A nő, aki feljutott az igazi csúcsra!

Tölthetné a napjait monitor mögött nyolctól ötig, álmodhatna tengerparti nyaralásról, gyűjthetne luxusautóra, de a 39 éves Anitát egyik sem csábítja. Az ő gondolatai magasabban szállnak – nyolcezer méter fölé. Kalandvágy? Siker? Vajon mi vonzza őt a felhők fölé?
„A természet, a hegyek szeretete gyermekkoromtól fogva kísér – meséli a csinos, fiatal nő. – Sosem kételkedtem benne, hogy a sport főszerepet kap az életemben. Kezdetben az atlétika volt a mindenem, ám amikor tizenkilenc évesen ráéreztem a hegymászás örömére, tudtam: ez az én jövőm. Persze hosszú út vezet az első szikláktól a Himalájáig.”

Fuss, hogy mászhass!

Egy nagyobb expedícióra Anita hónapokig tartó edzéssel készül, hiszen megfelelő állóképesség nélkül nincs esély a sikerre. Hétköznap rengeteg futás, hétvégén sziklamászás, túrák – de meg sem fordul a fejében, hogy másként is élhetne. A munkája is a sporthoz kötődik: egy fitnesz-hálózat három klubját vezeti. Legtöbb útját a Magyar Himalája Expedíció csapatával tette meg, ám idén márciusban nemzetközi csoport tagjaként indult.
„A hegymászás nem magányos sport, ezúttal hatan keltünk útra – emlékszik vissza Anita. – Óriási erőt adnak a társak, biztonságot, ösztönzést, az összetartozás érzését. Tudod, hogy a másiknak éppolyan fontos a cél, őt is ez élteti. Aki nem próbálta ezt a sportot, nem tudja úgy átérezni a lelkesedést. Mi gondolatban egymásra hangolódunk, a szavak gyakran feleslegesek.”

Felértékelő hétköznapok

A csúcs megközelítésének első állomása az alaptábor, a hegy lábánál. Az ide vezető út sem hasonlít békés kiránduláshoz, itt azonban a mindennapi élet még emlékeztet az otthonira. Nem így a hegyen!
„Ott ketten kuporgunk egy szűk sátorban, hó és jég mindenütt – mondja Anita, de szavaiban nyoma sincs panasznak. – Apró gázpalackkal főzünk, havat olvasztunk a víznyeréshez. Otthon pár perc, és kész a reggeli tea, itt fél órát is várni kell a meleg italra. Félkész ételeket viszünk magunkkal, hogy a lehető legrövidebb időt vegye igénybe a főzés. A magasban jelentősen csökken az étvágy – a második hónap végén nyolc-tíz kilóval mutat kevesebbet a mérleg. Ez persze nem ideális módja a fogyókúrának – mosolyog Anita. – Az óriási fizikai igénybevétel és a kevés kalória úgy legyengít, hogy hetekig tart, míg ismét erőre kapok. Itthon a leghétköznapibb dolgok is felértékelődnek: kinek jut eszébe a mindennapokban, hogy milyen sokat jelent folyó vízben mosakodni, terített asztalnál ebédelni, kényelmes ágyban aludni? Ha átéled az expedíció nomád heteit, minden csodának számít, ha hazaérsz.”

Minden mozdulat számít

Aki kihívás előtt áll, az megpróbál előre felkészülni a lehetséges akadályokra. Gondolatban lejátssza az előtte álló eseményt, megoldásokon töpreng. A hegymászás azonban rengeteg váratlan kockázatot rejt. Az útvonal, az időbeosztás tervezhető, de számtalan fordulat közbeszólhat.
„A monszun (a tenger felől a szárazföld felé fújó, csapadékot hozó szél) ideje elég jól kiszámítható, a mászási időszakokat ezek közé tervezzük – tavaszra és őszre. Minden veszélyt azonban lehetetlen elkerülni. Soha nem tudhatjuk, mikor gördül alá egy lavina, magával sodorva mindent és mindenkit, ami és aki az útjában áll. Állandó készenlétben vagyunk, nem egyszer kényszerpihenőt kell tartanunk az időjárás miatt. A legkritikusabb szakasz a Kumbu-gleccser: amerre látsz, hatalmas jégtömbök vesznek körül. Nem tudom, hozzá lehet-e szokni, hogy nemcsak te függsz néhány kötélen, hanem az életed is. Ha állandóan erre gondolnék, nem lennék képes újra és újra nekivágni. Mászás közben egyetlen másodpercig sem lazíthatok, minden mozdulat számít. “

A témáról bővebben a Wellness magazin augusztusi számában olvashatsz!

Képek forrása: Profimédia