Főoldal > EGÉSZSÉG > Meglepő felfedezés: a zsíranyagcsere is szerepet játszhat a kínzó viszketésben

Meglepő felfedezés: a zsíranyagcsere is szerepet játszhat a kínzó viszketésben

kutatásviszketés
0

Írta:

A krónikus viszketés sokak életét megkeseríti, és gyakran még a kezelése sem egyszerű. Egy új kutatás szerint a zsíranyagcsere és az idegrendszer közötti kapcsolat fontos szerepet játszhat a kellemetlen tünetek kialakulásában. A felfedezés a jövőben új kezelési lehetőségek előtt nyithatja meg az utat.

A tartós viszketés nemcsak kellemetlen, hanem az alvást, a koncentrációt és az életminőséget is jelentősen ronthatja. Különösen nehéz helyzetben vannak azok, akiknél a tünetek hosszú ideje fennállnak, és a hagyományos kezelések nem hoznak megfelelő enyhülést. Egy friss tudományos felfedezés azonban közelebb viheti a kutatókat annak megértéséhez, hogy pontosan mi történik a szervezetben, amikor a viszketés tartóssá válik.

Egy 2026. október 29-én, a Communications Biology folyóiratban megjelent kutatás szerint a zsíranyagcsere egyik molekulája közvetlenül befolyásolhatja a viszketésért felelős idegi jelátvitelt. A tudósok egy EKODE nevű vegyület és a GPR35 receptor kapcsolatát vizsgálták, és olyan mechanizmust azonosítottak, amely a krónikus viszketés bizonyos formáiban fontos szerepet játszhat.

A felfedezés azért különösen érdekes, mert a viszketést eddig elsősorban bőrgyógyászati, gyulladásos és idegrendszeri folyamatokkal hozták összefüggésbe. Az új eredmények arra utalnak, hogy a szervezet zsíranyagcseréjének bizonyos folyamatai is részt vehetnek a kellemetlen érzés kialakulásában.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a kutatás egyelőre sejttenyészeteken és egereken végzett vizsgálatokra épül. Az eredmények új gyógyszerek fejlesztéséhez adhatnak kiindulópontot, de nem jelentenek azonnal alkalmazható kezelési módszert.

Hogyan kapcsolódhat a zsíranyagcsere a viszketéshez?

A kutatás középpontjában a linolsavból képződő EKODE nevű molekula áll. A linolsav egy esszenciális omega–6 zsírsav, amelyet a szervezetünk nem képes önállóan előállítani, ezért táplálkozással kell biztosítanunk.

Linolsavat többek között a diófélék, az olajos magvak és különböző növényi olajok is tartalmaznak. A kutatók azonban nem magát az étrendi linolsavat vizsgálták, hanem annak egy, a szervezetben keletkező oxidált származékát.

A tudósok azt találták, hogy az EKODE képes lehet aktiválni az érzőidegsejtek felszínén található GPR35 nevű receptort. Ez olyan jelátviteli folyamatot indíthat el, amelyben a BNP/NPPB nevű rendszer is részt vesz.

Ez a rendszer szerepet játszik abban, hogy a viszketési inger a perifériás idegeken keresztül eljusson a gerincvelő felé, majd az idegrendszer feldolgozza azt.

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem kutatási összefoglalója szerint az újonnan azonosított kapcsolat különösen a pikkelysömörhöz és az atópiás dermatitiszhez társuló viszketés megértésében lehet fontos.

Egérkísérletekben sikerült csökkenteni a vakarózást

A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a tudósok kísérleti körülmények között befolyásolni tudták a viszketéshez kapcsolódó idegi folyamatokat.

Pikkelysömörös tüneteket utánzó egérmodellben azt figyelték meg, hogy amikor az érzőidegsejtekben hiányzott a GPR35 receptor működéséhez szükséges gén, az állatok kevesebbet vakaróztak. Emellett a gyulladás bizonyos jelei is mérséklődtek.

Hasonló eredményre jutottak akkor is, amikor a BNP/NPPB jelátviteli rendszert kapcsolták ki genetikai módszerekkel.

Egy másik, atópiás dermatitiszt modellező kísérletben GPR35-gátló vegyületet alkalmaztak. Ennek hatására szintén csökkent a viszketésre utaló viselkedés.

Mindez arra utal, hogy a GPR35 receptor a jövőben célpontja lehet olyan gyógyszereknek, amelyek nem pusztán a bőrgyulladást próbálják mérsékelni, hanem közvetlenül a viszketési jelátvitel egyik fontos pontját befolyásolják.

Az eredmények ugyanakkor még nem bizonyítják, hogy egy ilyen kezelés embereknél is hatékony és biztonságos lenne.

