20x Ironmanre és világcsúcskísérletre készül Szőnyi Ferenc

A Racemachine becenevet méltán viselő komáromi sportoló októberben Mexicóban, a Decaultratri World Cup-on nagy ambíciókkal áll rajthoz. Egy 20x Ironman versenyen indul, ahol nemcsak első helyezett szeretne lenni, de a világcsúcsot is megkísérli megdönteni. A 20-as szám jegyében 20 kérdést tettünk fel Ferencnek, ahol a kulisszatitkokba igyekeztünk bepillantást nyerni.

1./ Civilben mivel foglalkozol?

Építőiparral foglalkoztam, annak hozadéka lett egy étterem, amit 4 évvel ezelőtt bezártunk, azóta gyakorlatilag a sportnak élek. Sokkal gazdagabb lehetnék, ha nem sportolnék, de sokkal boldogabb vagyok, hogy sportolok.

2./ Mit viszel magaddal egy versenyre?

Alapszabály, hogy biztosra kell menni, így mindenből dupla vagy tripla mennyiséget viszek. Ruházatból gyakorlatilag mindent: a tavaszitól a késő ősziig, rövidtől a hosszúig, vékonytól a vastagig. Fontos az eső elleni védekezés, így csomagolok be vízálló darabokat, fejfedőket, kamáslikat, az úszáshoz neoprén ruházatot és több pár cipőt. Azért is jó, ha ennyi minden kéznél van, mert ilyenkor több komfortot vágyik a testünk.

3./ Ki kísér el a versenyekre és pontosan mi az ő feladata?

Az állandó kísérőm a párom, Menyhárt Szilvia. Sokan azt gondolhatják, hogy ez nem más, mint nyaralás, de ez óriási tévedés. Kísérőnek lenni nagyon komoly mentális és fizikai kihívás. Kulcsfontosságú szerepe van abban, hogy egy versenyen milyen teljesítményt érek el. Ő felel a táplálkozásért, a ruházat karbantartásáért, fel kell vennie ugyanazt az életciklust, mint a versenyzőnek. Ahogy egyre előrébb haladunk az időben, szó szerint ő tartja bennem a lelket. Ha például olyan állapotba kerülök, hogy nem tudok felelős döntést hozni, úgy ő dönt helyettem. Neki természetes, hogy így élünk, hogy hosszú évek óta a sport körül forog az életünk. Szilvia számára is nagyfokú örömforrást jelentenek a versenyeim, az eredményeim, szeretettel, alázattal tölti be mellettem a kísérő szerepét.

4./ Honnan jött a Racemachine becenév?

2008-ban, szintén Mexikóban indultam egy 10x Ironman versenyen, ahol végig kerülgettük egymást a versenyzőkkel. Nagyon gyatrán úsztam, aztán ahogy azt túléltem, elkezdtem kerékpározni, ott már nagyon kemény voltam. A futópályára leérve láttam, hogy már csak 3-4 ember van versenyben és kvázi menekültek előlem. Egy német versenyző, Marcel Nico Heinig mondta rám, hogy „Te egy gép vagy!”, mivel éjjel, nappal, hajnalban is futottam, nekik ez teljesen szokatlan volt. Akkor, a versenyzői pályafutásom elején, még kicsit tudatlan is voltam, ma már másképp osztanám be az időmet és az erőmet.

5./ Mi volt a legfurcsább dolog, amit hallucináltál verseny közben?

A hallucinálás egyértelműen hiba, az alvásmegvonás és a túlhajszoltság következménye, igyekszem kerülni az ilyen szituációkat. De óhatatlan, hogy időnként belefut az ember, hiszen pengeélen táncolunk ilyenkor. Utoljára gyakorlatilag elaludtam a futópályán, futás közben, és félálomban betévedtem az egyik segítő sátor előterébe, amiről azt hittem, egy búcsúban vagyok, egy céllövöldében és kerestem a puskát.

6./ Melyik versenyedre vagy a legkevésbé büszke?

Szerintem az ember arra a legkevésbé büszke, amit felad vagy elenged. Pár éve Attila barátom rábeszélt, hogy induljunk a 283 km-es Milano-San Remo futóversenyen, amit egyébként korábban már teljesítettem és 2. helyezett lettem. Nem igazán voltam a topon, ráadásul máskor volt a rajt, mint a korábbi években. Délben, nem pedig éjfélkor, és pechünkre nekünk ez nem tűnt fel. Délután 5-kor vettük észre, hogy elrajtolt a verseny. Ennek ellenére bekéredzkedtünk, balga fejjel azt gondolva, hogy még utolérhetjük a mezőnyt. Attila 80 km-nél adta fel, én 215 km-nél. Addigra már mindent elvesztettem, a barátomat, a hitemet, a bizalmamat, a versenyzőket, szétáztam, szétfagytam, eltévedtem. Nem vagyok rá büszke, ez az incidens arra viszont megtanított, hogy a legapróbb részletekre is figyelni kell!

