Egy olyan vérvizsgálaton érdemes részt venni, amely az úgynevezett anti-foszfolipid szindróma jeleit kutatja. Prof. Dr. Blaskó György, véralvadási szakértő, belgyógyász, klinikai farmakológus elmagyarázta a jelenség hátterét. Miért fontosak a foszfolipidek? Szakmailag közismert tény, hogy vér alvadása legoptimálisabban akkor jön létre, ha a vérben bizonyos felületek alakulnak ki, amelyeket foszfolipidek alkotnak – ezek az anyagok döntően […]
Egy olyan vérvizsgálaton érdemes részt venni, amely az úgynevezett anti-foszfolipid szindróma jeleit kutatja. Prof. Dr. Blaskó György, véralvadási szakértő, belgyógyász, klinikai farmakológus elmagyarázta a jelenség hátterét.
Miért fontosak a foszfolipidek?
Szakmailag közismert tény, hogy vér alvadása legoptimálisabban akkor jön létre, ha a vérben bizonyos felületek alakulnak ki, amelyeket foszfolipidek alkotnak – ezek az anyagok döntően a vérlemezkékből származnak. Ezen felületekre képes rákötődni az az ún. alvadási faktor, amelynek az előalakjából enzim lesz. A foszfolipidek jelentősége éppen abban áll, hogy az alvadáshoz szükséges összes faktort térben közel hozzák egymáshoz. Ha tehát ezek a tényezők adottak, sérülés esetén igen gyorsan meg tud alvadni a vér.
Ám mint minden több összetevős rendszernek, ennek is vannak betegségei, jellemzően a fokozott véralvadás miatt létrejövő trombózis, a másik póluson pedig a vérzékenység. Az immunrendszer ugyanis minden bonyolult anyag ellen képes ellenanyagot termelni, ha az nem saját. Ha viszont ez az idegen-saját felismerőképesség felborul, akár a saját foszfolipidek ellen is beindíthatja az ellenanyag termelést. Ez az antitest leköti az foszfolipideket és létrejön az ún. anti-foszfolipid szindróma, amely ritkán okoz trombózist, ám erős kihatása lehet a terhességre. A jelenség megértéséhez tudni kell, hogy a méhlepény egy nagyon agresszív szerv, amely ereket bocsát a méhbe és megnyit bizonyos űröket, amelyekben vér kering. Vagyis ezen az úton kerül a méhlepénybe az a vér, ami a magzatot táplálja. Éppen ezért ha a méhlepényi erek elzáródnak, a magzat nem jut oxigénhez és táplálékhoz, így elhal.
Felkészüléssel kivédhető
A főként szerzett formában jelentkező anti-foszfolipid szindróma okozta helyzetet súlyosbítja, hogy a többedik várandósságnál egyre előrehaladottabb terhességben hal el a magzat. Vagyis először nagyjából a 8-12. héten következik be vetélés, másodjára esetleg csak a 18. hétnél, később pedig akár még későbbi szakban. Ez egyre nagyobb kétségbeesést okoz a pároknál, hiszen minden próbálkozást egyre nagyobb tragédiaként élnek meg.
„Elhalt magzat esetén mindenképpen számításba kell venni az anti-foszfolipid szindrómát, akár már az első vetélésnél. Egy vérvételhez kötött hatékony kivizsgálási forma segítségével ugyanis könnyű megtudni, valóban erről van-e szó. Ha kiderül, hogy igen, létezik egy nagyon egyszerű megoldás: tervezetten kell vállalni a terhességet, méghozzá alvadásgátlás védelmével. Az alvadásgátlást aztán végig kell vinni a várandósság alatt, ami egyáltalán nem befolyásolja a magzat fejlődését. Vagyis egy viszonylag egyszerű megoldással egészséges kisbaba születhet. Újabb gyermekre vágyó pároknál minden terhességet így kell végigcsinálni, de az eredmény minden bizonnyal megéri” – ismerteti Prof. Dr. Blaskó György, véralvadási szakértő, belgyógyász, klinikai farmakológus.
Fotó: Profimedia – Red Dot
 |
 |
 |
 |
 |