Az internet árnyoldalai: segítségre szorulnak a szülők és a tanárok

Kilenc általános és öt középiskolában végzett felmérést Aszódi Judit, a Sashegyi Arany János Általános Iskola és Gimnázium intézményvezető-helyettese. Mivel maga is oktatási intézményben dolgozik, ezért arra volt kíváncsi, hogy az egyéb országos kutatások megállapításai hogyan köszönnek vissza a kerületi tapasztalatokban. Noha a kerületben az országos átlagot meghaladó a modern digitális készülékekkel való ellátottság, nem tisztázott, hogy ehhez igazodóan a diákok a veszélyekre is jobban fel vannak készülve, mint máshol lakó kortársaik, vagy pedig éppen hogy nagyobb eséllyel válhatnak negatív tapasztalatok elszenvedőjévé. Az egyes iskolák pedagógusaival folytatott beszélgetésekből statisztikailag is összesíthető adatok mellett egy általános kép és sokféle eset leírása állt össze. Ezek közzétételére az érintettek személyiségi jogainak védelme okán nincsen mód, azonban a Hegyvidéki Önkormányzat fontosnak tartja, hogy az elemzés főbb megállapításai bekerüljenek a közbeszédbe.

Internethasználat

A megkérdezett iskolák mindegyikében aktívan böngésznek tartalmakat a diákok. Részben önállóan, szórakozás és kapcsolattartás céljával, részben pedig az iskolai tanrendbe építve, feladataikhoz kapcsolódóan. Erre általában a tanárok is ösztönzik a diákokat, ugyanakkor eltérő mértékű, hogy mennyire integrálják az informatikai lehetőségeket. Van, ahol az iskolán kívüli kapcsolattartás a közösségi médiában is folyik a tanárok és a szülők között, máshol csak a diákok és egyes lelkes tanárok között. És van, ahol csak az információkeresésben merül ki az iskolai internethasználat.

Közösségi média

A középszintű oktatásban résztvevő diákok természetesen készségszinten használják a közösségi médiát, mindegyik intézmény arról számolt be, hogy a diákok „fent vannak” ezeken az oldalakon. Legnépszerűbb természetesen a Facebook, illetve az Instagram, ezután következik a Snapchat, a Youtube és a Twitter. Jól érzékelhető ellentmondásra világít rá ugyanakkor a felmérés a közösségi médiahasználattal kapcsolatban az általános iskolások körében. Mivel ezeknél az oldalaknál általában tilos regisztrálni 14 év alatt, ezért szigorúan véve szabálytalanságot követnének el a tanárok, ha a gyakorlatban mutatnák meg ezek megfelelő használatát az alsósoknak. Ugyanakkor a megkérdezett iskolákban egyetlen kivétellel mindenhol arról számoltak be a tanárok, hogy a 14 év alatti diákok is bizonyosan használják ezeket az alkalmazásokat, akár kapcsolattartásra, akár a profilokon keresztüli önkifejezésre.

Negatív tapasztalatok

Az iskolák mindegyikében arról számoltak be, hogy a diákok már találkozhattak az internet árnyoldalaival: jó néhányan láttak felkavaró, erőszakos tartalmat, vagy találkoztak egyértelműen visszaélés céljával aktivitást mutató más internetes felhasználókkal. Ennél kisebb, ugyanakkor mégiscsak megdöbbentő mértékben élhettek már meg egyes iskolákban a diákok internetes kiközösítést, vagy zaklatást. A nemzetközi és hazai példákhoz hasonlóan előfordult már a kerületi iskolákban is pornográf tartalommal való visszaélés, tettlegességig fajuló, online kezdeményezett vita, illetve a hétköznapi trágárságon túlmutató mértékű nyilvános gyalázkodás. Emellett felbukkannak a komolyabb gyakorlati ismereteket igénylő visszaélések is: egymás profiljának vagy e-mailfiókjainak feltörése, privát médiás tartalmak széles körben történő közzététele, akár képszerkesztő eljárással, sértő módon való megváltoztatása után. Az ezen esetek feldolgozására irányuló kísérletekben a tanárok beszámolói szerint általában a diákok kooperatívak, nem ritkán kezdeményezők is. Egyes esetekben feloldozó sírással dolgozzák fel a bennük rejlő feszültséget, bűntudatot a tanárok elmondása alapján.

Online tartalmak hatása a fiatalokra

Bár ennek a felmérésnek nem volt elsődleges célja, hogy az internetnek a diákokra gyakorolt hatását kutassa, mégis néhány fontos következtetés levonható ebben a témában is. Eszerint 10 év fölött szinte elkerülhetetlen, hogy a diákok ne találkozzanak káros tartalmakkal az interneten. A megkérdezett általános iskolák több mint fele szerint ennek torzító hatása már tetten érhető abban, hogy a diákok miként vélekednek a sztárokról, a médiáról, a szexről és a kapcsolatokról. Az idősebb tanulóknál viszont a kapcsolatok, a szex, és a család fogalmával kapcsolatban már az iskolák 80 százaléka szerint vannak a diákjaikban tévhitek. Ekkorra azonban a sztárokról és a médiáról már reálisabb a képük a fiataloknak, az iskolák megítélése szerint e téren erre a korosztályra már normalizálódik a helyzet.

