„Á la carte szülőszoba” – hogyan érdemes szülni?

Legyen egy életre szóló élmény, legyen csapatmunka, legyen meghitt, szóljon az anya és a baba legnagyobb pillanatairól…

De mégis, mi a legjobb a babának? Az orvos javaslataira és módszereire, vagy inkább a magunk belső igényeire hallgassunk a szülés módjának megválasztásánál…?

A tapasztalat azt mutatja, lehet a szülésre készülni, lehet gyakorolni a helyes légzést, választhat a kismama zenét, amit majd hallgatni szeretne a szülőszobában, kiválaszthatja a számára legmegnyugtatóbb kellékeket, a vajúdás helyszínét – de az igazság pillanata mégiscsak akkor jön el, mikor megkezdődnek a fájások. Mert akkor hirtelen kiderülhet, hogy minden egész másképp volna jó, mint ahogy azt hónapokon át hittük…

Szabadon vajúdás, háborítatlan szülés

Amikor szülési módszerekről beszélünk, tulajdonképpen nem említhetünk túl sok lehetőséget (lsd. részletesen lent), inkább a vajúdással kapcsolatos lehetőségek változatosak. A háton fekve szülés gyakorlatát valószínűleg a kórházi környezet szilárdította meg, hisz az orvosok ebben a helyzetben könnyebben hozzáférhetnek a babához és a vajúdó édesanyához. Ám számos ősi kultúra bizonyítja, hogy a testhelyzet sokat segíthet a fájdalomcsillapításban és a szülés gyorsabb lefolyásában. A térdelés, a guggolás, az oldalt fekvés mind enyhít a vajúdó anyuka fájdalmain, de mindig szem előtt kell tartani, hogy az ideális megoldás egyénenként eltérő lehet.

Ezt felismerve, a szülészorvosok hozzáállása sokat változott az utóbbi másfél évtizedben – az alternatív szülési módoknak így egyhamar létjogosultsága lett.  A legfontosabb tehát az alkalmazkodás iránya: ne az orvos, hanem a kismama döntsön arról, neki mi a legjobb, és ehhez biztosítson hátteret a szülészorvos. Amit napjainkban alternatívnak nevezünk, az valójában a szülés legtermészetesebb formája. Azt jelenti, hogy a szülő nő a saját igényei szerint vajúdhat, megválasztva a testhelyzeteket, akár sétálhat is, használhat olyan eszközöket – például gimnasztikai labdát –, melyek számára megkönnyítik a fájdalom kontrollálását. Az alternatív szülőszobákban a kismama franciaágyon fekve – a párja kezét fogva -, kádban vagy labdán ülve, sétálva, guggolva, bordásfalba, de még kötélbe kapaszkodva is enyhítheti fájdalmait. Alternatív szülés esetén tehát a körülményeket a szülő nő igényeihez, kéréseihez alakítják, legyen szó a fények erősségéről, zenéről vagy épp csendről, és minden szülési formát támogatnak, amely nem veszélyezteti az anya és a magzat biztonságát.

Gyöngéd születés

“…az újszülött sírva érkezik közénk, de panaszkodó kiáltását senki sem érti meg…”
Ha bepillantunk néhány szülőszobába, többnyire mit látunk: az újszülött a szülőcsatornából nehezen kijutva azonnal idegen kezek közé kerül, majd első ellátása után (a még pulzáló köldökzsinórt a legtöbb helyen rögtön elvágják, szondát dugnak a pici orrába, a nyelőcsövébe, hideg és csípős folyadékot cseppentenek a szemébe, gyakran fejjel lefelé lógatva hurcolják, megmosdatják, erős szálú kefével súrolják végig finom bőrét, megmérik, végül felöltöztetik…) bebugyolálva adják át édesanyjának.

Az egyik legismertebb – Frederic Leboyer nevéhez fűződő – alternatív módszer, az ún. Gyöngéd Születés metódusa szerint a szülést követően a gyermeket az anya hasára teszik és a köldökzsinór elvágásával is várnak addig, míg abban meg nem szűnik a vér áramlása. Az újszülöttet nem fürdetik meg, hiszen a magzatmáz értékes tápanyagokat tartalmaz, amik így a kicsi bőrén keresztül felszívódhatnak. Nagyon fontos az újszülött szeretetteli, türelmes, gyöngéd érintése. Mindemellett nem alkalmaznak sem beöntést, sem gátvágást, helyette aktív gátvédelmet alkalmaznak. A francia orvos a keleti kultúra és filozófia hatására alakította ki ezt a módszert, mely a szültés alkalmával a legzavartalanabb átmenetet próbálja biztosítani a kicsinek. Leboyer a születés utáni pillanatokban a méh által nyújtott környezetet igyekezett újra megteremteni a csenddel, félhomállyal és a meleggel.

