Gyerekek fogyókúrája

Rengeteg 14 év alatti olvasónk – vagy ilyen korú gyermek szülője - fordul hozzánk, a WellnessCafe dietetikusaihoz, fogyókúrás tanácsért. A legfiatalabb korosztályú olvasóinktól érkezett kérdések azonban nagyrészt teljesen normál (vagy már így is túl sovány) súlyú, mégis „túlsúlyukért” aggódó levélírótól érkeznek.
A beérkezett kérdésekből általános tünetként fogalmazható meg a vélt túlsúly, a képzelt elhízás. Szinte tömegesen érkeznek azok a kétségbeesett levelek, melyekben a lányok 5-6 kilótól szeretnének megszabadulni, és fogyni akarnak azért, hogy társaik elfogadják őket, hogy szebbnek érezzék magukat, hogy hasonlítsanak a televízióban látott modellekre, színésznőkre.

Mi dietetikusok – akik legtöbben egyben szülőkként is munkálkodunk gyermekeink egészségéért – eddig is sejtettük, hogy valami baj lehet, de ilyen szintű problémára nem számítottunk.
Az első és legfontosabb tudnivaló, amit mind a gyermekkel, mind pedig a szülőjével meg kell értetni, az, hogyha egy gyerek valóban kövér, azt nem a gyereknek, de nem is a szülőnek kell eldöntenie. Erre a feladatra ugyanis a gyerekorvos vállalkozhat! Ő kell, hogy legyen az, aki eldönti: mit kell tenni akkor, ha valóban probléma van a gyermek súlyával!

A 14 év alatti gyerekek fejlődésére jellemző, hogy először súlyt szednek fel (ez azonban nem hízás!), és utána ezekből a kilókból kezdenek el centikbe mérhetően nőni és nyúlni. Ha ez a magasságbeli növekedés fél éven belül nem következik be, de a gyerek súlya továbbra is növekszik, akkor már lehet gondolni bajra – azaz irány a gyerekorvos! Ha egy gyermeket az orvos túlsúlyosnak ítél, a fogyókúrát mindig egyénre szabottan, dietetikus segítségével kell összeállítani.
Ha a szülők – vagy leendő szülők – összefognak, jó esetben csökkenhet azoknak a gyerekeknek a száma, aki túl korán (10-15 évesen, azaz a fejlődésük szempontjából kifejezetten fontos időszakban) kezdenek foglalkozni a testükkel, és kezdenek el fogyókúrázni.

Mindenkire alkalmazható segítség

• Az édesség, chips és társai féléket felére csökkenteni, fokozatos elvonással!
• Asztalnál való együtt étkezés, de csak akkor, amikor valóban éhes!
• Étellel nem ajándékozunk, ezt a kiváltságot hagyjuk meg a kutyánknak!
• A napi vízmennyiség elfogyasztását és elegendő alvást forszírozzuk!
• A napi mozgásra való ösztönzést a mi példánkkal támasszuk alá!
• Amit a gyerek nem akar elfogadni, azt ne erőltessük, beszéljünk meg vele alternatívát – azaz mindenből 2–3 félét (mozgás, tv műsor, étel-ital stb.) ajánljunk fel, azzal a kikötéssel, hogy mindegy melyiket, de egyet választania kell!Ha mégsem választ, nincs helyette más – kulcsszó tehát: KÖVETKEZETESSÉG!

Ha a gyerek normális kinézet mellet mégis elkezd fogyózni, az bizony egyértelműen az anorexia felé való elhajlást mutatja, azaz lelki problémákra utal. Ebben az esetben szintén az orvos meglátogatását javasoljuk, előzőleg az orvossal egyeztetve a gyerek nélkül!
A fejlődésben lévő gyerekek tápanyaghiányos táplálkozása a későbbiekben, törékeny csontú, kiszáradt, haját hullató, vitamin- és ásványianyag-hiányos, súlyosabb esetben meddő, rosszkedvű felnőttet eredményez!