Miért vagyunk mi nők olyan kemények magunkhoz?

Brigi már az osztályban is a legnépszerűbb diák volt: kedves, jó tanuló, barátságos, nyílt szívű, mindig a társaság középpontja. Nem volt olyan diák, aki ne szerette volna. A karrierben sikeres, a családja pedig egyenesen irigylésre méltó: két gyönyörű és okos gyermek édesanyja, a férje pedig imádja. Amellett, hogy rengeteget dolgozik mindig jut ideje rájuk, szervezésben is utolérhetetlen. Ráadásul saját magára is szán időt: sportol – az alakja tökéletes; sminkje még délután is rendben van, az ízlése pedig öltözködés terén is megállja a helyét. Ám nála elégedetlenebb nőt még nem láttam. Szinte retteg. Bármikor beszélünk, tele van önkritikával, úgy érzi, hogy teljesen értéktelen, önző és nem foglalkozik eleget a családjával, a munkában nem sikeres, tehát semmit nem csinál jól.

És nincs egyedül. Ági szintúgy ostorozza magát, bár tény, hogy az új párkapcsolata sokat segített a dolgon. Ha körülnézünk többnyire a sikeres és számunkra tökéletes nők, nem elégedettek, akinek pedig lenne oka az önkritikára gyakran teljesen boldog a teljesítményével. Kutatások azt mutatják, hogy a nők általában kedvesebbek, gondoskodóbbak és empatikusabbak, mint a férfiak, ugyanakkor elutasítóbbak és kritikusabbak önmagukkal szemben.

Kristin Neff pszichológus professzornak a Dailymail internetes oldalán publikált írása szerint az üzenet, amit mi nők a nagyobb kultúrákban kapunk teljesen világos: más emberek fontosabbak, mint saját magunk. Nagylelkűnek és megbocsátónak kell lennünk mások felé, de könyörtelenül büntetni kell magunkat, ha valami rosszat teszünk. Ezért van az, hogy csak adunk, és adunk, aztán kritizáljuk magunkat, hogy még mindig nem adtunk eleget. Végül összetörünk és megégetjük magunkat. A nők kétszer olyan gyakran depressziósak, mint a férfiak, és mintegy 11 százalék antidepresszánst is szed, csak azért, hogy “túlélje” a mindennapokat. Az önkritika bizonyos fokig hasznos, de túlzásba nem szabad vinni. Vajon miért vagyunk ennyire szörnyűek önmagunkhoz?

“Egyszer általános iskolában azt mondta rám egy lány: ‘nem értem mit esznek rajtad a fiúk!’ Sosem felejtem el. Ha éppen alakulóban van egy párkapcsolatom, mindig eszembe jut a mondat és nem tudom megmondani, hogy vajon tényleg mit? Ha felveszem a legszebb ruhám és feldobom a legjobb sminkem és nem kapok egyből visszajelzést, hogy jól nézek ki, teljesen elmegy az önbizalmam. Ha kapok, akkor pedig nem akarom elhinni. Vagy ha elhiszem csak átmeneti, míg a társaságban meg nem látok valakit, aki még nálam is szebben csillog. Pedig a pasik mindig bizonygatják, hogy szép vagyok. Miért esik nehezére az embernek, hogy elhiggye?” – teszi fel önmagának a kérdést Márti, aki harminckét évesen is maximum huszonötnek látszik és aki után úgy forgolódnak a pasik, mintha dróton rángatnák őket.

Kristin Neff az elmúlt évtizedben számos kutatás végzett, szerinte az egyik kulcsszó az együttérzés és megértés, méghozzá saját magunkkal. Tanulmányok sokasága mutatja, hogy azok a nők, akik megértőbbek saját magukkal, sokkal kevésbé depressziósak, és szorongók, így boldogabbak, magabiztosabbak, és elégedettebbek életükkel, mint a keményen önkritikus társaik.

– Közhely, de tény, hogy a média által közvetített nőideál egyre távolabb kerül a valós nő képétől. Így, ha valaki sikertelen vagy kevéssé sikeres párválasztásban, karrierben vagy az élet egyéb területein, akkor ez a feszültség elég gyakran a saját testre vetül. Ez a düh és elégedetlenség is durva önkritikához vezet – mondja Geist Klára, pszichológus. – A nők evolúciósan rivalizálnak, versengenek egymással, akár a „hímek, a javak vagy a siker” begyűjtéséért. A nőtársakkal való összehasonlítgatás is vezethet súlyos kritikussághoz, önmagunkkal szemben.

A szakember szerint ideális esetben a pozitív énképet, önbecsülést a gyermekkori családból hozzuk. Akinek édesanyja jóban volt saját nőiségével és lányát segítette ennek kialakításában, az a nő inkább jó viszonyban lesz magával. Ha az apa „kis királynője” volt a kislány, tehát apja dicsérte és elismerte, ez szintén segít a pozitív önértékelésben. – Érdemes életünk megfelelő területein „sepregetni” és figyelni arra, hogy ne saját testünkre vetítsük a kudarcokat pl. „ha karcsúbb, magasabb stb. vagyok, biztos sikerül.” Nyugtázzuk a sikereinket, halljuk meg a dicséreteket is. Önelfogadás és önbizalom – ezek tréningeken tanulhatók, de a pszichoterápia is segíthet a reális önbizalom kialakításában – tanácsolja Geist Klára. – Ahogy lendíthet rajta a sport, a tánc, a jóga, a saját testünk elfogadása és egyéniségünk, stílusunk kialakítása.

Judit a táncban találta meg önmagát. “Amióta hastáncolok, egészen máshogy viszonyulok magamhoz. Régebben csúnyácskának és kövérnek tartottam magam, azt gondoltam, hogy egyetlen fiúnak sem kellek majd. Egy barátnőm ismerőse mondta, hogy menjek el táncolni és majd meglátom, hogy mennyire máshogy látom a dolgokat. És tényleg. Már nem érdekel mások mit mondanak. Megbarátkoztam a hasam körül éktelenkedő úszógumival, azzal, hogy sosem leszek nádszál karcsú, én úgy vagyok jó, ahogy vagyok. A legjobb az, hogy nem csak én érzem magam jobban a bőrömben, hanem mások is szépnek látnak, úgy ahogy vagyok. Az önbizalmam helyreállt és boldog ember lettem.”

Öveket becsatolni, irány a tenger!

Tippek fogaink egészségének megőrzéséhez

Őrizzük meg egészséges mosolyunkat!