Segítség! Jön a baba, pánikol a pasim!

Persze egy kisebb, kezdeti megrázkódtatás érthető. Az apaság férfiszemmel nézve a terhesség ideje alatt inkább afféle misztikum, hiszen a leendő apák nem mennek keresztül azokon a fizikai változásokon, amiken mi, nők. Ők így jórészt agyban készülnek fel, és bizony, a férfiaknak ehhez idő kell. Nem véletlen, hogy akik már eleve tervezték a babát, sokkal kiegyensúlyozottabban reagálnak, hiszen volt idejük hozzászokni a gondolathoz, és felkészülni mindarra, amivel az apaság jár. Csakhogy akad olyan is, akit villámcsapásként ér a hír, és nemhogy megszokni, feldolgozni sem képes ezt az új felelősséget. Jobb esetben már az elején tudatja, hogy ehhez a nagy lépéshez még időre van szüksége, és kemény választás elé állítja a kismamát, de van olyan is, aki még magának sem vallja be, hogy bizony berezelt. Őrültebbnél őrültebb helyzetekbe sodorja magát, önigazolást keres, és megpróbál visszamenekülni régi, felelősségmentes életébe. Egy új magyar filmben, a Polygamyban Csányi Sándor például csajozni kezd. És nem áll meg a flörtnél… Vajon átmeneti megingás vagy tartós jellemhiba, hogy más nőkkel kezd épp egy ilyen fontos pillanatban? És amit tesz, megbocsátható? Mégis mi játszódik le a férfiakban, amikor elhangzik a bűvös mondat: „apa leszel”?

A második váratlanul érkezett

A kereskedelemmel foglalkozó Csuport László és felesége, Szilvi első gyermeke tervezett baba volt, vágytak már rá, így természetesen nagyon örültek, amikor biztossá vált, hogy bővül a család. „Az első babánk érkezéséről úgy értesültem, hogy Szilvi felhívott telefonon, és belekiabálta a fülembe, hogy pozitív lett a teszt” – meséli Laci. Kislányuk, Réka jövetele ezzel szemben meglepte a szülőket, mert a kistesót későbbre tervezték. „A lányunknál viszont emlékszem, Szilvi kijött a fürdőszobából a teszttel, és csak annyit mondott mosolyogva, hogy basszus…“ Persze, ahol már van egy gyerek, kisebb a megrázkódtatás, akkor is, ha nem számítanak újabb gyermekáldásra. Abban Szilvi és Laci is egyetért, hogy a férfiaknak megy nehezebben a ráhangolódás. „A várandós nők a kilenc hónap alatt könnyebben bele tudják élni magunkat, mivel érzik, ahogyan fejlődik bennük a kicsi élet, és a hormonok is erre hangolják a szervezetüket. Igen, a férfiaknak, „kívülről” nehezebb – vallja be Laci. – Hormonális segítség nélkül sokszor érezhetik, hogy túlságosan hirtelen kaptak egy gyermeket, és ez bizony ijesztő is lehet. Az én esetemben a szülővé válás fokozatos volt: az együtt töltött idő, a kicsi gesztusai, szokásai, rezdülései, a közös fürdetések és a lassan kialakuló érzés, hogy ez a kis pici lény bízik bennem, tőlem függ és számít rám – ezek vezettek az átalakuláshoz.”

Kész tények elé állítva

Kovács Kitti fiatal eladó, egy kétéves kisfiú büszke anyukája, szomorúan emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor párjával közölte, hogy apa lesz. „Régóta éltünk kapcsolatban, és sokat beszéltünk már a babáról is, de a kedvesem folyamatosan hárított. Arra hivatkozott, hogy először meg kell teremteni a megfelelő hátteret. Összeköltöztünk, mindkettőnknek biztos állása volt, én pedig egyre inkább úgy éreztem, hogy fölöslegesen várunk. Mindig keresett valami kifogást, miért nem jó az időzítés. Azt hittem, belebolondulok. Biztos voltam a kapcsolatunkban, és arra gondoltam, a páromnál csak a kezdő lökés hiányzik, hogy bele merjen vágni.” Kitti ezt követően tett is az eredményért, tudatosan nem vett be több tablettát, és erről nem szólt a párjának. „Hibát követtem el, amikor kihagytam a kedvesemet ebből a döntésből, és amikor elé álltam a hírrel, érthetően nagyon dühös lett. Azt mondogatta, hogy ő még erre egyáltalán nem áll készen, és hogy becsaptam. Megmakacsolta magát, és azt állította, nem volt jogom egy ilyen döntést helyette meghozni. Egy ideig folyamatosan veszekedtünk, végül ultimátumot adott: vagy a baba, vagy ő.” A fiatal lány élete egyik legnehezebb döntésének tartja, amikor kisfiát választotta a kapcsolat helyett. „Megdöbbentett a reakciója, azt hittem, később megbirkózik majd az új feladattal. De nem így lett. Utólag látom, hogy fogalmam sem volt róla, mi játszódik le benne.”

Sodródni az árral…

„Szerintem nem való mindenkinek az apaság, és hogy hogyan viselkedünk, az nagyban függ az időzítéstől is – árulja el Karcsi, aki mérnökként dolgozik. – Amikor először meghallottam, hogy a barátnőm babát vár, teljesen ledöbbentem. Szóba sem került, hogy tervezzük a dolgot, nem is beszéltünk róla, hiszen csak néhány hónapja voltunk együtt. Nem szerettem volna, ha megtartja, de annyira boldognak látszott, hogy nem akartam megbántani, és csak később célozgattam arra, hogy azért meggondolhatná a dolgot.” A mérnöksrác utólag már belátja, viselkedhetett volna másképp is, de kész tények elé állították, és képtelen volt gondolkodni. „Barátnőmmel először csak veszekedtünk, például hogy miért nem akarok vele babaruhákat nézegetni. Nem kísértem el a vizsgálatokra, és otthon is inkább csak tévézésbe vagy számítógépezésbe temetkeztem. Nem volt kedvem elölről kezdeni a veszekedéseket, és nyilvánvaló volt, hogy nem tudom meggyőzni arról, vetesse el.” Az sem segített a helyzeten, hogy Karcsi kedvese bevonta a srác szüleit is a játszmába. „Gyakorlatilag nekem estek, hogy miért vagyok ilyen érzéketlen, hogy vállaljam a felelősséget, és az esküvőt sürgették. Torkig voltam, igen, borzalmasan éreztem magam abban az időszakban. A munkahelyemen meséltem a történetet a kollégáknak, valahogy így kerültem közelebbi kapcsolatba Annával. Nem terveztünk semmi komolyat, egyáltalán nem volt tudatos, hogy egymásba gabalyodtunk.” Karcsi egyfajta lelki társként tekintett a másik lányra, akihez a problémák elől menekült.

A témáról bővebben a Maxima magazin 24. számában olvashatsz!