Probléma, vagy lehetőség? Te milyen ember vagy? Reális célokat tűzöl ki magad elé, és örülsz a sikereidnek? Vagy annyira félsz a kudarctól, hogy inkább magadat alábecsülve állítod fel a mércét? Esetleg mindig a teljesíthetetlenről álmodsz, szinte keresve a csalódást? Bácskai Júlia pszichológus szerint azt, hogy felnőve melyik stratégiát választjuk, egyrészt meghatározza, milyen üzenetet hozunk otthonról, […]
Probléma, vagy lehetőség?
Te milyen ember vagy? Reális célokat tűzöl ki magad elé, és örülsz a sikereidnek? Vagy annyira félsz a kudarctól, hogy inkább magadat alábecsülve állítod fel a mércét? Esetleg mindig a teljesíthetetlenről álmodsz, szinte keresve a csalódást? Bácskai Júlia pszichológus szerint azt, hogy felnőve melyik stratégiát választjuk, egyrészt meghatározza, milyen üzenetet hozunk otthonról, másrészt generációs jellemző. A több háborút megélt nemzedékek élni akarása átsegítette tagjait a nehézségeken, a borzalmak megtanították nagyszüleinket a mindennek örülni tudás képességére. A „békeviselt” korosztály már elégedetlenebb, míg a fiatalok tűréshatára egészen lecsökkent, ha nem kapják meg azonnal, amire vágynak. Pedig a bölcs tudja, hogy minden csak nézőpont kérdése: míg a pesszimista minden lehetőségben a nehézséget látja, addig az optimista felfedezi a nehézségben is a lehetőséget – idézte Churchillt a pszichológusnő.
Aki képes nyitottan odaállni az élet elé, kész elvárások nélkül, az máris sokat tett a csalódások ellen. Mégis: mindannyian átéltünk már nehéz helyzeteket, melyekkel valamit kezdenünk kellett. De hogy mit? Cipelhetjük évekig problémáinkat, megnehezítve minden lépésünket. Próbálhatunk átlépni rajtuk – de ettől még nem szűnnek meg. Nyalogathatjuk is kéjesen sebeinket. Vagy megküzdhetünk kudarcélményünkkel: úgy, hogy a szemébe nézünk, s ha megszelídült, már elengedhetjük.
Előre nézz!
A múlt sebeinek begyógyítása fontos feladat, de vannak, akik szerint ez nem minden. „Egyet teszek: hogy ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami előttem, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé” – idézte Pál apostolt Müller Péter. Mert mindenki önmaga teremtője, így akármit élt is át, nem láncolhatja a múltjához magát. A szenvedésnek mély értelme van: ha ezt sikerül felismerni, az életünk jó lesz.
Az embernek azt is tudnia kell, miért született. Ez belső szükséglete – és ha nem találja rá a választ, beteg lesz. A modern korban ez egyéni feladata mindenkinek – mert ellopták fejünk fölül Istent: így egyedül kell felismerni küldetésünket. De hol keressük?
A szívünkben: oda van írva soha nem halványuló betűkkel. Ezért akármilyen traumát éltünk át, nem háríthatjuk másra a felelősséget. A programot át lehet írni – ha mondjuk a szüleink elrontották. Nem az a dolgunk, hogy visszatekintve keseregjünk, hanem hogy kezünkbe vegyük életünket.
Aki rátalál küldetésére, élete értelmére – a sorsára – azt átjárja a béke, boldog lesz. Az erdő, amit át kell érte szelnünk, persze sötét lehet és félelmetes: hogyan győzzük le rettegésünket? Sehogy – mert a félelmet legyőzni nem lehet. De aki képes a célja felé törni, belekapaszkodni saját csillagába, annak megszűnik a félelme. Nem ellene kell hát harcolni, hanem előre nézni, felfelé, hogy beteljesítsük küldetésünket.
Bővebben: Mesterkurzus.com
 |
 |
 |
 |
 |