7./ Melyiket szereted legkevésbé a triatlon három sportágából?

Egyértelműen az úszást. 44 évesen tanultam csak meg úszni, és a mai napig nem igazán vagyok technikás és gyors, sőt inkább lassú. Azonban úgy látom, versenyeken jobb állapotban vagyok az úszás végére, mint a többiek, akik közül van, aki bizony addigra elveszíti a járás- és futásképességét.

8./ A versenyeken extrém időjárási viszonyoknak vagy kitéve. Melyiket bírod jobban, a hideget vagy a meleget?

A hidegre talán jobban lehet öltözni, a melegben nem lehet eleget inni, ez nagyon lepusztítja az embert.

9./ Mit adott neked a sport?

Én ugye csak 43 évesen kezdtem el sportolni, és az egész életemet megváltoztatta, az életformámmá vált. Nem gondolom, hogy ezzel a testem is feltétlenül egyetért. A sport rengeteget adott mentálisan, fizikálisan, az elmémnek, az életszeretetemnek. De mivel az élet egyensúlyban van, így nyilván rengeteget el is vett. Ennyi munkával szerezhettem volna diplomát, kitanulhattam volna új szakmát vagy nyelveket sajátíthattam volna el, hogy a sport mellett döntöttem, az valószínűleg sorsszerű. Általa igazi életigenlő ember lettem, erős, kitartó, fegyelmezett, szorgalmas és progresszív.

10./ Van-e olyan, amire még te is azt mondod, hogy soha?

Életveszélybe nem szeretnék kerülni. Nem fogok például tengeri, óceáni úszásokban részt venni. Korábban indultam Spartan race versenyeken, de most már azt sem tervezem. Tulságosan erős és agresszív a jellemem, így adott esteben hajlamos vagyok rá, hogy túlterheljem magam. Az ilyen szituációkat igyekszem kerülni, nem akarok vitába bocsátozni a saját testemmel.

11./ Mi az, ami viszont még hiányzik a tarsolyodból?

Egyszer szeretném teljesíteni a Trans-Siberian Extreme versenyt, még ilyen állapotomban, amíg ilyen erős vagyok. Ez a világ leghosszabb és legkeményebb kerékpárversenye, ami Oroszországon vezet keresztül. 9 105 km, 15 szakasz, 8 időzóna, 5 klímazóna, 77 000 m magasság – mindez 25 nap alatt.

12./ Mi a legnagyobb félemed?

A testem, hogy még meddig engedi azt csinálni, amit szeretnék. Jelek már vannak. Azt gondolom, hogy 55 évesen nagyon jól megúsztam az elmúlt 12 év szörnyűségeit. Valószínűleg csak ritkán értem el a felső holtpontot, ami a határt jelzi. Meg most már kezdek tartani a fekete autóktól is, hiszen kétszer ütöttek már el, mindkettőt szerencsésen megúsztam.

13./ A versenyek kapcsán a világ számos pontjára eljutottál már. Mi a legszebb hely, ahol eddig jártál?

Általában mindig az a legszebb, ahol legutóbb jártam. De ha egyet ki kell emelni, akkor az Izrael, ahol idén teljesítettem egy Ironmant. 2019-ben jártam még New Orleansban, Svájcban, Spanyolországban, ahol futva teljesítettem az El Camino-t, ezek szintén mind gyönyörű helyszínek. A versenyeket követően szeretem felderíteni a terepet, érdekel a világ, hogy hol járunk. Szeretek megismerkedni a kulturális értékkel, a gasztronómiával, az emberekkel, keresem a magyar közösségeket.

14./ Ha újraszületnél, hamarabb elkezdenél sportolni? Ebben az esetben milyen sportágat választanál?

Ez egy kényes kérdés, hiszen a sikereimet annak köszönhetem, hogy az élet megőrizte a testemet. Pénzügyi szemlélettel nézve a dolgokat azonban muszáj lenne korábban kezdeni, hogy a sikereimet pénzre tudjam váltani. Ez eddig sajnos nem igazán sikerült, ami annak is köszönhető, hogy én magam se hittem a csodában. A képességet sokkal korábban meg kellett volna látni és ki kellett volna aknázni. Mindig is a dinamikus dolgok tetszettek. Ha most lennék 17 éves, és most választhatnék, akkor valószínűleg azt mondanám az édesapámnak, hogy bringázzunk, tehát a kerékpárra esne a választásom.

15./ Mit gondolsz, hány km-t tehettél meg a sporttal?

Több százezret! Tavaly például csak versenyeken 2000 km-t futottam. Eddig összesen 153 Ironmant teljesítettem, abból csak a kerékpár borzasztó szám. Az edzés meg körülbelül ötször annyi, mint a versenyeken megtett távok.

