Mindennapi kényszereink

A kézmosástól a konnektorig
Bevallom, számolom a répakarikákat. Elég gyakran eszem sárgarépát, így nem is olyan ritka, hogy rajtakapom magam: kilenc-tíz-tizenegy – mormolom, ahogy gyűlnek a szeletek – és talán még azt is elképzelem, mi fog velem történni annyi idősen, amennyi a végeredmény lett. Egy barátnőm meg konnektor-mániás. Addig nem indul el otthonról, míg minden egyes csatlakozóból ki nem húzta a mikrosütőt, a tévét, és a többi készüléket. De olyat is tudok, aki zuhanyzás után kezet mos, mielőtt megtörülközne.

Szép kis csapat – gondolhatod – de talán magadba nézve te is felfedezel egy-két irracionális szokást, mindennapi rituálét, amik olyan természetesek, hogy észre sem veszed őket. Nélkülük mégsem lennél meg. Mik ezek az „értelmetlen” cselekvések, és hogy lehet, hogy oly sokunknak életünk része? Egyáltalán normális ez?

Biztos a bizonytalanban
Minden nap millió inger ér minket, amikkel valamit kezdenünk kell. Helyt kell állnunk a munkahelyen, a családban, meg kell oldani anyagi és érzelmi nehézségeket, el kell viselni a hisztis főnököt, a zsémbes szomszédot, a valóban megterhelő krízisekről nem is beszélve. Ahhoz, hogy mégis jól érezhessük magunkat, szükségünk van a tudatra, hogy a dolgok irányítása a kezünkben van. Kutatások bizonyítják, hogy az egyik legveszélyesebb stressz-forrás, ha úgy érezzük, életünk kicsúszott kezünkből.

Ebben a kuszaságban megnyugtató, ha kapaszkodhatunk valamibe, ha biztos pontok segítenek a kiszámíthatatlan rengetegben. Ha kezet mosok, elkerülhetem a fertőzéseket – a gondolat logikus, és a cselekvés véghezvitelével az a megnyugtató érzés tölthet el, hogy lehetőségem van megvédeni magam a betegségektől. A mágikus cselekvések kevésbé racionálisak, mégis sokan élünk velük – főleg gyerekkorunkban: ki ne gyártott volna ezerféle kis varázslatot a felelés elkerülésére? Ha csak a fehér kockákra lépek…, ha elérem ezt a villamost…, ha elküldöm a körlevelet legalább tíz embernek… – ismerős, ugye? 

Ha tényleg baj van…
Azt, hogy a hétköznapi rituálék mikor csapnak át kényszeres cselekvésbe, ártalmatlan kis szokásokból komoly lelki zavarrá fejlődve, több tényező dönti el. A kényszercselekvésben szenvedő ember magatartása merev szabályokhoz ragaszkodik, ismétlődően végzi ugyanazt a folyamatot nap, mint nap. (Jack Nicholson a Lesz ez még így se című filmben hitelesen teremti meg ezt a sérült karaktert.)
Viselkedésével valamilyen rettegett eseményt igyekszik elkerülni, szorongását próbálja csökkenteni, miközben felismeri, hogy kényszerei ésszerűtlenek – de ettől még nem képes megválni tőlük. Viselkedése önmagának is szenvedést okoz, befolyásolja egész életvitelét, egyre több idejét rabolja el, míg lassan kitölti minden percét.
Már az ősember is varázsolt, mikor a barlang falára festette a vadászat képeit a sikert megidézve. Bár sok ezer év telt el, szükségünk van ma is az érzésre, hogy a kiszámíthatatlan világban urai lehetünk életünknek. Egy-egy rituálé, szokás csak emlékeztet, hogy ha meg is hódítottuk a világot, milyen esendők maradtunk. De ha a szorongás elhatalmasodik, a kényszerek átveszik az irányítást életünk felett, eljött az ideje a segítségkérésnek.

Milyen segítségre számíthatsz?
Ha a tünetek olyan mértéket öltenek, hogy befolyásolják, akadályozzák a rendes napi teendők elvégzését, szenvedést okoznak, fordulj szakemberhez – pszichológushoz, pszichiáterhez, mert a betegség magától ritkán múlik el. De terápiával – akár gyógyszeres támogatással – elindulhatsz a gyógyulás felé, ahol a kényszerek helyett saját magad lehetsz életed irányítója.

Tippünk:
Ha egy szép napon úgy érzed, ártatlan kis szokásod egyre fontosabbá válik, egyre nagyobb kényszert jelent, jó, ha kicsit megállsz, és befelé figyelsz. Lehet, hogy egyszerre sok minden jött össze, és fokozódó tüneted azt jelzi, nagyon le vagy terhelve, szorongatónak éled meg helyzeted. Kicsit vonulj vissza és figyelj őszintén érzéseidre!