Húst vagy életet

A fogyasztói társadalomban a „legtöbbet, legolcsóbban” elve érvényesül, kevés gondot fordítva arra, hogy amit végül a vásárlóval megetetnek, az vajon mennyire szolgálja az ő és a bolygónk egészségét. Az extrém növesztési technikák, a gyógyszerek és drogok folyamatos használata mind azt a célt szolgálják, hogy minél rövidebb idő alatt a lehető legkisebb helyen és legolcsóbban húst állítsanak elő.

Siralmas malacsors

Míg az ötvenes években egy szarvasmarha 4-5 év alatt érte el vágósúlyát, ma ez az időtartam mindössze 14 hónap. Mivel az állat természetes körülmények között nem nő ilyen gyorsan, húsa sem olyan minőségű, mint egy magától felcseperedő bocinak. Növekedési hormonnal és kukoricával etetik, emiatt a gyomra folyamatos gyulladásban van, így antibiotikumokat kell kapnia. A szárnyasok ugyanebben a helyzetben vannak: hirtelen testtömeg-növekedésükkel nem tart lépést a csontozatuk, nyomorék módjára élik le rövidke életüket beszorítva egy apró ketrecbe 8-10 társukkal együtt. A csőrüket levágják, hogy ne okozzanak egymásnak sérülést. Szegény malacoknak sem jobb a helyzetük. Emeletes, szűk ketrecekben, végeláthatatlan sorokba halmozva élnek orrfacsaró bűzben. Ha belegondolunk, hogy a disznó szaglása legalább olyan kifinomult, mint a kutyáké, ez önmagában is állatkínzásnak minősül.

Nagyüzemek kis piszokságai

Sokak számára az is elég a húsmentes élethez, hogy szembesülnek azzal, milyen körülmények között nevelik az állatokat a tenyészetekben – ezzel együtt nem a profit utáni hajsza a nagyüzemi állattenyésztés legnagyobb bűne. Valójában ezek a gazdaságok a létező legszennyezőbb és legmérgezőbb vállalkozások bolygó-szerte. A tenyészetek rutinszerűen terítik a tőlük származó koncentrált trágyával a földeket, ám ez az elképesztő mennyiség már nincs jó hatással a talajra. Az ülepítőkben, ciszternákban gyűjtött ürülék ellenőrizetlen módon jut vissza a vizeinkbe és tele van nehézfémekkel. A kadmium, az arzén, a réz és a cink ugyanis növekedést serkentő anyagok, a nitrátokkal együtt tönkreteszik a termőtalajt, bejutnak az ivóvizekbe is, gátolják a halak és a tengeri élőlények megfelelő szaporodását és fokozzák az algavirágzást, megfojtva ezzel a tengeri életet.

Hova lesz a víz?

Míg egy kiló búza termesztéséhez kb. 200 liter vízre van szükség, 1 kiló hús előállításához ennek közel százszorosa, 18 000 liter szükséges. Egyetlen hamburger húspogácsájához annyi víz kell, amennyiből 40-szer le tudnánk zuhanyozni. A világon elhasznált összes víz kb. 70 százalékát a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a hozzá kapcsolódó takarmány-termesztés emészti fel. Az amerikai Water Works Association becslése szerint tíz kiló marhahús előállításához szükséges vízmennyiség fedezné egy teljes család egy éves vízellátását.

A tehén, a lepény és az üvegház-hatás

A világ összes vágómarhája százharmincszor annyi ürüléket termel évente, mint a bolygó teljes emberi lakossága. Egy 2006-os ENSZ jelentés szerint a húsipar nagyobb mértékű üvegház-gáz kibocsátásért tehető felelőssé, mint az összes autó, kamion, repülőgép és hajó a világon.  A szén-dioxid mellett az ürülékből felszabaduló metángáz is üvegházhatást okoz, ráadásul az előbbinél húszszor erőteljesebb hőcsapda az atmoszférában. A hús-, a tojás- valamint a tejtermelés felelős a világ metánkibocsátásának 65 százalékáért.

A témáról bővebben a Wellness magazin júniusi számában olvashatsz!