1. Mi is ez? A bulimia során a betegnek két kínzó dologgal is meg kell küzdenie egyszerre. Először is a falásrohammal, melynek nem tud ellenállni, valamint a kompenzációnak alkalmazott hánytatással vagy extrém mértékű testedzéssel. A kulcsszó itt is a bűntudat. A hatalmas mennyiségű étel felfalása felett érzett bűntudatot, valamint az elhízástól való félelmet valahogy enyhíteni […]
1. Mi is ez?
A bulimia során a betegnek két kínzó dologgal is meg kell küzdenie egyszerre. Először is a falásrohammal, melynek nem tud ellenállni, valamint a kompenzációnak alkalmazott hánytatással vagy extrém mértékű testedzéssel. A kulcsszó itt is a bűntudat. A hatalmas mennyiségű étel felfalása felett érzett bűntudatot, valamint az elhízástól való félelmet valahogy enyhíteni kell. Ennek legegyszerűbb módja, ha a beteg hánytatja magát. Persze utána megígéri, hogy ez többet nem fordul elő, de minél hosszabb ideig tart a betegség, annál nehezebb kilépni a zabálás-hánytatás ördögi köréből. A hánytatás mellett, vagy helyett a bulimiás gyakran használ víz- vagy hashajtót is, hogy minél előbb megszabaduljon a bevitt tápláléktól és a kellemetlen feszüléstől. A bulimiás beteget amúgy jóval nehezebb felismerni, hiszen testalkata általában normális, tehát nem látványosan csontsoványak, mint anorexiás társaik.
2. Mik a tünetek?
Egyrészt az ismétlődő falásroham, mely során a beteg jóval több ételt vesz magához, mint amennyire szüksége van. Kicsúszik az irányítás a kezéből, és csak az evésre koncentrál. Egy-egy ilyen falásroham alkalmával egy bulimiás képes akár több tízezer kalóriát is befalni, s a falásroham naponta akár többször is jelentkezhet. A beteg persze szégyelli a dolgot, ezért már az étel vásárlásakor bűntudatot érez, fél attól, ha valaki belenéz a kosarába, kineveti, illetve a zabálást is úgy rögzíti, hogy lehetőleg ne lepleződjön le. Egy-egy falás alkalmával persze nem a saláta, hanem mindenféle „tiltott” kalóriabomba kerül elő. A falás befejezte után jön általában a purgálás, azaz a hánytatás. Mivel a beteg tudja, hogy nem képes abbahagyni a zabálást, de ennyi ételtől garantáltan el fog hízni, ezért szükséges számára ez a fajta kompenzáció. A hányás is természetesen bűntudatot vált ki náluk, ezért a legkülönfélébb módszereket találják ki, hogy titkolják tevékenységüket.
3. Milyen egyéb módszerek vannak még?
Bár az önhánytatás a „legnépszerűbb’ a bulimiások körében, emellett gyakran használnak hashajtókat, melyek elősegítik a belek mozgását, és a bevitt táplálék mielőbbi kiürülését. Ez persze becsapós, hiszen, mire a vastagbélbe eljut az étel, a nagy része már felszívódott. Ugyancsak népszerű eszköz még a vízhajtók, végbélkúpok használata, valamint a beöntés.
4. Milyen szövődmények léphetnek fel?
Akárcsak az anorexiánál, a bulimia esetében is számos káros következménnyel kell számolni. A gyakori hánytatás miatt a gyomorsav felmarja a nyálkahártyát, a nyelőcsövet, reflux alakulhat ki, a fogak elszíneződnek, szuvasodni kezdenek, majd a végén kihullnak, az ujjakkal pedig a torkot lehet csúnyán felsérteni. Súlyos esetben olyan káliumhiány léphet fel hányás közben, mely szívleálláshoz vezethet. A hashajtók rendszeres használata hozzászokást eredményez, így annak elhagyása utána beteg már csak nagyon nehezen tud üríteni, valamint a szervezet folyadék- és elektrolit háztartása is felborulhat, akárcsak a vízhajtók esetében. A rengeteg testmozgássalnemcsak a sportsérülések kockázata nő meg, de a szív is jóval nagyobb megterhelés alá kerül egy többórás edzés alkalmával.
5. Kik érintettek?
95%-ban a nők alkotják a bulimiások csoportját, de férfiak között is előfordulhat, akik a betegségüket még jobban szégyellik, mint a nők. Átlagban kicsit később jelentkezik, mint az anorexia, de a bulimia is felléphet már kamaszkorban. Mivel leplezik betegségüket, és nem olyan feltűnő, mint az anorexia, ezért sokkal nehezebb kiszűrni őket. A bulimia esetében is, főleg, ha előrehaladott, a beteg már nem képes önállóan leállni, ezért mindenképp szakember bevonása illetve pszichoterápia javasolt.
 |
 |
 |
 |
 |