All-inclusive diéta

Mert hát hogyan őrizhetnénk meg a külalakunkat, ha reggeltől estig kajával tömnek minket? A Wellness magazin újságírója tesztelte az all-inclusive nyaralást a diétázás szempontjából.

Nyaralni jó. Alig van ennél jobb a világon. Igaz, mióta nagylány lettem, kicsit elkényelmesedtem. Gyerekkorom pakoljunk-be-az-autóba-verjünk-sátrat-és-együnk-otthoni-lecsót-két-hétig romantikája nem vonz már, és amióta gyerekem is van, kategorikusan visszautasítom azokat a felmerülő ajánlatokat, amelyek csak a reggelit tartalmazzák.

Mindent bele!

Mert mi öröm marad a pihiből, ha a napi öt étkezésből négyet nekem kell biztosítanom? Lehet rám mutogatni, hogy elkényeztetett úriasszony vagyok, de az igazság az, hogy ha nem mehetek all-inclusive nyaralásra, akkor inkább sehová sem megyek, legfeljebb egy hosszú hétvégére. Az all-inclusive nyaralásokkal csak egy gond van, itt tényleg reggeltől estig tömik az embert kajával. Így lesz a krónikus fogyókúrázók rémálma. A fegyelmezetlen krónikus fogyókúrázók számára pedig felér egy túlélőtúrával.
Csak hogy jobban szemléltessen, kábé olyan a helyzet, mint amikor egy börtönből frissen szabadult férfiembert lekötöznek egy ágyra, majd naponta ötször beküldenek a szobába egy sztriptíztáncosnőt. Mi választása lehet? Vagy becsukja a szemét, vagy végignézi a műsort és üvölt a tehetetlenségtől, netán megpróbál kiszabadulni. Az all-inclusive-ban ez nem lehetséges, hiszen milyen is a magyar: ha kifizeti egy autó kezdőrészletének árát két hét habzsi-dőzsiért, akkor olyan nincs, hogy feléje sem megy az étteremnek.

Pokol vagy mennyország?

Első all-inclusive törökországi nyaralásomon a második verzió jött be. Elmondom, hogy miket ettünk. Reggeli héttől-tízig: kilométer hosszú svédasztalon húszféle sajt, ötféle frissen sült kenyér, lepény, tizenvalahányféle jam, lekvár, méz, vaj, müzli, felvágottak, olívabogyó és birkanagyságú gyümölcsöskosarak. Tizenegykor a tengerparton már sütötték a grillcsirkét, a fasírtot (köfte, bocs) és a sültkrumplit, szintén kosárnyi gyümölccsel és salátával, hogy aki nem bírja ki a reggeli és az ebéd közötti röpke két órát, nehogy éhen vesszen. (Nekem aztán mondhatták, hogy azért van grill a parton, hogy a lustábbjának ne kelljen felmászni a száz méterre levő étterembe. Láttam, hogy mindenki kétszer evett!) Déltől háromig ebéd: A-B-C-D-E-F menüsor, gyümölcs, baklava. Öt órakor tea: gyerekfej nagyságú kuglófszeletkékkel. Héttől tízig svédasztalos vacsora. Egyszer összeszámoltam: tizennégy féle melegvacsora, és a reggelihez hasonló kínálat hidegételekből. Plusz süti, plusz gyümölcs. Nehéz volt eldöntenem, hogy vajon a pokolba vagy a mennyországba kerültem-e. Az első két napon betegre ettük magunkat. Néhány szerencsés rokonom olyan hasmenést kapott, hogy a nyaralás hátralevő részét makarónin töltötték. Az én vasgyomromnak bezzeg nem lett semmi baja. Mindent akart. Az étkezések előtt fogadalmakat tettem minden eszembe jutó szenthez, hogy akkor mostantól okosan, átgondoltan fogok étkezni. És tényleg, mindig csak egy „kicsit“ szegtem meg a fogadalmakat. Egy extra szelet baklava, eggyel több szeletke dinnye, egy fürt szőlő, egy jégkrémtorta stb. csúszott le bónuszban. Világosabb pillanatomban összeadtam, hogy az otthoni maximum kétezer kalóriás diétámat teszik ki ezek a bónuszok.

Nyári sportok a nullszaldóért

Ki kellett találnom a szabadulás módját. Annyira egyszerű volt, hogy szinte magam sem hittem. Az emberi természet – az, amelyik mindent meg akar kapni a pénzéért – sietett a segítségemre. Egyrészt ugye minden gyomornak van egy bizonyos kapacitása. Mivel az első pár nap után nem volt ízlelőbimbó a nyelvemen, amelyik ne lihegett volna kéjesen egy-egy elfogyasztott finomság láttán, már nem is akartam olyan nagyon mindent enni. Másrészt viszont az is kiderült, hogy az all-inclusive alatt nem csak a non-stop étkeztetés értendő, hanem a programozás is. Rábukkanva a kaja alá temetett józan eszemre, körülnéztem, hogy a tengerparti tespedésen kívül mit lehet még csinálni. Nos, reggeli után az animátorokkal lehetett aquaaerobikozni és vízilabdázni. Délután mehettünk evezni, sztep-aerobikozni, ping-pongozni, kocogni a közeli botanikus dzsungelbe, este pedig tánc, tánc, tánc kifulladásig, hajnalhasadtáig. Lelkesen feliratkoztam mindenre.

Német nyugdíjasokkal emelgettem a sonkáimat az aquaaerobikon, de ez csak úgy ment, ha nem reggeliztem sokat. Hamar összeállt két vízilabdacsapat is, és vérre menő csatákat vívtunk. Mindenki olyan komolyan vette, mintha kupa járna érte. Délután az evezést választottam, ami kis eszközzel az Égei-tenger nagy hullámain igazi kihívás. Csak és kizárólag könnyű ebéd után lehett teljesíteni. Este pedig? Nem vagyok szent: a napi sport után degeszre ettem magam, üldögéltem egy kicsit a műsoros esten, majd letáncoltam a felesleget. Kicsit félve álltam mérlegre otthon: ugyanazt mutatta, mint a nyaralás előtt. Nomármost: krónikus fogyókúrázók kétségbe estek volna, hogy elvesztegettek két hétnyi fogyáslehetőséget. Nekik szívből ajánlom a lecsós sátorozást. Én viszont elégedetten ültem le a két hamletből és egy körtéből álló uzsonnámhoz: mindent megkaptam a nyaralástól, amit csak akartam. Apropó, nem látta valaki a lányomat? Hazahoztuk egyáltalán?

Forrás: Wellness magazin 2007. 07.

Fotó: Profimedia – Red Dot

Hidratálás belülről: A gyönyörű és egészséges bőr egyik titka