Új ruhaméretek

Ugye veled is előfordult már, hogy üzletről üzletre járva sorban próbáltad fel az összes lehetésges L-es méretű nadrágot vagy szoknyát, és ahány helyen jártál, annyiféleképpen feszült, lógott vagy éppen állt tökéletesen a kiszemelt darab? Máskor riadtan észleled, hogy a megszokott márka bevált mérete újabban egészen passzentosan áll a fenekeden, és azt hiszed, megint rád csúszott pár kiló? Az, hogy gyakran hordott ruhád éppen hogyan áll, mennyire szűk, mennyire szorít, valóban sokszor segíthet a felesleges kilók mennyiségének felmérésében és megsaccolásában, az újonnan vásárolt ruhák esetében a különböző üzletekben tapasztalt méretkülönbségeket azonban érdemes nem készpénznek venni. A méretek ugyanis sokszor becsapósak, és rossz útra terelhetnek bennünket.

Épp a fenti, vásárlások során a nők fejében végigfutó agonizálást szüntetheti meg egy spanyol kormányzati döntés, melynek értelmében, az ottani üzletekben szigorúan meghatározzák majd, hogy milyen méretű ruhákat lehet árulni, és akár a kirakatban lévő babákat is „felhizlalják” kicsit – hogy a kirakati hölgyek és urak jobban hasonlítsanak egy hús-vér emberre, semmint egy kiélt, lestarpáltan, betegesen sovány valakire. 

A lépés célja, hogy a nők – és különösen a fiatal lányok – elfogadják testüket, méreteiket, és ne akarjanak állandóan a tévében, kirakatokban szereplő női modellekre hasonlítani. A spanyol üzletekben barangolva az óvatlan női vásárlók gyakran teljesen eltérő méretű ruhákkal találkozhatnak, annak ellenére, hogy az egyes öltözékeken szereplő címkéken ugyanaz a méret szerepel. Az elméletben azonos, de a gyakorlatban különböző méretet jelölő címkék és a kirakatokban álldogáló vékonyabbnál vékonyabb próbababák pedig szépen összezavarják a vásárlókat. Sőt, gyakran evési és testkép-zavarokhoz is vezethetnek, ha a vásárlók folyton alkalmazkodni kényszerülnek az eltérő méretekhez, a kirakati bábukon látottakhoz.

A spanyol nőknek ugyanis a próbafülkékben állandóan más-más méretű ruhákkal kell szembesülniük, és sosem lehetnek biztosak abban, hogy az adott méret minden üzletben ugyanolyan jól áll majd, és ugyanolyan alkatra szabottan készült. Előfordulhat ugyanis, hogy az egyébként M-es méretű ruhákhoz szokott óvatlan női vásárlók egy másik üzletben ijesztően szűkebb M-es konfekcióméretű dresszel találkoznak a méretek különbözősége miatt.
2008 lehet az év, amikor ez véget ér. A legnagyobb spanyol ruhagyártókat a kormány ugyanis arra kényszeríti majd, hogy a ruhákba varrt címkén szereplő méreteket egységesítsék, és a méretek legyártása során ne rugaszkodjanak el a valóságtól: vagyis igyekezzenek csakis olyan méretű ruhákat készíteni, amik egy átlagos testalkatú emberre – különös figyelmet fordítva a növekvésben lévő fiatalokra – illenek, és nem a divatszakmában oly elterjed, csont-sovány alkatra szabottak.

A szabályozások értelmében, egy 40-es méretben készülő ruhának ugyanolyan méretben szabottnak kell majd lennie minden üzletben, nagy eltéréseket nem engednek meg. A döntés egyébként azt követően született, hogy a spanyolok – és idő közben az olasz divatszakma is – kitiltották a túlzottan vékony, már-már anorexiás külsejű modelleket a kifutóról a tavaly szeptemberben lezajlott madridi divathéten.

Felmérés a méretekről

A méretek egységesítése mellett az sem elképzelhetetlen, hogy az Európában használatos 38-as méret lesz a legalacsonyabb a ruhák esetében.
A spanyol egészségügyi minisztérium a jelenlegi kirakatbábukat egyenesen a földönkívüli dimenzióban kreáltaknak tartja, és feltételezi, hogy ezek a bábuk, modellek arra ösztönzik a vásárlókat – és különösen a sikerre, önbizalomra éhes fiatal lányokat -, hogy megvonják maguktól az ételt annak érdekében, hogy ezekre hasonlítsanak.

Elena Salgado, spanyol egészségügyi miniszter a következőket nyilatkozta: Elfogadhatatlan, hogy egy modern és fejlett társadalomban a valóságtól teljesen elrugaszkodott szépségideálokat alkossanak meg. Mindenkinek kötelessége tudomásul venni azt, hogy a szépség és az egészség kéz a kézben járnak, nem képzelhetők el egymás nélkül.
A lépés biztosan kihatással lesz a nőkre, lányokra egyaránt, hisz olyan nemzetközi márkák képviselői írták már alá a megállapodást, mint a Mango és a Zara.
A méretek felülvizsgálatát és cseréjét egyébként a Spanyol Nemzeti Fogyasztói Intézet vezényli majd le, a méreteket pedig 8 ezer – 12 és 70 éves kor közötti – spanyol nő méretei alapján állapítják meg.

A spanyol divatcégek pedig – az elképzelések szerint – ezekhez a méretekhez igazítva, és nem ezekről teljesen eltérve fogják készíteni a következő ruhákat. A minisztériumi állásfoglalás szerint a ruhatervezőknek ezentúl arra kell törekedniük, hogy az egészséges külsőt helyezzék előtérbe, és ruháik az átlag spanyol nőkre-férfiakra készüljenek, ne pedig irreálisan vékony emberekre.

Cikkünk a BBC News híre nyomán készült.