Miről árulkodik a családfád?

A felnőttkori halálozás, rokkantság negyedrészéért ugyanis a gének a felelősek. A cukorbetegség, a szívbetegségek, a különféle pszichiátriai gondok vagy bizonyos rákféleségek kialakulásában is komoly szerepük van a genetikai tényezőknek. Ez első pillantásra talán ijesztően hangzik, hiszen ez azt jelenti, hogy ha sorsunk nem is, de életünk és betegségeink 25 százalékban előre meghatározottak. Ha azonban másfelől nézzük, mindez nagyon is biztató, hiszen így legalább megtudjuk, mi az, amire jobban oda kell figyelni – legyen az szűrés, megelőzés vagy életmódváltás. Tudjuk, hogy például a mellrák, a zöld hályog és a végbélrák esetében óriási a genetikai tényezők szerepe – ám éppen ezeket a betegségeket jó hatásfokkal lehet kezelni, gyógyítani, ha korai stádiumban, esetleg a tünetek jelentkezése előtt csípik el őket. Elemi érdekünk tehát, hogy rendszeres és célzott szűrésre járjunk, mivel így sok gondot előzhetünk meg. Ráadásul sokféle kórkép, például érrendszeri gondok vagy cukorbetegség esetén már ismerjük a megelőzés eszközeit – megfelelő étrend, sport vagy stresszmentes élet –, így akár meg is előzhetjük ezek kialakulását. De az egészségügyi családfa nemcsak a betegségek megelőzése miatt fontos, hanem az egészségtudatos életnek is fontos része – hiszen annak, aki kisgyereket tervez, fontos tudnia, hogy milyen géneket kapott és ad át. Ha bizonyos genetikai betegségek előfordultak már a családban, célzottan kérhetjük a magzat szűrését, és van, amit ennek tudatában akár meg is előzhetünk! A velőcső-záródási rendellenességek (például ilyen a nyitott gerinc) családi halmozódást mutatnak, de megfelelő mennyiségű folsav fogamzás előtti szedésével megakadályozhatjuk a betegség kialakulását.

Igazi detektívmunka

A jó genetikai családfa felállítása hosszú hónapokat vehet igénybe – ha szerencsénk van, és sok rokon, ismerős, barát él még az idősebb generációból. Először a közeli rokonoknál érdemes kezdeni a kutatást. Az első feladat felrajzolni egy nagy papírlapra, hogy kik tartoznak a családba apai és anyai ágon is. Kerüljön fel minél több ember – unokatestvérek, nagybácsik, nagynénik és azok gyerekei. Az első, amit tudni kell, hogy mikor születtek, mikor és miben haltak meg, mi volt a foglalkozásuk. Ez utóbbi azért is fontos adat, mert sok betegség összefügg a foglalkozással. Azt például, hogy a kéményseprők körében a korom miatt gyakoribb a hererák, már 1775-ben leírták. De ha a röntgenasszisztens nagynéni bőrrákban halt meg a hatvanas években, az is csak az akkori munkahelyi biztonságról ad információt, szerencsére a te életkilátásaidat nem befolyásolja. Ám ha fehér bőrű és vörös hajú volt, akárcsak te, akkor azt tanácsolnám, ne hanyagold az évenkénti bőrgyógyá-szati vizsgálatot, mert magasabb kockázati csoportba tartozol a családi halmozódás miatt. Ezzel el is érkeztünk az első nehézséghez: az összefüggések nem lesznek mindig egyértelműek. Már csak azért sem, mert ahogy visszafelé haladsz az időben, egyre homályosabb magyarázatokat fogsz hallani őseid végzetéről: megütötte a guta, rossz volt a szíve, ágyban halt meg. Mindezeket nagyon sokféle betegség okozhatta. Ilyenkor érdemes tovább kérdezősködni. Mik voltak előtte a tünetei, hol fájt neki? Mire panaszkodott? Sokáig betegeskedett előtte, vagy hirtelen esett össze? Segíthet az életkor, és ha kicsit többet is megtudsz erről a rokonról – ha a kilencvenéves dédnagypapa egyszer csak összeesett, az nem túl ijesztő, de ha többen a családból ötven év körül értek hasonló véget, akkor az már utalhat érrendszeri problémákra. Ha a dédnagymama százévesen már összekeverte az unokákat, akkor az bocsánatos feledékenység – ha már ötvenévesen memóriazavarai voltak, akkor az súlyosabb problémára utalhat.

