Aggasztó a meddő párok aránya

A híradások szerint aggasztóan nő a meddő párok aránya hazánkban is. A legutóbbi években azt lehetett hallani, hogy minden hetedik pár küzd az elmaradó gyermekáldással – mára ez az arány szépen lassan 20% közelébe kúszik.
Azt nem tudni pontosan, hogy összességében hány főt tesz ki azoknak a száma, akik hasonló gondokkal küzdenek, de nem jutnak el a megfelelő helyre. Így azt mondhatjuk, hogy minimum 20% azoknak az aránya, akik hosszas várakozás vagy hormonos kezelések, lombik programok árán jut el – talán – odáig, hogy vér szerinti szülőkké váljanak.

Hogy a jövő generációjára mi vár, ha ez a tendencia folytatódik, a szakemberek sem tudják megjósolni. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a jelenlegi felgyorsult élettempó, a fiatalok korai és nemritkán felelőtlen szexuális élete, a kitolódott családalapítási kor, a rendszertelen és stresszes életmód, az egészségtelen táplálkozás és elégtelen testi aktivitás nem kedvez ennek a folyamatnak.
A tinédzserek körében tapasztalható aktív szexualitás következményeként felmerülő fertőzéses problémák, nem kívánt terhességek megszakítása komoly szervi elváltozásokért lehet felelős. Egyre több fiatal nőnél jelentkezik gyulladás szövődményeként fellépő kétoldali petevezető-elzáródás. Mind több fiatal férfinél tapasztalható az infertilitás (meddőségi probléma), a vártnál gyengébb minőségű spermakép.

A termékeny korban levő nők tizede azért nem tud teherbe esni, mert policisztás petefészek szindrómában szenved, így elmarad, vagy rendszertelenné válik a peteérése. E kórkép (PCOS) gyakorisága ijesztően nő, minthogy civilizációs ártalomként emlegetett anyagcsere-betegségről van szó.
A meddőségi szakma nem tud mit kezdeni ezzel a jelenséggel. Köztudott, hogy bármennyire is magas szintű – és meglehetősen drága – technológiával igyekszik babához juttatni a párokat, ezen eljárások sikeressége nem haladja meg a természetes fogantatások sikerrátáját. Éppen ezért nincs garancia arra, hogy az adott pár 5 lombik kezelés alatt sikerrel jár – a programban részt vevő párok kisebbségén tudnak végül segíteni.

Viszont ezek a technikák azon túl, hogy drágák, nemritkán veszélyesek, a testet-lelket erőteljesen igénybe veszik. A hormonkezeléseknek nemritkán visszafordíthatatlan következményei vannak a nőbetegek számára. Valóban az lenne a nem is oly’ távoli jövő perspektívája, hogy a gyermekáldásra váró párok mind nagyobb hányadát mesterséges kezelésekkel segítik újabb kis élethez a mind feszítettebb ütemben dolgozó meddőségi intézetek? A civil szervezetek szerint két lépcsőben kell hadat üzenni ennek a jelenségnek.

Első lépcső: prevenció
Prevencióval, azaz megfelelő minőségű diétával és testmozgással, életmódváltással (vékony testalkatnál is lényeges), a túlsúly leadásával és esetenként beállított gyógyszeres kezeléssel az érintettek állapotának lassú, de tartós rendeződése várható, ami viszont olyannyira sikeres lehet, hogy nincsen szükség meddőségi kezelésre!

Második lépcső: egységes kivizsgálási protokoll
Jelenleg azok a párok, akik problémákat tapasztalnak, gyakran már 1 év hiábavaló próbálkozást követően elmennek egy meddőségi intézetbe. Természetesen, mielőtt bármilyen kezelésre kerül sor, kivizsgálják őket, de a metódusok meglehetősen különbözőek, sok helyen idejét múltak és nemritkán félrevezetők.

Az előzőekből következik, hogy számos olyan meddőségi ok van, amely prevencióval visszafordítható vagy jól beállított gyógyszeres kezeléssel meggyógyítható, a tünetmentesség elérhető – így sokszor nincsen akadálya a természetes úton történő gyermekáldásnak. Amennyiben a megfelelő kivizsgálás megtörténne, a párok nagy részénél olyan egészségügyi elváltozásokat sikerülne feltárni – még időben -, amelyek szakszerű, oki kezelése sikerrel megalapozhatná az asszisztált kezeléseket, vagy jobb esetben ki is válthatják azt.

Cikkünk a Támogatást születendő gyermekeinkért! – LOMBIKBABA Közhasznú Alapítvány felhívása nyomán készült.