Ez Görög Zita karcsúságának titka!

Nehezen hozzuk össze a találkozót, amelyre farmerben, egyszerű pólóban, lófarokkal érkezik – akár a lány a szomszédból. Pedig a világ 24 országának kifutóin dolgozott már.

– Egyszer azt nyilatkoztad, hogy soha nem tartottad magad olyan nőnek, akiből szépségideál lehet. Ezt akkor sem értékelted át, amikor híres modell lettél?

– Igazából nem. Csak miután elkezdtem tévézni, akkor jöttek a villamoson nekem szegezett mondatok. „Azt hittem, magasabb és szebb vagy”. „Neked is van pattanásod?” Addig eszembe sem jutott, hogy a kinézetem bárkinek példaértékű lehet. Egy idő után persze jelentkeztek a komplexusok meg a megfelelési kényszer. Fiatal lányként még nem tudtam mosolyogni az élcelődéseken. A modellszakmában nem a szépség számít, ott inkább érdekes, karakteres lányok vannak egy közös ismertetőjellel: mindenki vékony.

– Mint ahogy te is. Ez adottság, vagy kemény munka eredménye?

– Nem fogyókúráztam soha, mert számomra fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben. A modellek arányaihoz képest mindig volt rajtam pár kiló: a magasságomhoz passzoló 55 kg helyett általában 60-62 kiló volt a súlyom. Amúgy érdekes, hogy a formám attól is nagyban függött, épp melyik országban éltem. Japánban például képtelenség elhízni, mert ott szinte csak halat és zöldségeket esznek. New Yorkban, az egészségtelen ételek fellegvárában már nem volt ilyen egyszerű a helyzet.

– Azért gondolom, odafigyelsz a táplálkozásodra.

– Persze, fontos, hogy a napi csokoládémennyiségem meglegyen (nevet). A viccet félretéve: olíva olajjal főzök, sok zöldséget, csirkét és halat eszünk az egész családdal. De amit megkívánok, megeszem, nem sanyargatom magam. Persze szerencsém is van, nem vagyok hízékony típus, ha úgy adódik, eszem fehér kenyeret is, nem csak barnát. Ránézésre, érzésből választok mindent. Azt eszem, ami visszamosolyog rám. Az egészséges életmód a spirituális gondolkodás része: arra kell figyelnünk, milyen kisugárzása van az ételnek. Úgy gondolom, a megérzéseinkre kell hallgatnunk a táplálkozás terén is.

– Az edzések közül is olyat választasz, ami örömet okoz?

– Igen, fontos, hogy jól érezzem magamat mozgás közben. Régen épp ezért sokat hulahoppkarikáztam, korcsolyáztam, rollereztem és rengeteget gyalogoltam. Lehet, hogy hihetetlen, de edzőteremben talán kétszer, ha voltam.

– Korábban részese voltál egy szelektív hulladékgyűjtő kampánynak. Fontos számodra a környezetvédelem?

– Ez az igény is a spirituális gondolkodás kapcsán merült fel bennem először. Tisztán tartjuk a lakásunkat, magunkat is testileg-lelkileg – ez legtöbbünknek természetes, ugyanakkor a tágabb környezetünkre, az utcák tisztaságára és a bolygónk védelmére nem figyelünk kellőképp. Pedig ez az otthonunk. A világ olyan, mint egy hatalmas pókháló. Ha az egyik sarkát megrázza a pók, abba az egész rendszer belerezeghet. Például Európa szennye Grönlandon, az eszkimóknál csapódik le, akik közül sokan 30-35 évesen meghalnak rákban, mert radioaktívan szennyezettek a halaik. Hawaii szigeténél óriási szeméthegyek úsznak, és még hosszasan sorolhatnám.

– Te mit próbálsz tenni ez ellen?

– Odafigyelek arra, hogy magyar termékeket vásároljak, a hűtőm ne az ablak mellett legyen, ökoprogramos mosógépet vettünk, amit kihúzok a konnektorból, ha nem használom. Ritkábban porszívózok, inkább sepregetek. Kis kártyákat hordok a pénztárcámban, amelyeket mindig rátűzök a járdán parkoló autókra, kérve őket, hogy máskor gondoljanak azokra, akik babakocsit tolnak vagy kerekesszékkel járnak. A házunk előtt összeszedem az eldobált csikkeket, egyszer talán feltűnik valakinek, hogy eltűnik a járdáról az, amit elszór.

A témáról bővebben a Wellness Magazin májusi számában olvashatsz!

Lelki feltöltődés
Zita vallja, hogy minden belőlünk ered, így a rosszkedv és a negativitás is. Vagyis mi magunk teremtjük meg azokat a rossz dolgokat, amelyek körülvesznek minket. „Hiszem, hogy magunknak kell eldöntenünk, hogy nem leszünk lehangoltak, és ettől valóban kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érezzük magunkat. Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy a velünk történő rossz eseményeket nem véletlenül kaptuk. Meg kell vizsgálnunk, hogy a nehéz helyzetek mit tanítanak nekünk.”