A Dr. Illanitz Elemér vezette szülészeti részleg is a háborítatlan szülést pártolja: „Egészségügyi munkatársaink jó előre felmérik a kismama minden igényét, vágyát, félelmét, hisz ez az alapja, hogy a lehető legmegnyugtatóbb légkört teremthessék meg számára. Az alternatív szülőszobában csak minimális orvosi eszköz emlékeztet a kórházi környezetre, a kialakítás, a berendezés egyébként a meghitt hangulatot szolgálja.” A szobában egy emelvényen széles “hencsergő” lett kialakítva, melyen a kismama kényelmesen változtathat testhelyzetet, aszerint, hogy hogyan enyhülnek ettől a fájdalmai. Az emelvény másik felébe süllyesztett kád lehetőséget ad arra, hogy az édesanya kihasználja a meleg víz izomlazító, nyugtató hatását. A szülőszék a gravitáció hatását felerősítve könnyíti meg a gyermek előrehaladását a szülőcsatornában. A kismama maga körül tudhatja a számára legfontosabb személyeket a szülőszobán, komplikáció esetén pedig csak egyetlen ajtó választ el a műtőtől, lehetővé téve az azonnali beavatkozást.

Egyre többen érdeklődnek a vízben szülés, vagyis inkább vízben vajúdás lehetősége iránt is. A kád – éppúgy, mint a bordásfal, a labda vagy a kötél – egy lehetséges helyszín a vajúdáshoz. Kutatások bizonyítják, hogy a vízben vajúdás esetenként enyhébb fájdalmakkal járhat, mert a langyos víz lazítja az izmokat. A kádban ülő kismama ráadásul a víz felhajtó erejének köszönhetően tehermentesíti gerincét, s könnyebben tud testhelyzetet váltani. Egy anyuka a következőket mondta: „…Bár hallottam már olyan véleményt, hogy nem kényelmes, nekem különösen kellemesen hatott. A fájások alatt azért kapaszkodtam rendesen, de tényleg jól esett a meleg vízben üldögélés…” A vízben szülés fokozott orvosi figyelmet igényel, a szülésznek rendszeresen ellenőriznie kell a magzat szívhangját, a méhnyak tágulását, és időben a szülőágyhoz kell kísérnie az édesanyát.

A lényeg: akárhol is szül és akármilyen módszert is választ magának a kismama, a vajúdás és a szülés során minél kevesebb olyan körülmény zavarja meg a kismamát, ami elvonhatja figyelmét a szülés folyamatáról, és kizökkentheti nyugalmából.

„A terhesség és a szülés során nagyon hangsúlyos az anya nyugalma. Úgy vélem a szorongás, a biztonságérzet elvesztése rengeteg nem várt komplikációhoz vezethet. A biztonságérzet pedig könnyebbé, gördülékenyebbé teszi a folyamatot, így lesz a gyermek érkezése varázslatos élmény. Komolyan vesszük a feladatot, hogy mindenre felkészítsük a kismamákat, és ne bíráljuk, hanem támogassuk őket döntéseikben” – fűzi hozzá Illanitz doktor.

SZÜLÉSI MÓDOK

Hüvelyi szülés

A szülés természetes formája, hiszen optimális esetben a kifejlődött magzat az édesanyja hüvelyén keresztül jön világra. A folyamat a vajúdással, vagyis méhizom összehúzódásokkal kezdődik, melyek eleinte viszonylag nagy, 20-25 perces szünetekkel, majd egyre sűrűbben, szabályos időközönként jelentkeznek, időtartamuk pedig hosszabbodik. A magzatot körülvevő burok megrepedése a magzatvíz elfolyásával jár, ez azt jelzi, hogy az események felgyorsultak, hamarosan megérkezik a gyermek. Ha a magzatvíz elfolyása után a szülés mégsem zajlik elég gyors ütemben, szükségessé válik a beavatkozás, mivel megnő a magzat megfertőződésének veszélye, illetve a méh belső méretének, a méhen belüli nyomás megváltozásának káros következményei lehetnek a gyermekre.

Bizonyos esetekben maga az orvos repeszti meg a burkot, ha úgy ítéli meg, hogy a vajúdás túlságosan elhúzódik. Az összehúzódások szüneteiben a méhszáj egyre tágul, a görcsök pedig előrefelé tolják a babát, aki ideális esetben fejjel előre halad a szülőcsatornában. Ez a szakasz első szülő nők esetében hosszú lehet, 8-10 óra, második vagy többedik szülésnél már csak 2-6 óra.

