A lapot Zellei Dóra főszerkesztő ajánlja neked!A barátnőmmel van egy játékunk. Néha kegyetlen tud lenni, de utólag mindig be kell látnunk, hasznos. Ha gondja adódik, és már jól kibeszélte és kisírta magából, próbálom szembesíteni a másik oldallal. Miután én csak egy külső szemlélő vagyok, igyekszem lefejteni magamról az iránta érzett szeretetemet és empátiámat, és belegondolni […]
A lapot Zellei Dóra főszerkesztő ajánlja neked!
A barátnőmmel van egy játékunk. Néha kegyetlen tud lenni, de utólag mindig be kell látnunk, hasznos. Ha gondja adódik, és már jól kibeszélte és kisírta magából, próbálom szembesíteni a másik oldallal. Miután én csak egy külső szemlélő vagyok, igyekszem lefejteni magamról az iránta érzett szeretetemet és empátiámat, és belegondolni abba, mit is érezhetett az, aki úgy megbántotta. Bármilyen furcsa, de miután megértettük a másik (vélt) sérelmeit, és beláttuk, hogy bizony a barátnőm is hibázott, általában odáig jutunk, hogy még tiszta szívből meg is sajnáljuk azt a másik gonosz felet – hiszen neki milyen rossz lehet, ha már ilyen kegyetlenségre vetemedett… Persze a dolog fordítva is hatásos – ő is így tesz velem, ha nálam szakad el a cérna. És valahogy mindig kiderül: én is pont olyan hibás vagyok azért, ha megbántanak. Hosszú évek alatt, és sok-sok együtt legyőzött konfliktus után be kellett látnunk, hogy egyetlenegy helyzetben nem tudjuk a saját kis pszicho-módszerünket alkalmazni: ha az erősebb nemmel akad gondunk. Akkor egyszerűen megáll a tudományunk. Hiába próbáltuk meg számtalan alkalommal, el kellett fogadnunk, nem tudunk pasiaggyal gondolkodni. Nem értjük, mit miért tesznek, és a számunkra teljesen egyértelmű helyzeteket miért pont ellenkezőképpen oldják meg, mint mi azt várnánk tőlük. Tudjátok, van az a híres régi könyv, ami azt taglalja, hogy azért nem értjük egymás tetteit, mert a pasik a Marsról jöttek, mi, nők pedig a Vénuszról. Mi már ezen is továbbmentünk: szerintünk külön naprendszerből. Félreértés ne essék: szeretjük mi őket, és imádjuk velük az életünket, csak ha a konfliktus adódik – és melyik az a kapcsolat, amelyben nem lennének rosszabb pillanatok-, megőrülünk. Egyik közös barátnőnk már túl van ezen a ponton. Nála már beindult az ördögi kör: az őrület átcsapott kétségbeesésbe, aztán szomorúságba. És mindannyian tudtuk, innen már csak egyetlen állomás következhet: a szakítás, ha már megérett rá. Valójában, nagy titokban, ezért keresett fel egy pszichiátert, hogy segítsen neki. Hogy belátassa vele, amit mi nem tudtunk: hoy tovább kell lépnie. Ám amikor a sérelmeit felvázolta, a doki jól leszidta. És megértette vele: egy hatalmas kincs van a kezében, a szerelem. Amelyben, igen, adódtok gondok. Lehet, hogy nem is kicsik – de hát ezt nevezik életnek, amiben harc nélkül kevés dolgot adnak, csak úgy, ajándékba. Mert nem az a nagy tett, ha találsz valaki hozzád illőt, hanem ha sikerül is együtt maradnotok. A szakember már az első alkalommal azt kérte, hogy beszélje rá a párját, menjen el vele. Mert kell a másik oldal is. Úgy látta ugyanis, hogy nem a személyiségük nem fér össze, hanem a kommunikációjuk, márpedig az csiszolható. Szerinte egyszerűen nem tudnak elszakadni a maguk álláspontjától. És ha kis, mindennapi veszekedésekben megtanulnak a másik fejével is gondolkodni, esély lesz arra, hogy a nagy konfliktusokat is megoldják. Az, hogy a barátnőm párja, aki nem hisz semmiféle pszichológiai hókuszpókuszban – beismerem, minket is meglepve -, ráállt a dologra, már bizonyíték volt. Arra, hogy ő is akar megoldást találni. Mi, barátok, pedig azóta is csodáljuk őket. Mert elindultak egy úton, ami nem feltétlenül rózsákkal van kikövezve. Vagy mégis. Pár alkalom után (!) ugyanis elkezdtek közeledni az álláspontok, egy a dokitól kapott egyszerű házi feladatnak hála – az engedélyükkel leírom, hátha ti is tanultok belőle. Minden este el kell egymásnak mesélniük, hogy érezte magát a másik. Tehát nem csak meghallgatni muszáj a másik élménybeszámolóját, vagy vele közösen megélni, hanem arra oda is figyelni… Úgy tűnik, hatásos a lecke. Még számunkra is, hiszen a lány elképesztő sztorikat mesél – a férfi agyról és gondolkodásról. Ha tehát úgy érzed, zsákutcába futottál, és érzel még magadban erőt, te se add fel, és beszéld rá a párod egy különleges tréningre… Ha pedig nem engedhetitek meg magatoknak, hogy terápiára járjatok, nyerjétek meg, tőlünk, a Maxima és a Jaffa Kiadó közös játékán. A részleteket keresd a 53. oldalon, de ne feledd a jelentkezési határidőt: szeptember 11.!
Zellei Dóra
főszerkesztő
A Maxima 18. számának tartalmából:
– Felmérések igazolják, hogy a szex már csak a 4. legjobb dolog az
életünkben. Na, de mi a másik három? Utánajártunk!
– Tanulj velünk! – Hasznos tudnivalók azoknak, akiket felvettek, és
azoknak is, akiknek nem sikerült.
– Csillagporos romatika, avagy hogyan hatnak a szexuális életünkre az
égitestek?
– Hallottál már a társfüggőségről? Még nem? Olvasd el cikkünket, és
teszteld, te az vagy-e?
– Védelmi zóna – A fogamzásgátlás rejtelmeiben kutakodtunk