Valószínűleg te sem az a lány vagy, aki a kötelező kivétel, és még véletlenül sincs cellulitisze… De ne aggódj, sosincs késő tenni ellene – még a bikiniszezon elején sem! A legújabb Maximában megtalálod a legjobb S.O.S.-módszereket, persze pénztárcamérettől függően. És hogy teljes legyen a segítség: a magazinnal most karcsúsító krémet is nyerhetsz!Extránkban először tisztázzuk az […]
Valószínűleg te sem az a lány vagy, aki a kötelező kivétel, és még véletlenül sincs cellulitisze… De ne aggódj, sosincs késő tenni ellene – még a bikiniszezon elején sem! A legújabb Maximában megtalálod a legjobb S.O.S.-módszereket, persze pénztárcamérettől függően. És hogy teljes legyen a segítség: a magazinnal most karcsúsító krémet is nyerhetsz!
Extránkban először tisztázzuk az alapkérdéseket, hogy miért is alakul ki a cellulitisz, aztán filléres trükköktől a profi kezelésekig összegyűjtöttük neked a leghatásosabb módszereket. A témáról bővebben a Maxima 13. számában olvashatsz, amelynek szerkesztőségi életébe most Zellei Dóra főszerkesztő avat be téged!
„Bár nem hiszek a babonában, azért félek tőle. Így megfogom a gombom, illetve kívánok egy nagyot, ha kéményseprőt látok, és megrémülök, ha vezetés közben szalad át előttem egy fekete macska, amikor ugye még véletlenül sincs alkalmam hármat visszalépni… Most pedig biztos vagyok benne, hogy ez a lap azért megy olyan nehezen nyomdába, mert a tizenhármas sorszámot viseli. Pedig olyan időben kitaláltuk, milyen témákat dolgozunk fel! És mégis. Szinte nincs olyan anyag ebben a lapban, ami ne „többkörös” lenne. Vagy a cikket kellett egy friss hír miatt átírni, vagy a képekkel volt probléma, vagy a kettő egyszerre állt fenn. De most, hogy az összes gátat leküzdöttük, és az eredmény jobb is lett attól, hogy duplán megdolgoztunk érte – csak el ne felejtsem lekopogni! –, új gonddal szembesültem. Hisz azt a riportot, amiről a levelemben akartam írni, egy másik számba toltuk! Ráadásul úgy tűnt, a következő aktuális témák maradtak nekem, márpedig egyikről sem akaródzott kitárulkozni. Egyrészt ilyen a hasznos S.O.S. tippekkel teli narancsbőrextránk (27–32. oldal). Hogy érintett vagyok-e? Igen, sajna nem én vagyok a kivétel – na de azért hatvan sorban mégsem tárgyalhatom ki a hátsómat! Remélem, megértitek, de nem vesézném ki azt sem, mi történik az ágyamban. Márpedig a szakemberek állítják: bármennyire fiatalok is vagyunk mi még ehhez, gond van, a válság okozta bizonytalanság megfertőzte az intim perceinket is (18–20. oldal). Képzelem, a hetvenes anyukám mit szólna, ha az ezzel kapcsolatos véleményemet ország-világ előtt kifejteném – az utcánkba se tehetném be többet a lábam. Még a végén megtudnák a szomszédok, hogy már voltam fiúval…
És aztán ott a drogellenes világnapról szóló összeállításunk (14–16. oldal). Nekem, aki még a cigit sem tudtam soha letüdőzni. De aztán, amikor épp azt az anyagot ellenőriztem újra, amiben arról mesél három lány, milyen szerelmesnek lenni húsz-, huszonöt és harmincévesen (34–37. oldal), e-mailem érkezett – én meg visszarepültem a tinikoromba. Olvasónk neve ismerős volt, de meg kellett néznem a csatolt képet, hogy leessen: Klárit egy balatonszéplaki vakáción ismertem meg, ahol mindketten a szüleinkkel nyaraltunk. Az volt a gimi előtti nyár. Mennyire féktelenek voltunk, legalábbis gondolatban! Mindig a bulikon járt az eszünk, ahova még csak véletlenül sem engedtek el minket, és persze a fiúkon, akik meg ránk sem hederítettek. Elnézve a képet, amit Klári küldött, nem véletlenül. Én például cicanaciban meg keresztben csíkos lila maxipólóban nyomtam. Emlékszem is, miért: gyűlöltem, hogy „mellesleg” úgy kikerekedtem, és azt gondoltam, ha valami hatalmas cuccba bújok, nem fog látszani. Pedig feltűnni meg akartam volna. Merthogy odavoltam Klári bátyjáért, aki pont abban az üdülőben pincérkedett, ahol laktunk. Soha olyan szemrebegtetve nem köszöntem még meg az elém rakott ételt, mint azon a tíz napon – hogy idézzem az én epés humorú apukámat. De a velem együtt pont harmincéves Klári mást is csatolt a leveléhez: egy képet a két hónapos kislányáról. Ahogy olvasom a sorait, biztos vagyok benne, Széplak óta mit sem változott. Lehet, hogy túl van sok kalandon – főiskolán, egyetemen, esküvőn –, de még mindig rácsodálkozik az életre, pont mint én. Most például próbálja megszokni az érzést, hogy anya lett, ami szerinte éppolyan csodálatos, mint fura. De az is biztos, hogy pont olyan jó fej maradt, mint volt. Mert a célja sikerült: felvidított – egy jól lestrapált szerkesztőséget. Igen, Klári nem tudhatta, hogy a központi mailcímre küldött levelet az egész csapat látja – azóta is a retró szerkómon röhög mindenki…“
Zellei Dóra
Főszerkesztő
A Maxima 13-as számának (június 23-július 6.) további tartalmából:
– Interjú Király Lindával, akinek árulkodó az új tetkója: „love“
– Ne szívd meg – tanulságos drogkörkép
– Luxus fillérekért! Armani után szabadon
– Mindent a nyári hajápolásról
– Tisztában vagy magaddal? Teszteld az énképed!