Titkok és hazugságok

A dolgot nehezíti, hogy nem vagyunk őszinték. Bár azt gondolnánk, hogy a húsz éve meghalt rokonokról már nyugodtan megismerhetnénk az igazságot, az emberek nem szívesen mondanak rosszat egymásról. Vannak betegségek, amelyek a mai napig tabuként szerepelnek. Ilyen az öregkori elbutulás, az elmebetegség, a nők alkoholizmusa, gyógyszerfüggősége, kábítószerezés. De akár a vetélés, a csecsemőkori halálozás és a nőgyógyászati betegségek is szégyellnivalók voltak bizonyos körökben és korokban. Sokat segíthet a rokonok szóra bírásában, ha leülsz velük beszélgetni, és időt szánsz a kutatásra. Próbáljatok meg előkeresni fényképeket, ez megkönnyíti az emlékek felfrissítését, és neked is segít – az elhízás, a görbe hát, a kopaszság és bizonyos esetekben az ajakhasadék mögött öröklött tényezők állnak.  Az anekdotákból is érdekes dolgok derülhetnek ki. Lehet, hogy az ügyetlen, figyelmetlen nagynéni egyszerűen csak rövidlátó volt, de a szüleinek nem telt szemüvegre, vagy hiúságból nem hordta. De lehetett ízületi gyulladása vagy akár Alzheimer-kórja is. Csak azért, mert nem volt pontos diagnózisa a betegségének, lehet, hogy a tünetekből előbb-utóbb nagy valószínűséggel ki lehet deríteni, mitől szenvedett!  Ráadásul előfordulhat, hogy a szomszéd Margit néni úgy gondolja, ő a szakértő a család történetében, miközben elképzelhető, hogy pletykás természete miatt nem volt vele mindenki teljesen őszinte, és jó néhány dolgot elhallgattak előle. Vagy a két nagynéni teljesen másként emlékszik az üknagymama betegségeire. Ha kételyek merülnek fel, vagy egymásnak ellentmondó adatok kerülnek elő, érdemes mindet feljegyezni, később még kiderülhet az igazság. Sajnos arra számítanod kell, hogy az idő meglehetősen összezavarja az emlékeket. Hiszen ki emlékszik arra, hogy száz évvel ezelőtt az unalmas, folyton panaszkodó Károly bácsinak hol fájt. És attól, hogy vízbe fulladt, még lehetett rövidlátó, epilepsziás, alkoholista vagy Alzheimer-kóros is. Az sem ritka, hogy az emberek összekeverik a dolgokat, és nem is a nagypapának fájt a háta, hanem a testvérének, és nem egy öröklött betegség miatt, hanem azért, mert nem tudták kiszedni a repeszdarabot a gerince mellől, amit még a háborúban szerzett. Ezért is jó, ha a konkrét kérdések után az általánosságokra is időt hagysz. Volt-e az illetőnek bármilyen lelki baja? Milyen hangulatban teltek a napjai? Mire panaszkodott? Érdemes feljegyezni a róla szóló anekdotákat is, hiszen ez később kedves emlékké válhat. Még az is megeshet, hogy olyan információmorzsára bukkansz benne, ami eddig fel sem tűnt neked.

Hasznos források

Léteznek persze olyan dokumentumok is, amelyek nem hazudnak – ezekből is érdemes minél többet beszerezni. Sokat segíthetnek a boncolási jegyzőkönyvek, melyeket sok családban őriznek, de ritkán olvasnak el az emberek. Pedig érdemes előkeresni, esetleg kikérni a kórházból (évtizedekre visszamenőleg őrzik), mert ebben szerepel, hogy az illető milyen gyógyszereket szedett milyen betegségekre. Ráadásul leírják a tüneteket nem okozó meszesedéseket, az érrendszer állapotát, a rákmegelőző stádiumokat is. Ebből is több következtetést vonhatunk le arról, hogy mit örökölhettünk.

A témáról bővebben a Nők Lapja Egészség magazin októberi számában olvashatsz!