Szakítani nehéz, és szinte kivétel nélkül nagy fájdalommal jár. Az elhagyott a szakítás traumáját, a kezdeményező fél pedig gyakran a döntés folyamatát sínyli meg. Ha viszont érzéseinknek és gondolatainknak is kellő teret engedünk, akkor az elválás egyben tanulási folyamat, amelyből hosszú távon sok erőt meríthetünk! Miért olyan nehéz az elengedés? Egy szakítás rengeteg félelmet vethet […]
Szakítani nehéz, és szinte kivétel nélkül nagy fájdalommal jár. Az elhagyott a szakítás traumáját, a kezdeményező fél pedig gyakran a döntés folyamatát sínyli meg. Ha viszont érzéseinknek és gondolatainknak is kellő teret engedünk, akkor az elválás egyben tanulási folyamat, amelyből hosszú távon sok erőt meríthetünk!
Miért olyan nehéz az elengedés?
Egy szakítás rengeteg félelmet vethet fel. Mi lesz ezután? Mi a baj velem? Lehet engem egyáltalán szeretni? „A szeretet kötelékén túl sok más oka is van annak, hogy ragaszkodunk párunkhoz: a magunkról kialakított képünk, az önbizalomhiány, a presztizsből táplálkozó összetartozás mind megnehezítik a szakítás megélését. Aki szakít, az nyilván azért teszi, mert ezt látja megoldásnak. Akivel szakítanak, az viszont soha nincs könnyű helyzetben, komoly önértékelési problémákkal szembesülhet a trauma során”- mondja dr. Pándy Mária szexuálpszichológus. Az erős kötődési vágy és a szeretethiány még kiszolgáltatottabbá tesz bennünket, gyakran a partnerek egymás tükrében vizsgálják magukat, a kapcsolat adja számukra az érzelmi és társadalmi biztonságot egyaránt.
Miért szakítunk?
A szakítás oka leggyakrabban bizalomvesztés, csalódás. Csalódhatunk a másik félben, mert olyat tesz vagy mond, ami saját értékrendünkkel nem összeegyeztethető. Csalódhatunk azért, mert elveszítjük a hozzá fűződő illúzióinkat és kiderül, más tulajdonságokkal ruháztuk fel partnerünket, mint amilyen a valódi személyisége. És persze csalódhatunk azért is, mert megjelenik egy harmadik fél, aki jobban vonzza nálunk a másikat. „Harmadik fél leginkább oda férkőzhet be, ahol már inog a kapcsolat. De az emberek alapvetően elcsábíthatóak – fűzi hozzá dr. Pándy – előfordulnak olyan esetek, ahol egyszerűen túl nagy a kísértés, hiába működik jól a már meglévő párkapcsolat.” Míg a férfiak többsége az új partner megjelenése miatt szakít, addig a nők leginkább bizalomvesztésből lépnek ki kapcsolatukból.
Hogyan szakítsunk?
A szakítás módja elsősorban kultúrától és intelligenciától függ. Van, aki sms-ben oldja meg, mások angolosan távoznak, ahogyan a drámai viták és a kapcsolat szüneteltetése is sokak számára alternatíva. Egy szakítás éppen elég fájdalmat okoz anélkül is, hogy újabb sebeket ejtenénk egymáson, fontos tehát, hogy ne sértsük meg a másik önérzetét, vigyázzunk a másikra. „A szakítás során már mindegy. Nem ilyenkor kell a partnerünket megnevelni, kár olyan dolgokat a fejéhez vágni, amik jóvátehetetlenek. Becsüljük magunkat és a másikat is annyira, hogy megadjuk az esélyt az emelt fővel való távozásra” – foglalja össze a szexuálpszichológus. És hozzáteszi: „aki szakít, legyen kedves, tárgyilagos, és könnyítse meg a másik helyzetét azzal, hogy inkább magára veszi a felelősséget.”
Hogyan vészeljük át, ha velünk szakítanak?
Bár elkerülhetetlen, hogy megéljük a gyászreakciót, fontos, hogy ne süppedjünk bele a szakítás utáni depresszióba, amikor önértékelésünk csökken, az önvádaskodás pedig előtérbe kerül. A fizikai erőnlét megőrzése, a megfelelő táplálkozás nem csak egészségünk megőrzése érdekében fontos, hanem azért is, hogy elkerüljük a korlátlan mennyiségű csokoládéfogyasztás utáni elhízást, illetve az abból fakadó további önbizalomhiányt is. Dr. Pándy Mária tanácsa: „írjunk leveleket, amiket nem küldünk el a másiknak, vezessünk naplót! Az érzések megfogalmazása, kiírása nagyon hasznos folyamat, segít a fájdalom levezetésében és a problémák megfogalmazásában.”
Mit tanulhatunk a szakításból?
Az elválás folyamata akkor ér véget, amikor a felek közömbössé válnak egymás számára, amikor reálisan látjuk önmagunkat, volt partnerünket és az átélt eseményeket. A naplóírás nem csak a fájdalom megélésében, hanem az önfejlesztésben és önismeretben is nagy segítséget nyújthat. „Aki önállóan megáll a saját lábán, az fel tudja vértezni magát a későbbi szakítások ellen – foglalja össze dr. Pándy. – Ha szembenézünk problémáinkkal, az átélt szakítással, saját hibáinkkal az már fél győzelem, tudatos emberként pedig tanulhatunk is mindebből. Természetesen nem kell berendezkednünk a szakításra, hiszen nem törvényszerű, hogy a következő kapcsolatunk is véget ér. A szeretet, a megbecsülés, a közös célok a szerelem elmúltával is komoly szövetséget alkotnak két ember között. A titok abban rejlik, hogy kölcsönös elhatározással induljunk neki a kapcsolatnak.”
 |
 |
 |
 |
 |