A te lakásod hizlel?

Ha belépünk egy lakásba, rögtön hatnak ránk a színek, a bútorok, a rend vagy rendetlenség, a tisztaság, a növények, az illatok. Vendégként természetesen nem azt nézzük először, hogy hol találhatunk valami ennivalót. Pedig feltűnhet egy kis kekszes doboz a konyhaszekrény elérhető polcán, gyümölcs és/vagy sütemény az ebédlőasztalon, egy kis sós mogyoró vagy dió, perec a nappaliban a televízió előtt. Csokoládé, desszert, gyorsan kínálható nassolnivalók a polcon, szekrényben, az ebédlőben vagy a nappaliban. Észrevétlen csábítások az arra érzékenyeknek és még megannyi más hely a lakásban, amely egyeseket evésre ösztönöz, míg mások számára semleges. Ne tartsunk otthon ennivalót? Természetesen nem ez a megoldás, hiszen az otthonunk többek között az étkezések helyszíne is. Akkor mi a baj?

Bizonyára többen tapasztaltátok, ha elmentek egy pékség előtt és a friss péksütemény, kenyér illata árad az éhség érzet vagy az evés igénye azonnal feltámad bennünk, még akkor is, ha eredetileg nem voltunk éhesek, vagy éppen nemrégiben ettünk. (Ezt használják ki a metróban árusító látványpékségek, amelyeket inkább nevezhetnénk illatpékségeknek.) Bizonyított tény, hogy bizonyos itt elsősorban étkezési ingerek helyhez, szituációhoz, környezethez köthetők, vagy kötődnek egy-egy hosszabb, rövidebb folyamat során. Gondoljunk csak a pavlovi reflexekre!

Otthon, édes otthon
Ha valaki otthonában a legkülönbözőbb helyeken eszik, vagy egy meghatározott filmsorozat alatt mindig majszol valamit, akkor előbb-utóbb éhségérzetet fog érezni a film alatt, vagy a tévé előtt akkor is, ha éppen nem éhes. Nézzünk néhány egyszerű példát:

• ha napi életritmusunk úgy alakul, hogy a fél hetes híreket mindig megnézzük a tévében, de mire hazaérünk már nincs idő előtte megvacsorázni (és már tudjuk, hogy a késői vacsora nem egészséges) ezért állandóan a híradó alatt, tévézés közbe vacsorázunk. Abban az esetben, ha néhányszor lehetőségünk adódik és akár otthon, akár vendéglőben előtte vacsoráztunk, amint leülünk a híreket nézni, fellép az éhségérzet, mert hónapok, évek alatt az adott műsor nézéséhez az étkezés kapcsolódott és ez erős ingerként hat az emberre.
• minden alkalommal munka után történik a vacsorához szükséges alapanyagok bevásárlása. Mivel az ebéd már régen volt, éhesen megyünk bevásárolni, ezáltal néhány nasi is bekerül a kosárba, ami a pénztár után azonnal elfogyasztható (felesleges energia bevitel). Hazaérve a páciensnek első dolga a hűtőszekrény, ahová bepakolja az ételeket, illetve elkészíti a vacsorát. Ha megpróbálunk változtatni, és már nem naponta vásárolunk be, vagy nem éhesen megyünk haza, egy ideig akkor is óhatatlanul először a hűtőszekrény felé megyünk, hiszen a hazaérkezés (egy, az étkezést tekintve közömbös inger) és az evés egy rossz szokás következtében összekapcsolódott.    

Az olyan ember, aki a lakás legkülönbözőbb helyein eszik, hasonlókat érez a táplálkozással összefüggő hely közelében, akkor is, ha nem éhes. Ehhez társul még, hogy a túlsúlyos, elhízott emberek sokkal inkább hatása alatt állnak a különböző ingereknek, mint normál súlyú társaik. Ezért az ételek illatára,  egy  adott helyre, filmre és egyéb számára az étkezéssel összefüggő ingerre sokkal nagyobb intenzitással reagálnak. Az ekkor fellépő éhségérzet nem jelent valósi fizikai táplálékigényt.

Ezek azok a szituációk, amelyek sokszor észrevétlenül néhány kiló pluszt okoznak.

Mi a teendő, hogy kiderüljön nem csak a levegőtől hízunk?  

• Nézzük meg más szemszögből a lakásunkat, munkahelyünket!
• Készítsünk részletes tervrajzot az otthonunkról! Jelöljük be pirossal, ahol ételeket, nassolni valót, gyümölcsöt stb… tartunk: hűtő, konyha, ebédlőasztal (ha azon általában van gyümölcs vagy egy kis ropogtatni való, dohányzó asztal, …).
• Ezt a tervrajzot néhány napig hordjuk a zsebünkben és jelöljük meg feketével mindazokat a helyeket, ahol enni szoktunk: ha a dolgozó szobában a gép előtt megettünk egy almát, vagy a televízió előtt a nagy izgalomban bekaptunk egy kocka csokoládét, azt is.  Ha nem csak egy helyre koncentrálódnak a színek bizony lakásunk a hizlaló otthon kategóriába, mi magunk pedig a környezeti ingerek által befolyásolható emberek csoportjába tartozunk.

Hogyan tovább?

• Az első lépés: megszüntetni azokat a környezeti ingereket, amelyek feleslegesen váltanak ki étkezést. Ha megszakítjuk az összefüggést a tévézés és az étkezés között (természetesen nem máról holnapra) akkor a televízió nem evésre fog ösztönözni, hanem információszerzésre, szórakoztatásra stb. Tehát válasszunk ki egy helyet a lakásban, ahol minden ételt, akár nassolni valót elfogyasztunk. Csak ott együnk és ne legyenek kivételek. Az ingermegszüntetés egyik alapelve, hogy az evés és más tevékenység közötti összefüggést megszüntessük.
• Második lépés: ha eszünk, ne olvassunk újságot, ne mobilozzunk közbe. Ténylegesen élvezzük, amit eszünk, ehetünk.
• Harmadik lépés: Távolítsunk el mindenfajta ennivalót azokról a helyekről, amelyek normális körülmények között nem annak a tárolására szolgálnak.

Ez egy kicsit olyan, mint a tavaszi nagytakarítás. Nem könnyű, de megéri!

Feltárjuk a lakás étkezésre csábító pontjait, majd fokozatos megszüntetésükkel felszámoljuk a felesleges kilókat eredményező eddig láthatatlan kalóriaforrásokat.