16./ Mi a kedvenc csalókajád?

Én nagyon elvetemült vagyok. Szerintem egy magyar édesszájú honpolgárnak a fahéjas szilvával töltött szilvásgombócnál nincs jobb táplálék. Húsok közül pedig talán a lecsós csirkét szeretem a legjobban, csirkecombfiléből elkészítve. Nagyon szeretem a hasamat, szerencsére a barátnőm nagyon jól főz, ritkán tudom csak kicsavarni a fakanalat a kezéből.

17./ Hogyan étkezel a versenyeken és a hétköznapokon?

Versenytávoktól nagyon sok minden függ, itt 12 óránál hosszabb és rövidebb versenyekről beszélek. Azért 12 óra, mert addig tapasztalataim szerint tökéletesen fenntartható a szisztematikus, BioTechUSA táplálékkiegészítőkre alapozott sporttáplálkozás. Egy 12 óra 10 db Energy gél, 5 db Energy shot, 3 db Magna shot, 4-5 db L-carnitine shot, 1-1 szelet, rengeteg víz és 3 liter kóla elfogyasztását jelenti. Ez az ütemezés legutóbb Svájban, az 5 nap 5 Ironman alatt tökéletesen működött. 12 órán túl már nagyon nagy hangsúlyt kell helyezni a normális, a gyomornak, a bélrendszernek munkát adó táplálkozásra, ilyen esetekben banánt, csokit, müzlit is fogyasztok. A több napos versenyek esetében 4-6 óránként muszáj beiktatni főétkezéseket, hogy bevigyünk 1000-1500 kalóriát, csirkemellből, sajtból, tojásból, tejtermékekből, kakaóból. Ezt követően 1-1,5 órás időtartamot kell hagyni a szervezetnek az emésztésre. A hétköznapokban nem követek speciális diétát, 4-5000 kalóriát viszek be egy nap. Igyekszem minőségi, tápanyagokban gazdag, de szénhidrátokban szegény reggelit összeállítani. Ilyenkor sonka, paprika, paradicsom, uborka, sajt kerül a tányéromra, nagyon sajtos vagyok, és kenyér, de az csak visszafogottan. Az ebéd általában teljesen vegyes, ha töltött káposzta van vagy túrós csusza, az teljesen mindegy, vacsorára pedig lehetőség szerint megint igyekszem visszafogni a szénhidrátot.

18./ Mennyi az edzésadagod?

Minden hétköznap reggel, tehát heti 5 alkalommal úszom általában 1 órát, amit most már növeltem 1,5-re, hiszen közeleg a verseny. Minden nap kerékpározom, most már csak kardió jelleggel, 2,5-3 órát. Minden nap futok, a napi penzum 15-20 km.

19./ A boka és térdízületek hogy bírják az extrém terhelést, fel lehet készíteni erre a szervezetet?

Mindig vannak fájdalmai az embernek, nekem is. Nagyon érdekes, hogy a hosszútávú edzéseknél nálam a dehidratáció első jeleit mindig a térdem jelzi, nagyon fontos a folyadékpótlás. Mindig fel kell készíteni a lábunkat mindenféle alternatív mozgásra, mindig kell másképp is terhelni. Ha aszfalton szoktunk futni, úgy fussunk terepen is, hogy munkát adjunk az ízületeknek. Én sokat futok erdőben, murván, cserélgetem a terepeket. Nagyon fontos a lábtartás, a cipő minősége és mennyisége. Hiába van egy jó cipőd, ha mindig csak azt az egyet nyüstölöd, akkor ugyanabba a hibába esel, mintha rossz cipőben futnál, mert csak egyfajta terhelésre áll be a lábad. Én rendszeresen 5-8 pár futócipőt használok folyamatosan, és nincs egymás után két olyan edzésem, hogy ugyanabban a cipőben futnék.

20./ Honnan tudod, hogy esetleg maradandó sérülést kockáztatsz? Mikor kell kiszállni és mikor folytatni bármi áron?

Legutóbb Svájcban, az 5 nap 5 Ironman versenyen történt meg velem, hogy a bringán 25-28 km-nél begörcsölt a vádlim, aztán meg a combizmom. Olyan szinten, amit még sosem tapasztaltam, konkrétan nem tudtam lépni. Ezt az izomgörcsöt 3 napig pihentem verseny közben, de hiába, így csak a harmadik helyet tudtam megszerezni. Optimális esetben fel kellett volna adnom a versenyt, számomra nagyon fontos információ volt, hogy itt a határ, ezt nem szabad megkísérteni sem. Intelligencia kell hozzá, hogy tudjuk mérlegelni, folytatjuk a versenyt vagy elengedjük, a teljesítés fontosabb vagy a regeneráció.