A falásrohamokat sokan az akaraterő hiányával vagy „rossz szokással” azonosítják, pedig ennél jóval összetettebb jelenségről van szó. Mutatjuk a három leggyakoribb tévhitet, és hogy mi az igazság mögöttük.
A falásrohamról sokan azt gondolják, hogy egyszerűen csak „nem tudsz leállni az evéssel”. Valójában azonban ez az állapot pszichológiai, hormonális és érzelmi tényezők összetett eredménye, nem pedig gyengeség kérdése. Nézzük a három legelterjedtebb félreértést.
1. tévhit: A falásroham a gyenge akarat jele
A legtöbben úgy vélik, hogy ha valaki „nem tud megálljt parancsolni” magának, az csupán önuralom hiánya. A valóságban a falásrohamok gyakran a test természetes reakciói a hosszú távú kalóriamegvonásra vagy érzelmi stresszre. Az agy túlélési üzemmódba kapcsol, és fokozott éhségérzetet kelt, hogy pótolja a hiányt. Ez nem jellemhiba, hanem biológiai védekezés.
2. tévhit: A falásroham mindig túlsúlyos embereket érint
Sokan azt hiszik, csak azok szenvednek tőle, akik láthatóan túlsúlyosak. Pedig a falásrohamok minden testalkatnál előfordulhatnak. Sok normál súlyú ember is titokban küzd vele, mivel a szégyenérzet miatt nem kér segítséget. A probléma nem a test, hanem a viszony az étkezéshez.
3. tévhit: A megoldás a szigorú diéta
Paradox módon a diéták gyakran tovább súlyosbítják a falásrohamokat. A korlátozás, a bűntudat és a „tiltott ételek” listája csak növeli a szorongást és a kontrollvesztés esélyét. A tartós megoldás nem a tiltás, hanem a test jelzéseinek megértése, a tudatos étkezés és az érzelmi egyensúly helyreállítása.
 |
 |
 |
 |
 |