Epres Panni – Világlátott modellből boldog anyuka

Időnként persze hazalátogat, ilyenkor felpörögnek körülötte az események: divatbemutatók, interjúk, tévészereplések váltják egymást. Egy bevásárlóközpont kávézójában találkozunk, és ahogy közelít felém, valósággal kiragyog a tömegből.

Már több mint egy éve Olaszországban élsz. Sikerült beilleszkedned?

Meg sem próbáltam. Évekkel ezelőtt laktam már itt Tiborral, hasonló lakásban, ahol most is élünk. Az a tapasztalatom, hogy az olaszok általában csak akkor nyitottak a külföldiekkel szemben, ha azok nem vetik meg hosszabb időre a lábukat náluk. Mi Liguriában, Genovától 25 kilométerre lakunk, itt egy kissé merevebbek, hűvösebbek az emberek, mint délen. Ettől persze még fantasztikus itt élni. Csodálatosak az ételek, lehengerlő az olaszok temperamentuma, rendkívüli a stílusérzékük, az életmódjuk. Szeretek például kávézókban üldögélni, ennek Itáliában hagyománya, kultúrája van. De néha csak úgy fogom magam, kiülök egy térre, és nézem a járókelőket.

Magyaros vagy inkább olaszos háztartást vezetsz?

Vegyeset. Amikor itthon járok, megtömöm a bőröndömet tejföllel, túróval, hogy kint is el tudjak készíteni egy finom rakott krumplit vagy túrógombócot. Általában egyszerű, fűszeres ételeket főzök, nagyon kedvelem a tésztaételeket is. Szívesen cserélgetem másokkal a jól bevált recepteket, ez már szinte a hobbimmá vált. Tibor csapatában négy magyar is játszik, az alattunk lévő lakásban például Fodor Rajmundék élnek. Az a jó ebben a kis közösségben, hogy nem csak Olaszországban tartjuk a kapcsolatot, hanem itthon is.

                              Nézd meg a WellnessCafe Epres Panniról készült videóját!

 Mór születése mennyiben változtatott meg téged?

Szerintem egyáltalán nem változtam. Persze lehet, hogy a környezetem erről másképpen vélekedne, anyukám szokta mondani, hogy többet aggódom, mint régen. Az biztos, hogy amióta Mór megfogant, az élet egy merő aggodalom. Most száz százalékban a családra összpontosítok. A nap végére hihetetlenül el tudok fáradni, de megéri. Akkor sem pihenek, amikor délután Mór egy órára elalszik, próbálom hasznosan tölteni az időt főzéssel, mosással. Éppen úgy, mint minden kisgyerekes anyuka…

A kisfiad alig volt két hónapos, amikor kiköltöztetek.

Itthon az első hetekben próbáltam minden gyerekneveléssel kapcsolatos tudást magamba szívni, de kint már teljesen magamra voltam utalva. Két szakkönyvet bújtam, Dr. Spock művét és A suttogó titkai című könyvet, szerencsére a kisfiam is „partner” volt mindenben. Átaludta az éjszakákat, úgyhogy én a kialvatlanság állapotát nem ismerem. Sokáig nem is gondoltam arra, hogy bébiszittert fogadjunk, mert idegenkedtem attól, hogy egy ismeretlen ember vigyázzon a néhány hónapos kisbabámra, és persze Tibor is rengeteget segít nekem. Most viszont, hogy Mór már nagyobb lett, fogunk keresni valakit, aki időnként vigyáz rá.

Úgy tudom, hogy a szülés utáni időszak nem volt könnyű számodra.

Császármetszéssel szültem, és egy héttel később, amikor már otthon voltunk, elkezdett fájni a lábam, visszamentem a kórházba és már nem is engedtek haza, mert kiderült, hogy trombózist kaptam. Mórt csak az etetésekre, vagyis háromóránként hozták be hozzám. Sokat sírtam, mert nagyon elszomorított, hogy nem lehetek a kisbabámmal. Ezután orvostól orvosig jártam, hónapokig injekcióznom kellett magam véralvadásgátlóval, közben elveszítették a vérmintámat, majd legyintettek, hogy legfeljebb szurkáljam tovább magam még másfél hónapig. Szerencsére azóta teljesen felépültem, igaz, a lábam még mindig érzékeny az időjárás-változásra.

Mikor jut időd magadra?

Most, hogy Mór már nagyobb, kialakítottunk egy rendszert, amibe mindketten beletanultuk. Többnyire késő estére maradnak azok az órák, amikor magammal törődhetek. A kikapcsolódást, lazítást általában az jelenti számomra, ha egyedül kiruccanhatok valahová, például bevásárolni vagy kávézni a lányokkal. Volt egy időszak, amikor reggelente fitneszterembe jártam, de nem igazán szeretem a konditermek hangulatát. Mostanában szívesebben teniszezem, vagy ha itthon vagyok, és belefér az időmbe, akkor a Margitszigeten futom a köröket. A trombózis miatt óvnom kell a lábamat, például nem tesz jót neki, ha sokáig egy helyben ülök vagy állok. Az úszás viszont bevált, a közelünkben nyílt egy uszoda, az a tervem, hogy rendszeres látogatója leszek. Ami pedig a szépségápolást illeti, a heti egyszeri arcradírozás nem maradhat el. Az étkezésre továbbra sem kell ügyelnem, nem vagyok sem hízékony, sem narancsbőrre hajlamos.

Gondolom, a kisfiad miatt azért nem mindegy, mi kerül a tányérotokra.

Nem vagyok megrögzötten biomániás, de ha nem megy az íz rovására, akkor biztos, hogy bioterméket választok, különösen igaz ez a gyümölcsökre, a kakaóra és a lisztre. Tésztából általában teljes kiőrlésűt veszek, főzéshez káros anyagoktól mentes himalájai sót használok. Mórnak igyekszem kevés tejterméket adni, és próbálok takarékosan bánni a csokoládéval is, ennek ellenére nagyon is tudja már, hogy mi az.

Hogyan éled meg a változást, hogy egy nyüzsgő, világlátott modellből háziasszony, anyuka lettél két férfi „árnyékában”?

Nem érzem ezt áldozatnak, hiszen így teljes az életem. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor szintén Olaszországban laktunk, gyakran utaztam Milánóba válogatásokra, fotózásokra. Mór mellett most nem tudnék így élni, de már nem is szeretnék. Amennyi nyüzsgésre, felhajtásra a lelkemnek szüksége van, azt megkapom, amikor pár havonta hazajövünk. Számomra most az a legfontosabb, hogy a gyerekem kiegyensúlyozott és boldog legyen, hiszen az első három évnek nagyon fontos szerepe van egy gyerek jellemének kialakulásában.

A témáról bővebben a Wellness magazin januári számában olvashatsz!