Egy világszerte népszerű sportág hosszú távú egészségügyi következményeire figyelmeztet egy új kutatás.
A tudósok több mint kétezer elhunyt profi sportoló adatait elemezték, és arra jutottak, hogy a vizsgált csoportban rendkívül magas lehetett egy súlyos, fokozatos agyi leépüléssel járó betegség előfordulása. Az eredmények azért is aggasztóak, mert az érintettek közül sokan életük jelentős részét aktív sportolással töltötték.
A sportolásról általában az egészség, a kitartás és a jó fizikai állapot jut eszünkbe. A rendszeres mozgás valóban számos előnnyel jár, ám bizonyos sportágakban a testet és különösen a fejet érő ismétlődő ütések hosszú távon komoly következményekkel járhatnak. A veszélyt ráadásul nem kizárólag a látványos sérülések jelentik: a kutatók szerint azok a kisebb, ismétlődő behatások is számíthatnak, amelyek után a sportoló nem tapasztal azonnali panaszokat.
A mostani eredmények az amerikai futball világából származnak, de a probléma más kontakt- és küzdősportokban is felmerülhet. A szakemberek különösen fontosnak tartják megérteni, hogyan hatnak az agyra az évek alatt felhalmozódó kisebb és nagyobb sérülések, valamint milyen módszerekkel lehetne csökkenteni a későbbi idegrendszeri betegségek kockázatát.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az érintett agyi elváltozás jelenleg csak halál után igazolható teljes bizonyossággal. Ez nemcsak a betegség felismerését nehezíti meg, hanem azt is, hogy pontosan megállapítsák, hány aktív vagy visszavonult sportolót érinthet a probléma.
A kutatás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy mindenki, aki amerikai futballt játszik, súlyos agybetegségben fog szenvedni. Az eredmények ennél árnyaltabb képet mutatnak, és fontos különbség van az agyszövetben kimutatható elváltozások, valamint a mindennapokban jelentkező tünetek között.
Az amerikai futball áll a kutatás középpontjában
Az amerikai futball az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb sportága, amely Európában és Magyarországon is egyre ismertebb. A játék látványos ütközéseiről, gyorsaságáról és fizikai keménységéről híres, a kutatók azonban már évek óta vizsgálják, milyen következményekkel járhatnak a játékosokat rendszeresen érő fejütések.
A JAMA Network Open folyóiratban publikált kutatás összesen 2362 olyan korábbi NFL-játékos adatait elemezte, akik 2008 és 2023 között hunytak el.
Közülük 396-an voltak agydonorok, és 387 esetben állt rendelkezésre a betegség szempontjából értékelhető szövettani vizsgálat. Utóbbi csoportban 362 játékosnál mutatták ki a krónikus traumás enkefalopátia, röviden CTE jeleit.
Ez 93,5 százalékos arányt jelent, a kutatók azonban hangsúlyozták, hogy ezt az eredményt nem lehet automatikusan minden korábbi NFL-játékosra vonatkoztatni.
A játékosok 74,5 százalékát érinthette az agybetegség
A korábbi hasonló kutatások egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a vizsgált agyak nem feltétlenül reprezentálták az összes elhunyt sportolót.
Azok a családok ugyanis, amelyek korábban memóriazavarokat, viselkedésbeli változásokat vagy más idegrendszeri tüneteket tapasztaltak hozzátartozójuknál, nagyobb valószínűséggel ajánlhatták fel az elhunyt agyát kutatási célokra.
Az új vizsgálat ezért statisztikai módszerekkel igyekezett korrigálni ezt a torzítást.
Az eredmény így is aggasztó: a kutatók becslése szerint az elhunyt korábbi NFL-játékosok 74,5 százalékánál lehetett jelen a CTE-re jellemző agyi elváltozás.
A Bostoni Egyetem kutatásról kiadott összefoglalója szerint az eredmény fontos előrelépés annak megértésében, milyen gyakori lehet a betegség a korábbi profi sportolók körében.
A 74,5 százalék azonban becsült arány, nem pedig valamennyi elhunyt játékos agyában közvetlenül igazolt diagnózis. Az adat nem értelmezhető az aktív játékosok vagy az amatőr sportolók várható megbetegedési arányaként sem.
Mi az a krónikus traumás enkefalopátia?
A krónikus traumás enkefalopátia, vagyis a CTE egy olyan neurodegeneratív agybetegség, amelyet az ismétlődő fejütésekkel hoznak összefüggésbe.
A betegség során kóros tau-fehérje halmozódik fel az agy bizonyos területein, ami összefügg az idegsejtek károsodásával és az agyi működés megváltozásával.
A CTE-vel kapcsolatban többféle tünetet írtak le. Ezek közé tartozhatnak a memória- és koncentrációs nehézségek, a hangulati változások, az ingerlékenység, az impulzuskontroll zavara és bizonyos esetekben a gondolkodási képességek fokozatos romlása.
