Akár munkaidőben, dietetikusként osztogatja lelkesen étrend-tanácsait, akár egy kimerítő edzés után mosolyog, érezhetően sugárzik belőle a harmónia. A 36 éves Kriszta kifogyhatatlan derűjének titka, hogy soha nem kételkedik önmagában és a céljaiban.„Korábban a rendszeres sportnak még a gondolata is távol állt tőlem, a tanulás és a munka kitöltötték a napjaimat. A sorsfordító lökést egy versenyfelhívást […]
Akár munkaidőben, dietetikusként osztogatja lelkesen étrend-tanácsait, akár egy kimerítő edzés után mosolyog, érezhetően sugárzik belőle a harmónia. A 36 éves Kriszta kifogyhatatlan derűjének titka, hogy soha nem kételkedik önmagában és a céljaiban.
„Korábban a rendszeres sportnak még a gondolata is távol állt tőlem, a tanulás és a munka kitöltötték a napjaimat. A sorsfordító lökést egy versenyfelhívást tartalmazó szórólap adta. Miért ne próbálnám meg – gondoltam, és amikor ott találtam magam a startvonalnál rajtszámmal a hátamon, már nem volt visszaút. Bár rövid volt a táv, mégis úgy éreztem, soha nem látom meg a végét. Ekkor döntöttem el: ez így nem mehet tovább!”
„Csatlakoztam a futóklubhoz”
A megoldástól mindössze egy ajtó választotta el Krisztát.
„A tájfutó világbajnok Monspart Saroltával évek óta együtt dolgozom. Átmentem hozzá a szomszéd szobába, és tanácsot kértem tőle, hogyan hozzam jobb formába magam. Saci rábeszélt, hogy lépjek be a futóklubjába, és az első margitszigeti délután óta tudom, hogy nagyon jó döntést hoztam. Azóta hetente kétszer a pályán köszönt rá a naplemente. Szombat reggel pedig, amikor sokan még a lehúzott redőny mögött pihennek, én már a kilométereket számolom. Bevallom, időnként nekem is jólesne otthon maradni, például amikor jeges szél tombol vagy a hőségtől gőzölög a város. De amint meglátom a futótársakat és nekivágunk a köröknek, minden kétségem elszáll. Nincs jobb érzés, mint edzés után elégedetten felsóhajtani: ezt is megcsináltam!”
„A társaim tartották bennem a lelket”
Aki belekóstol a sport világába, előbb-utóbb úgy érzi, szeretné túlszárnyalni addigi eredményeit. Krisztában is feltámadt a vágy, hogy próbára tegye kitartását. A rövidebb versenyek sikerei megnövelték önbizalmát, és elhatározta, hogy teljesíti a maratoni távot.
„Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik reggel kipattant a fejemből az ötlet, és másnap már be is neveztem. Hosszas, tudatos felkészülés, szigorúan betartott edzésterv a siker titka. Hetente legalább háromszor futottam, hol sokat, hol még többet, pályán, országút mellett, erdőn-mezőn keresztül, de soha nem egyedül! Voltak percek, amikor csak a futótársak tartották bennem a lelket. Ilyenkor egy biztató félmondat, egy mosoly, egy megfelezett banán csodákra képes.”
Amikor elérkezett a nagy próbatétel, Kriszta első maratonja, szülei mindvégig aggódva lesték, mikor bukkan fel pöttyös fejkendőjében, amit kabalaként azóta is minden versenyen visel. Több mint négy óra futás, holtpontok és lendületes szakaszok után végre célba ért.
„A verseny közben persze megfordult a fejemben, hogy kerülök én ide, miért küzdök, de a válasz egyértelmű volt: nem másoknak szeretnék bizonyítani, sokkal inkább önmagamnak. Ha egyszer átéled ezt az élményt, többé nem ereszt a vonzása.”
„Tanácsot és biztatást adok”
Kriszta nemcsak saját egészséges életmódja érdekében tett óriási lépéseket. Dietetikusként gyakran késő estig tervezi az étrend-javaslatokat, és tanácsaival reményt önt a hozzá forduló betegekbe. Akkor is lelkes, ha önkéntes munkára kérik.
„Amikor súlyos bélbetegséggel küzdő emberek szemébe nézek, érzem, a tanácsaim mellett még várnak valamire. A biztatásra, és hogy meggyőzzem őket, van út a gyógyulás felé. Ha mosollyal az arcukon távoznak, tudom, hogy igazán jó hivatást választottam. Évről évre cukorbeteg gyerekek táboroztatásában is részt veszek a munkatársaimmal. Tisztában vagyok vele, mekkora kitartásra van szükségük ezeknek a kicsiknek, hogy nap mint nap betartsák a szigorú diétát, elviseljék a tűszúrásokat. Szeretném, ha legalább ebben az egy hétben önfeledten élveznék a nyarat, akár az egészséges társaik. Rengeteg játékkal próbáljuk oldani a betegség okozta terheket, és nincs nagyobb öröm számunkra annál a kérdésnél: „Ugye, jöhetek jövőre is?”
A témáról bővebben a Wellness magazin márciusi számában olvashatsz!