapással fejezték le az állatokat. Manapság egy sokkal szebbnek mondható eseménnyel veszi kezdetét az ünnepség, ez pedig az Angyalok szárnyalása, vagyis a kis galambröpte. Ez valójában egy galamb alakú papírdarab, amit a Szent Márk templom harangtornyából engednek le egy kábelen, majd félúton lefelé, konfettiesőt zúdít a téren álló tömegre. Ez a furcsa hagyomány régről maradt fenn, amikor egy fiatal kötéltáncos haladt át a téren kifeszített kötélen.
Az igazi karneváli hangulat
Dél-Európában a farsang kivételes időszak volt, amikor szinte bármit büntetlenül meg lehetett tenni. Rendszerint Velence központjában, a Szent Márk téren rendezték a banzájt. Az egész egy hatalmas színházhoz volt hasonló, ahol az utcák és az épületek adták a díszletet, a lakók pedig egy személyben voltak színészek és nézők, mindent megtehettek. Például az erkélyről bámészkodó nők tojással dobálhatták a felvonulókat, az álarcosok pedig beronthattak a házakba büntetés nélkül. Idén február 25-én veszi kezdetét a mulatság, nem szabad kihagyni!
Velence szimbóluma: a maszk
A ma már jelképpé vált maszkok a ruhákkal együtt jelentős részét képezik a város mindennapi életének, bár ez nem volt mindig így. Az első törvény, mely a maszk viselését korlátozta, csak Szent István napjától, húshagyó keddig engedte a viselésüket, később ezt meghosszabbították, és mára már egész évben rengeteg boltban vásárolhatsz szebbnél szebb álarcokat.
Az első maszk, melyet kizárólag arisztokraták viseltek, a bauta volt. Ezt a fura alakot adó, fehérre festett álarcot láthatod ma mindenütt a legkülönbözőbb díszítésekkel, azonban volt egy másik, sokkal morbidabb is, ez pedig a pestisdoktor. Ennek eredete az 1630-as nagy velencei pestisjárványra tehető, amikor szemtanúk jegyezték fel, hogy egy francia orvos különös öltözékben járja az utcákat. Hosszú, madárcsőrszerű maszkot viselt, tetőtől talpig be volt öltözve, és egy hosszú pálcát hordott magánál, mellyel a betegek ruháját emelte fel. Ez az öltözék lett később része a velencei karnevál fura humorának.
Wellness Cafe tipp:
Ha szeretnél néhány nyugodt napot eltölteni a környéken, hogy kipihend a karnevál fáradalmait, keresd a Garni Tosca-t. A kellemes hangulatú kis hotelben hallhatsz magyar hangot, minden kívánságod teljesítik, és igazán felhőtlenül pihenhetsz a wellness részlegen és sétálhatsz a strandon.
www.garnitosca.com
 |
 |
 |
 |
 |