Megnyugtató, hogy a tanárok egyöntetűen fontosnak tartják a problémák feltárását és az ismeretek elmélyítésének szükségességét, felismerve saját hiányosságaikat is e téren. Ugyanakkor az egyes esetek kapcsán tapasztalt szülői hozzáállás alapján a pedagógusok szorgalmazzák, hogy a szülők is igyekezzenek több időt szentelni a téma megismerésének. „A megkérdezett kollégák válaszaiból arra lehet következtetni, hogy a szülők hajlamosabbak végletekben gondolkodni.” – mutat rá Aszódi Judit. Amikor a diákok által elkövetett visszaélésekkel, vagy elszenvedett sérelmekkel szembesítik őket, olyankor a szülők sokszor tanácstalanok és komoly kétségbeesésükben nem képesek konstruktív együttműködésre: vagy igyekeznek elbagatellizálni a vétség mértékét, vagy az iskolára hárítanák a felelősséget.” Az oktatási szakember szerint ez egybeesik egy korábban végzett kutatás következtetésével is: a szülők rendre alulbecsülik, hogy milyen életkorban, és milyen mértékben lehetnek kitéve a gyerekeik a netes veszélyeknek. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 2015-ben végzett kutatásait 2016 tavaszán a Hegyvidéki Önkormányzat megbízásából kifejezetten kerületi adatokkal egészítették ki kutatók.

Online készségek oktatása

A felmérés másik fontos eredménye, hogy megmutatta, nincsen általánosan elfogadott eljárás a digitális világban való közlekedés biztonsági szabályainak oktatására. Természetesen a megkérdezett kerületi iskoláknál informatikai oktatás – egyetlen iskola kivételével – mindenütt folyik, illetve a hagyományos tananyag elsajátításában is támaszkodnak az internetes forrásokra – még ha változó mértékben is. Ugyanakkor eltérő válaszok születtek a megkérdezett iskoláknál arról, hogy a tanrenden belül hol oktatják például a jelszóvédelmet, az előzmények kezelését, vagy az internetes visszaélések felismerését és elkerülését. Az iskolák túlnyomó részében az informatikaórán, esetleg osztályfőnöki óra keretében segítik ezeknek a gyakorlatban történő elsajátítását, máshol pedig különórák és szakkörök feladatának tartják ezt. Végezetül minden iskola úgy nyilatkozott, hogy a diákok interneten való boldogulásában a szülőknek is nagy a felelőssége, a diákok elsajátíthatják a biztonságos internethasználatot barátaiktól, szüleiktől, és nyilvános forrásokból is, ha akarják.

Ahogy nincs általános szabály az információbiztonság és a netikett oktatására, hasonlóképpen változatos az ezen szabályok áthágása esetén alkalmazott reakció is, esete válogatja, hogy miből kerekedik botrány, és mit rendeznek az érintettekkel való elbeszélgetéssel. Az az internetes vétség, amit az egyik iskolában csupán négyszemközti beszélgetés keretében rendeznek az érintettekkel, az másutt akár fegyelmi megrovást, átmeneti eltiltást is vonhat maga után. Szerencsére a kerületi iskolákban nemigen történt olyan eset, ami miatt a rendőrség bevonására került volna sor. Több alkalommal volt ugyanakkor szükség arra, hogy pszichológust hívjanak az események hatásainak feldolgozásához. Noha az érvényben lévő törvények a személyiségi joggal, digitális tartalommal, illetve hozzáférési jogosultsággal való visszaélések esetén akár kiszabható börtönbüntetést is megengednének, szerencsére az iskolás elkövetők elleni retorziók egyelőre nem jutnak el ilyen mértékekig. A gyakorlatot tekintve már szigorúnak számít az intő, rovó, illetve volt példa a kerületi iskolákban több hetes eltiltásra is. Ugyanakkor figyelmet érdemel, hogy internetes visszaélés esetén miért éppen az informatika oktatástól tiltották el a vétkes gyereket az egyik büntetés alkalmával.

ÖSSZEFOGLALÁS

„A felmérésből az látszik, hogy szükség lehet olyan összehangolt programra, ami a biztonságos internethasználat legjobb gyakorlatait mutatja be a kerületi iskolákban.” – összegez Aszódi Judit. „Emellett a tanintézmények sokat profitálhatnának a tapasztalataik megosztásából is. Bizonyosan nagy segítség lenne, ha valamiféle etikai kódex szabályozná az online vétkek megítélésének, szankcionálásának és az ismétlődés elkerülésének módjait is, lehetőség szerint mindkét véglet elkerülésével: ezeket az eseteket – egy-két extrém kivételtől eltekintve – sem kriminalizálni, sem a szőnyeg alá söpörni nem szabad, ezért nagyon sok múlik a szakszerű eljáráson” – vélekedik a felmérést végző intézményvezető-helyettes.