A test a lélek tükre – az étkezési zavarokról

A fogyókúrától az életveszélyig

Nemrégiben bejárta a világsajtót Georgina Wilkin esete, azé az angol tinilányé, akit elvakított a modellvilág ragyogása. A fiatal lányról már a következő Kate Moss-ként beszéltek (ami, valljuk be, elég kétes ajánlólevél), ő pedig hitt a szép szavaknak, és mindent megtett, hogy ne csalódjanak benne. Többek között fogyókúrázni kezdett, pedig már a karrierje kezdetén is 170 centijéhez 53 kg-ot (!) nyomott. Vajon mennyi lehetett később? Ezt sosem árulta el a lapoknak, ám beszédes, hogy mióta abbahagyta a modellkedést, lelkesen kampányol a cérnavékony modellekkel dolgozó divatcégek ellen.

Georgina esete nem egyedi: egy, a Medical News Today című orvosi szaklapban megjelent tanulmány szerint a tinédzserek 6%-a küzd étkezési zavarral. A kutatás során a lányok 55 és a fiúk 30%-a vallotta be, hogy koplal, valamilyen pirulát szed vagy hánytatja magát, hogy lefogyjon. De hol a kiút?

Ana, a gyilkos barátnő

Ana – internetes fórumokon így becézgetik a fiatal lányok közeli „barátnőjüket”, azaz inkább istennőjüket, akinek mindent alárendelnek: az anorexiát. Döbbenetes látni, hogy ezek a chatszobák tele vannak gyönyörű és egészséges fiatalokkal, akik egy torz szépségideálnak próbálnak megfelelni, vagy éppen valamilyen pszichés probléma miatt döntenek a koplalás mellett. „Ana” tehát az, aki minden tettüket vezérli, és akinek „jelenteniük” kell a sikereiket és a kudarcaikat, mondjuk, ha családi vacsorán vettek részt, és nem tudták elkerülni, hogy enniük kelljen. Aki azonban sikeres, azaz például kibír több napot anélkül, hogy bármi szilárdat fogyasztana, azt általános ünneplés övezi.

Georgina Wilkin

Az anorexia megszemélyesítése, mint ahogy maga a betegség is, menekülés: a testképzavaros fiatalok valójában szeretetre és elismerésre vágynak, ennek pedig egy olyan álomkép kergetése az eszköze, amit soha nem fognak elérni. Gondoljunk csak bele: nem hallani „sikeres” anorexiásról, tehát olyanról, aki elérte a vágyott súlyt, és boldog lett, mert a koplaló csontsoványan is kövérnek látja magát. Sokkal valószínűbb, hogy az út a kórházban ér véget, és nagy szerencse kell ahhoz, hogy a végzetesen alultáplált fogyókúrázók végül visszatérhessenek a normális életbe. Szerencse, sok-sok türelem és odafigyelés.

Nem buli a bulimia

Ana „testvére”, Buli, azaz a bulimia az agyonstresszelt fiatalok másik legfőbb ellensége. Míg az anorexia oka az esetek döntő többségében a figyelemhiányból adódó testképzavar, a bulimia sokkal megfoghatóbb alapokon nyugszik: a bulimiás is tökéletesnek akarja látni magát, de ő sokkal inkább a stresszt „hányja ki”. Gyakran előfordul, hogy a bulimiával küzdők egy-egy feszült helyzetet követően ész nélkül falni kezdenek, majd mindent kiadnak magukból, így próbálva megszabadulni a fájdalomtól vagy a szégyentől. Sokszor a szülők is felelősek azért, hogy a gyerekük bulimiássá válik: túlzott elvárásaikkal – akár fizikai, akár lelki értelemben – folyamatos megaláztatásnak teszik ki a gyereküket, aki erre úgy válaszol, hogy gyakorolni kezdi a kontrollt legalább a saját teste fölött, azaz kihányja, amit megevett. A bulimia ugyanúgy, mint az anorexia, kiszáradáshoz, a vércukorszint hirtelen és veszélyes süllyedéséhez vezethet, ami akár az életveszélyig is fokozódhat.

Szeresd a tested, és ne hagyd, hogy az egész életedet tönkretegye egy fejedben élő ideálkép. Hidd el, pont így vagy gyönyörű és megismételhetetlen!

Fotó: Profimedia – Red Dot