Embereknél is működhet ugyanez a mechanizmus?

A kutatók emberi eredetű, laboratóriumban tenyésztett érzőidegsejteket is megvizsgáltak. Ezeken a sejteken szintén kimutatták a GPR35 receptor jelenlétét.

A receptor olyan idegsejteken is megtalálható volt, amelyek a hőérzethez, a fájdalomhoz és a viszketéshez kapcsolódó ingerületátvitelben vesznek részt.

Ez azért jelentős megfigyelés, mert felveti annak lehetőségét, hogy az egerekben feltárt mechanizmus az emberi idegrendszerben is jelen lehet.

A kutatásból azonban még nem derült ki, hogy a krónikus viszketéssel élő emberek szervezetében magasabb-e az EKODE szintje, vagy hogy a GPR35 receptor működésének gyógyszeres gátlása valóban enyhítené-e a panaszaikat.

Ennek tisztázásához további kutatásokra, majd megfelelően megtervezett klinikai vizsgálatokra lesz szükség.

Nem kell lemondani a diófélékről és a növényi olajokról

Bár a kutatás a linolsav egyik származékát hozta összefüggésbe a viszketéssel, ebből nem következik, hogy a linolsavat tartalmazó élelmiszerek fogyasztása közvetlenül viszketést okozna.

A vizsgálat nem foglalkozott azzal, hogy a linolsav étrendi csökkentése enyhíti-e a krónikus panaszokat. A kutatók nem hasonlítottak össze különböző étrendeket, és nem állapítottak meg olyan mennyiséget sem, amelynek elfogyasztása fokozná a tüneteket.

Ezért a diófélék, magvak és növényi olajok általános kerülése nem indokolt a tanulmány alapján. A linolsav ráadásul esszenciális zsírsav, amelyre a szervezet megfelelő működéséhez szükség van.

Az új eredmények jelentősége tehát elsősorban nem a táplálkozási ajánlások megváltoztatásában, hanem egy eddig kevésbé ismert biológiai folyamat feltárásában rejlik.

Mikor kell komolyan venni a tartós viszketést?

A viszketés gyakran ártalmatlan, átmeneti panasz, amelyet például száraz bőr, irritáció vagy valamilyen külső hatás vált ki. Ha azonban hosszabb ideig fennáll, érdemes utánajárni a kiváltó oknak.

Az orvosi meghatározás szerint a hat hétnél tovább tartó viszketés már krónikusnak számít.

Különösen fontos a kivizsgálás, ha a viszketés az egész testet érinti, rendszeresen megzavarja az alvást, egyre erősebbé válik, vagy látható bőrelváltozás nélkül jelentkezik.

A 2025-ben közzétett európai szakmai irányelv szerint a tartós viszketés kivizsgálásának alapja a részletes kórelőzmény felvétele és a teljes bőrvizsgálat. Ezek alapján dönthető el, hogy szükség van-e további laboratóriumi vagy más vizsgálatokra.

A krónikus viszketés hátterében ugyanis nemcsak bőrbetegség állhat. Bizonyos esetekben gyógyszermellékhatás, idegrendszeri eltérés, fertőzés, illetve máj-, vese-, pajzsmirigy- vagy vérképzőszervi betegség is okozhatja a panaszokat.

Amennyiben a viszketéshez megmagyarázhatatlan fogyás, láz, éjszakai izzadás, jelentős fáradtság vagy sárgaság társul, mielőbbi orvosi vizsgálat indokolt.

Ha pedig hirtelen ajak-, nyelv- vagy torokduzzanat, illetve légzési nehézség jelentkezik, az sürgősségi ellátást igényelhet, ahogyan arra az NHS tájékoztatója is figyelmeztet.

Új lehetőség nyílhat a viszketés kezelésében

A krónikus viszketés kezelése sokszor azért nehéz, mert több különböző biológiai folyamat is szerepet játszhat a kialakulásában. Egyes esetekben a bőrgyulladás csökkentése segít, máskor azonban az idegi jelátvitel eltérései is hozzájárulhatnak a panaszok fennmaradásához.

Az EKODE–GPR35 útvonal azonosítása azért lehet fontos előrelépés, mert egy olyan mechanizmusra világít rá, amely összekapcsolhatja a zsíranyagcserét az érzőidegrendszer működésével.

Ha a későbbi vizsgálatok embereknél is igazolják ennek jelentőségét, a felfedezés hozzájárulhat olyan célzott gyógyszerek fejlesztéséhez, amelyek a viszketési inger továbbítását befolyásolják.

A kutatás tehát egyelőre nem kínál azonnali megoldást a krónikus viszketésre, de új irányt mutathat a hatékonyabb kezelések kidolgozásában.


További cikkeink a témában