A következő a kitolási szakasz, melynek ideje 10-20 perc. A szülő nő ekkor érzi is a kényszert, hogy nyomjon, így az összehúzódások mellett hasizmának és rekeszizmainak megfeszítésével segítheti a gyermek előre haladását. Ebben a szakaszban alkalmazhat az orvos gátmetszést, megelőzve ezzel a gát izomzatának berepedését. A kitolási szak végén a gyermek feje – vagy az elöl fekvő része – megjelenik a hüvely bemenetnél, mely egyre tágul, míg végül a csecsemő a hüvelyen át világra jön. A méhösszehúzódások ezután is folytatódnak, egészen addig, míg a méhlepény is távozik az anya szervezetéből, ezt nevezzük a harmadik, lepényi szakasznak. Ha ez nem zajlik le a szülés után egy órán belül, a lepényt mesterséges úton kell eltávolítani.

Hüvelyi szülés érzéstelenítéssel

Egyéni fájdalomtűrő képességünk nagyon különböző lehet, s a terhes nők esetében az ismeretlen fájdalomtól való félelem már jó előre okozhat olyan szorongást, amitől a vajúdás még nehezebbé válhat. Ezért egyre elterjedtebb, hogy kérésre EDA-t, epidurális érzéstelenítést alkalmaznak a szülés során.

Akár előre kérte, akár a vajúdás során jelzi ezt a kismama, tapasztalt aneszteziológus a legnagyobb biztonsággal alkalmazza az EDA-t, ha annak semmilyen orvosi ellenjavallata nincs. Az érzéstelenítés során – miután a kismama felvette a megfelelő testhelyzetet – (ülő vagy oldalt fekvő helyzet), az aneszteziológus először fertőtlenítő oldattal lemossa a páciens hátának alsó részét. A tervezett kanülálás helyén lidokain oldattal érzésteleníti a bőrt és a bőr alatti szöveteket, majd egy speciális végű tűt helyez a gerincvelő kemény burkát körülvevő keskeny térbe. A tűn keresztül egy hajlékony, vékony csövet (kanült) csúsztat az epidurális térbe, majd a tűt eltávolítja, és a kanült ragtapasszal rögzíti. Először csak tesztdózist ad a kanülbe, majd ha meggyőződött róla, hogy a kanül a megfelelő helyre került, elkezdi az epidurális érzéstelenítést felépíteni. Ehhez helyi érzéstelenítő oldatot használunk, esetenként kis mennyiségű kábító fájdalomcsillapítóval kombinálva. Az érzéstelenítő hatása lassan alakul ki (10-30 perc), az epidurális kanülbe adott gyógyszer ismétlésével az érzéstelenített terület kiterjedése és az érzéketlenség időtartalma is fokozódik. Ilyen módon az érzéstelenítő hatás igény szerint kialakítható és fenntartható hosszú órákon át is. Az alkalmazott szer hatására megszűnik a hideg-meleg érzés, csökken vagy megszűnik a fájdalom érzékelése, csökken a tapintás- és a nyomásérzés. Nagyobb adagok, töményebb érzéstelenítő oldat hatására az érzéstelenített területen teljes érzéketlenség jön létre, de az izmok ereje is jelentősen csökkenhet, ez szülés esetén kerülendő.

Fontos az epidurális érzéstelenítés helyes időzítése a szülés során. Túl korai, a rendszeres fájások előtti alkalmazása indokolatlan, és leállíthatja a szülés folyamatát. Túlkésőn, a kitolási fázisban alkalmazva pedig már nem képes érdemi fájdalomcsillapító hatást kifejteni. A szülés után esetleg szükséges gátvarrás érzéstelenítésére is alkalmas. A megfelelő alkalmazás mellett a szülési fájdalom az EDA segítségével jelentősen csökken, esetenként szinte teljesen megszűnik. Megkíméli az anyát a hosszú vajúdás okozta kifáradástól, így több energiája marad a kitolási szakaszra.

Tervezett császármetszés

A tervezett császármetszés olyan műtét, amelyet a szülés megindulása előtt végeznek, speciális egészségügyi indokkal. Ilyenkor már a terhesgondozás során fény derült olyan problémákra, melyek alapján az orvos az tervezett szülésindítás mellett dönt. Például ha első szülésről van szó, és a gyermek farfekvéses vagy harántfekvéses. Ikerterhességnél is előfordulhat, hogy a testvérek helyzetük alapján akadályoznák egymást a megszületésben. 40 év feletti először szülő anyánál, illetve mesterséges megtermékenyítés esetén is megfontolandó lehet a tervezett császármetszés kérdése.

