Társfüggőség: mikor a szerelem rombol

Sok nő szenved ettől a sötét szerelemtől, anélkül, hogy tudná, milyen beteg. A társfüggő évekig, akár évtizedekig élhet olyan kapcsolatban, mely elszívja erejét, rombolja személyiségét, megalázza nap, mint nap. Ki az a bolond, aki ilyen életet akar? Senki – ő mégsem képes kilépni sorsa fogságából. Hiszen nem is tudja, hogy fogoly. Ha azonban felismeri, elindulhat a gyógyulás útján.

Mi az a társfüggőség?

A pszichológia is csak közel húsz éve ismerte fel, hogy az olyan komoly problémák hordozói mellett, mint a szenvedélybetegség, gyakran megjelenik egy társ, aki eltűri az alkoholizmussal, egyéb függőségekkel küzdő, vagy „csak” agresszív ember melletti élet gyötrelmeit. Aki maga is sérült – de akinek betegsége a látványos tüneteket mutató „főbűnös” mellett észrevétlen maradhat. Sőt: áldozatos szerepvállalása a szenvedélybeteg ember mellett, látszólagos önzetlensége, mindent elviselése környezete szemében a mártírnak járó elismerést vívhatja ki. Bár meglepően hangzik, ez komoly lélektani haszon a sérült személyiség számára: még akkor is, ha tudatosan épp az ellenkezőjét éli meg.

A társfüggőségben szenvedő hosszú-hosszú ideig képes a számára folyamatos fájdalommal, szégyennel, szenvedéssel járó kapcsolatban maradni. Úgy érzi: ha elhagyná párját, az nélküle hamar a vég felé sodródna. Ez a kínzó felelősségérzés tartja az emésztő kötelék fogságában. A veszély ráadásul reális: a függőség minden fajtája a drogoktól a játékgépekig súlyosan rombolja nem csak az egészséget, de a személyiséget is, gyors egzisztenciális lecsúszáshoz vagy akár öngyilkossági kísérlethez is vezethet.

Amit a társfüggő saját lelki sérülése miatt sokáig nem képes meglátni: hogy mindennek ellenére nem ő a felelős a másik emberért. Hogy a saját tetteiért minden felnőttnek magának kell vállalnia a következményeket. Hogy amilyen erővel veti magát a másik problémájára, amennyire egész élete szerveződik lassanként a szenvedélybetegséggel való küzdelem köré, olyan mértékben hanyagolja el saját magát. Amilyen nyomasztó felelősséget érez a társa iránt, olyan mértékben nem vesz tudomást saját súlyos gondjairól.

Ez az élethelyzet a sok-sok fájdalom ellenére komoly jutalmat tartogat a társfüggő számára: lehetővé teszi, hogy saját problémáival, szorongásaival ne kelljen szembenéznie, hiszen erre se ereje, se ideje nem marad. Az ő nehézségei ráadásul eltörpülnek az addikció látványos tünetei mellett. Persze mindez nem tudatosan zajlik: a felszínen az egyre véresebb napi harc folyik, míg a pszichológiai előnyök mindkét fél számára a mélyben, a tudat előtt rejtve érvényesülnek. Akármilyen képtelen állításnak tűnik, a szenvedélybeteg és a társfüggő mégis „ideális” páros: fájdalmas csatájuk mindkettejük számára lehetővé teszi, hogy elkerüljenek valami még sokkal fenyegetőbbet – az intimitást.

Fájdalmas intimitás

A másik ember közelsége elemi igényünk: nem véletlenül válogatott kínzási módszer a magánzárka. Vágyunk feloldódni abban a melegben, amit csak egy másik ember adhat. Az intimitás azonban amilyen vonzó, olyan félelmetes is lehet.

Ha valakit élete során – jellemzően gyermekkorában – rossz tapasztalatok értek a közelséggel kapcsolatban, a vágyott intimitást félni is fogja, így inkább elkerüli. Ez az elkerülés azonban nem tudatos: történhet úgy, hogy a sérült ember szenvedélybeteg, agresszív partnert választ, akivel a közelség megélése ugyanolyan fájdalmas, mint volt gyerekkorában. Ha valaki rosszul működő családban nőtt fel – mely például a szülők függősége, betegsége miatt nem teljesítette funkcióját – szeretet, védelem és támogatás helyett komoly lelki sérüléseket kap útravalónak.

Amiket hurcol magával, és melyek arra kényszerítik, hogy mélyen bevésődött, kötelező parancsként kövesse a szenvedés útját. Az otthonról hozott mintákat – ördögi kör – mindaddig tudattalanul másolja felnőtt életében, míg nem sikerül szembenéznie és megküzdenie velük. Így akármilyen borzalmas éveken ment át alkoholista szülője mellett egy gyerek, fölnőve jó eséllyel választ függő társat magának, vagy lesz maga is szenvedélybeteg.

Ezek  a testet-lelket nyomorító minták a játszmákban mutatkoznak meg. Játszmákat minden ember játszik életében – kérdés, hogy ezek mennyire játékosak, vagy nevüket meghazudtolva éppen mennyire  véresek. Minden formájuk arra való, hogy szereplői elkerüljék a valódi, őszinte, mély emberi együttlétet: az intimitást, a közelséget. Az annyira vágyott melegség fenyegetést is rejt magában: az álarcok lehullását, lelepleződést, önmagunk és a másik valódi megismerését.  Aki gyerekkorában a közelségről jó tapasztalatokat szerzett, azt tanulta meg, hogy a szeretett ember mellett biztonságban lehet, bátran feloldódhat, kinyílhat, mert elfogadják, annak fölnőve kevésbé lesz szüksége játszmákra.

Aki számára azonban gyerekként a szeretett ember közelsége fenyegető volt, mert például egy alkoholista apa képében jelent meg, az később is rettegni fog az intimitástól, és igyekszik elkerülni azt.  De mivel ő maga hozott mintáiról mit sem tud, nem remetének megy, hanem  belekezd a szenvedélybetegség játszmájába. Amit játszani ugye egyedül nem lehet, így kerül a függő ember mellé partnernek a társfüggő. Mindkét fél részéről elemi érdek, hogy a játszmázással elkerülhessék a közelséget.  Ezt pedig sikerül is megvalósítaniuk azáltal, hogy a függőség 24 órás elfoglaltságot jelent minden résztvevő számára.

Ami azonban a játszma csapdája, az feloldásának kulcsa is: mivel csak úgy működik, ha mindenki teljes odaadással vesz részt benne, elég, ha az egyik fél lép ki belőle, hogy véget érjen. Aki kiszáll, esélyt ad magának, hogy szembenézzen saját problémáival. És ezzel kap esélyt a hoppon maradt fél is.

Magadon segíts!
Ha úgy érzed, esetleg te is érintett vagy, őszintén vizsgáld meg párkapcsolatod a következő szempontokból:

• kielégülnek-e benne érzelmi igényeid?
• megfelelő-e számodra szexuális kapcsolatotok?
• tudtok-e őszintén beszélgetni?
• küzd-e partnered bármilyen függőséggel (alkohol, szerencsejáték, szex, gyógyszer, kábítószer, munkamánia, kóros internet-használat stb.)?
• elszenvedsz-e verbális vagy akár fizikai agressziót?

Ne feledd: megmenteni a világon egyetlen egy embert tudsz – önmagadat. Kérj segítséget!

Önsegítő csoportok listája az Anonymus Egyesület honlapján – kattints!