Fontos azonban, hogy ezek a panaszok önmagukban nem bizonyítják a CTE jelenlétét. Hasonló tüneteket más neurológiai, pszichiátriai vagy akár kezelhető egészségügyi problémák is okozhatnak.
Az amerikai járványügyi központ (CDC) tájékoztatója szerint az ismétlődő fejütések akkor is relevánsak lehetnek a hosszú távú agyi egészség szempontjából, ha nem minden alkalommal alakul ki diagnosztizálható agyrázkódás.
Nem minden érintett sportolónál alakul ki demencia
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a CTE-ben kimutatható agyi elváltozások milyen mértékben járnak együtt demenciával.
A kutatás szerint az elhunyt korábbi NFL-játékosok vizsgált csoportjában az életük során előforduló, bármilyen eredetű demencia becsült aránya 27,2 százalék volt.
Ez lényegesen alacsonyabb a CTE-re jellemző agyi elváltozások 74,5 százalékos becsült előfordulásánál.
Vagyis a kutatásból nem következik, hogy a korábbi profi amerikaifutball-játékosok háromnegyede demenssé vált volna.
A tudósok szerint további vizsgálatok szükségesek annak megértéséhez, hogy az agyi elváltozások pontosan milyen tüneteket okozhatnak, és ezek megjelenését milyen egyéni tényezők befolyásolják.
Más sportágaknál is fennállhat a veszély
Bár a mostani vizsgálat az amerikai futballra összpontosított, az ismétlődő fejütések nem kizárólag ebben a sportágban fordulnak elő.
A bokszban és más küzdősportokban közvetlen ütések érhetik a fejet, a rögbiben pedig a gyakori ütközések jelenthetnek kockázatot. A hagyományos labdarúgásban szintén vizsgálják a fejelések és a fejet érő ütközések hosszú távú hatásait.
Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) kutatási összefoglalója arra hívta fel a figyelmet, hogy az ismétlődő fejtraumák már fiatal sportolóknál is összefügghetnek tartós agyi változásokkal.
Ugyanakkor a kockázat mértéke nem minden sportágban azonos. Számít az ütközések gyakorisága, erőssége, a sportolással eltöltött idő, valamint az is, hogy milyen életkorban kezdődött a rendszeres kitettség.
Megelőzhető a súlyos agyi károsodás?
A CTE hátterében álló kóros agyi folyamat visszafordítására jelenleg nincs bizonyított kezelés, ezért a szakemberek különösen fontosnak tartják a megelőzést.
Ennek egyik legfontosabb eleme a fejet érő ismétlődő ütések számának csökkentése. A biztonságosabb edzésmódszerek, a kontaktgyakorlatok korlátozása és az agyrázkódások megfelelő kezelése mind szerepet játszhatnak a kockázat mérséklésében.
Agyrázkódás gyanúja esetén a sportolót azonnal ki kell vonni a játékból, és csak megfelelő orvosi értékelést követően térhet vissza a sportoláshoz.
A védőfelszerelések szintén fontosak a sérülések megelőzésében, de egyetlen sisak sem képes teljesen megszüntetni az agyrázkódás vagy a hosszú távú agyi károsodás veszélyét.
Lehet-e időben felismerni a betegséget?
A CTE kutatásának egyik legnagyobb nehézsége, hogy a betegség jelenleg csak halál után, az agyszövet részletes vizsgálatával diagnosztizálható teljes bizonyossággal.
Ez azt jelenti, hogy egy élő sportolónál jelentkező memóriazavar, hangulatingadozás vagy koncentrációs nehézség esetén nem lehet pusztán ezekből a tünetekből megállapítani, hogy CTE áll-e a háttérben.
A kutatók ugyanakkor folyamatosan dolgoznak olyan vizsgálati módszerek fejlesztésén, amelyek a jövőben lehetővé tehetik az elváltozások korábbi felismerését.
A 2026 novemberében megjelent szakmai áttekintés arra is rámutat, hogy a korábban kontakt- vagy küzdősportot űző emberek panaszainak kivizsgálásakor különösen fontos a kezelhető okok feltárása. A memóriazavar vagy a hangulati probléma ugyanis nem feltétlenül visszafordíthatatlan agyi betegség következménye.
A mostani eredmények nem jelentik azt, hogy az amerikai futballt vagy más kontakt sportágakat feltétlenül kerülni kellene. Arra azonban egyértelműen figyelmeztetnek, hogy a fej ismétlődő sérüléseinek hosszú távú következményeit komolyan kell venni.
A sport számtalan egészségügyi előnnyel járhat, de a biztonságosabb szabályok, a megfelelő orvosi ellenőrzés és a sérülések megelőzése nélkül a legkeményebb sportágak komoly kockázatokat is hordozhatnak.

