Veszélyei vannak nem csupán saját magára nézve, hanem születendő babájára is, ha a kismama cukorbeteg, de nem foglalkozik annak kezelésével szakorvos bevonásával. Dr. Porochnavecz Marietta, a Cukorbetegközpont belgyógyász-diabetológusa megnyugtat mindenkit: gyakran elegendő az életmód terápia betartása!
A cukorbetegség a terhességhez társuló egyik leggyakoribb kóros állapot. A várandósság alatt az inzulinszükséglet három-négyszeresére emelkedhet. Ennek hátterében elsősorban a lepény által termelt hormonok hatásai állnak (human gonadotropin, terhességi protein, human placentális lactogen hormon, ACTH, cortisol, prolactin, inzulin ellenes antitiestek, TNF alfa, leptin és rezisztin).
Normál várandósság alatt az inzulinszükséglet a 37. hétig növekszik, ezt az ún. Langerhans szigetek számának és nagyságának növekedése biztosítja. Amennyiben ezt a fokozott igényt a terhes nő hasnyálmirigye nem tudja biztosítani, úgy terhességi diabétesz (GDM) alakul ki, leggyakrabban a harmadik trimeszterben. Az étkezés hatására a normális szénhidrát anyagcseréjű terhes nőknél az inzulinválasz nagyobb, mint a GDM-eseknél – avat be a részletekbe dr. Porochnavecz Marietta.
Terheléses vizsgálat is szükséges!
A GDM a szénhidrát anyagcsere olyan zavara, amely terhesség alatt alakul ki és annak kapcsán ismerjük fel, tekintet nélkül arra, hogy fennállt-e a terhességet megelőzően.
A terhességi diabétesz általában nem vagy csak alig okoz panaszt. A legtöbb eset ezért csupán szűrővizsgálattal kerül felismerésre, minden esetben a 24-28. hét között elvégzett OGTT alapján: amennyiben az éhomi vércukor 5,6 mmol/l vagy e feletti és/vagy a 120 perces érték 7,8 mmol/l vagy magasabb, akkor fennáll a terhességi cukorbetegség.
A rizikócsoportba tartozóknál (főként 35 év felett, súlyproblémáknál, korábbi terhességben kimutatott GDM esetén, a családban előforduló cukorbetegségnél, PCOS hipertóniás terheseknél, stb.) már korábban, az első trimeszter végén, de legkésőbb a 12-16. héten el kell végezni a cukorterhelést. Amennyiben ez negatív, akkor a 24-28. héten ismételt vizsgálat szükséges. Ez segít abban, hogy minél korábban felismerjük a GDM-t, és ezzel megelőzzük a szövődmények kialakulását! – hangsúlyozza a Cukorbetegközpont orvosa.
Miért fontos a GDM kezelése?
Ha nem kezeljük, kockázatot jelent mind az anya (szülési trauma, terhességi hipertónia, stb.), mind pedig a magzat számára! A GDM-es anyák gyermekeinél a későbbiekben gyakoribb a fiatalkori elhízás, a csökkent glükóz tolerancia és a 2-es típusú diabétesz.
A GDM-s esetében gyakran elegendő az életmód-terápia, napi öt-hat alkalomra elosztott, megfelelő étrenddel, a terhelhetőséghez alkalmazkodó fizikai aktivitással. A megfelelő étrend célja az anya és magzat számára szükséges tápanyagok adása a normoglycaemiás anyagcsere-állapot fenntartása mellett. Terhességben javasolt a magzatvédő vitaminok alkalmazása.
Amennyiben az életmód kezelés nem biztosítja a kívánt vércukorértékeket, gyors hatású inzulin adása szükséges a főétkezések előtt napi 1-3 alkalommal. Előfordulhat, hogy csak reggelihez vagy reggelihez és vacsorához szükséges az inzulin adása.
Alapvető a vércukor önellenőrzés is!
A vércukor-önkontroll segíti a beteget és a kezelőorvost is, mert tájékoztatást ad az aktuális vércukor értékéről, növeli a kezelés biztonságosságát, segít annak szükséges módosításában, valamint hozzájárul az anyagcsere-helyzet javulásához és ezáltal a szövődmények elkerüléséhez. A vércukor-ellenőrzés gyakoriságát mindig egyénre szabva, a szakorvos által kell megállapítani, ehhez pedig fontos a rendszeres diabetológiai kontroll.
Forrás: Cukorbetegközpont
 |
 |
 |
 |
 |