1 / 2 Császármetszés

Erre a sebészi beavatkozásra akkor kerül sor, ha a természetes módon való szülés veszélyeztetné az anya vagy a gyermek egészségét, végső soron akár életét is. Bizonyos esetekben már előre eldől, hogy a szülés megindulása után császármetszésre kerül majd sor. Ezt indokolhatja az anya valamilyen egészségügyi problémája vagy a magzat elhelyezkedési rendellenessége. Más esetekben a császármetszésre váratlan, előre nem látható események miatt kerül sor, ilyen például a méhlepény idő előtti leválása vagy a lepény kapacitásának romlása, a magzat szívhangjának rosszabbodása.

A császármetszést korábban altatásban végezték, de így az altatószer a gyermek szervezetéhez is eljutott. Ma már gerinc közeli érzéstelenítéssel oldják meg, hogy az anya semmilyen fájdalmat ne érezzen, miközben végig tudatánál marad, így tanúja lehet gyermeke világra segítésének. A gerincvelőt körülvevő folyadékba beadott érzéstelenítő szer nem csak a fájdalmat szünteti meg, de a méhösszehúzódásokat is. Így válik lehetővé, hogy a hasüreget és a méhfalat a bikini vonalban megnyitva az orvos kiemelje a magzatot. A császárral született gyermek speciális ellátást igényel, ezért közvetlenül a műtét után neonatológus látja el a kicsit.

Alternatív szülés

Amit napjainkban alternatívnak nevezünk, az valójában a szülés legtermészetesebb formája. Azt jelenti, hogy a szülő nő a saját igényei szerint vajúdhat, megválasztva a testhelyzeteket, akár sétálhat is, használhat olyan eszközöket – például gimnasztikai labdát – melyek számára megkönnyítik a fájdalom kontrollálását. Az alternatív szülés lehetőség szerint nem jár gátvágással, helyette aktív gátvédelmet alkalmaznak.

Végül egy érdekesség a programozott szülésről:

Hétfő, 10.30: Tervezett császármetszés. 12.00: Együtt a család a szülészeti kórteremben, az újszülött épp apa mellkasán alszik. 14.00: Konzultáció a csecsemős nővérrel.
Kedd, 09.00: Orvosi vizsgálatok – a baba és a mama is jól vannak. 10.00: Újra együtt a család, a kistestvér is ismerkedik az új családtaggal.
Szerda, 09.00: Elkészült a zárójelentés, a család hazatérhet a szülészetről.

Az Egyesült Királyságban ma már valóban ilyen pontosan megtervezhető a gyermek érkezése. Hosszú út vezetett a döntéshez, de pár hónapja bárki megválaszthatja szülése időpontját, programozott császármetszést kérve orvosától.

A BBC News híréből az is kiderül, bár a műtétet kérésre minden esetben el kell végezni, a kismamának alapos tájékoztatást kell kapnia a beavatkozás kockázatairól. A határozat tulajdonképpen csak alkalmazkodik a jelenlegi brit klinikai gyakorlathoz, hisz korábban az orvos hozhatta meg a döntést, indokoltnak látja-e a beavatkozást, ám a szülészek számára már akkor is elegendő indok volt a kismama kérése.

Magyarországon programozott szülésre akkor van lehetőség, ha a páciens indokai orvosilag elfogadhatóak. „A gyakori okok között például a faros- vagy harántfekvés, a gyermek átlagosnál nagyobb mérete, az anyai életkora (késői szülés) szerepelnek – fűzi hozzá Dr. Illantiz Elemér szülész-nőgyógyász –, de előfordul, hogy a kismama túlzottan fél a szülés bizonytalanságától, a fájdalomtól vagy épp attól tart, hogy a hüvelyi szülés később rontaná szexuális élete minőségét. A jelenleg hazánkban végrehajtott császármetszések mintegy felét az ilyen programozott esetek teszik ki.”

Tudtad- e? A Nagy-Britanniában megkérdezett szülésznők arról számoltak be, amikor a gyakorlatban teljeskörű tájékoztatást adnak a programozott császárra jelentkező kismamák számára, többségük végül a hagyományos szülést választja. A statisztikák szerint az országban minden negyedik szülés végződik valamilyen indokból császármetszéssel. Az európai adatok országonként nagyon eltérőek változóak, az északi országok 14 százalékos arányától az olasz 40 százalékos arányáig terjedően. A hazai átlag 33.3 százalék.