Október a mellrák elleni küzdelem hónapja. Néhány évtizede a mellrák diagnózis szinte egyenlő volt a halálos ítélettel, azonban a korai diagnosztikai módszereknek és a korszerű terápiáknak köszönhetően a kutatások szerint ma már kétszer annyian élik túl a rákot legalább tíz évvel, mint a 70-es években.
Így a mellrákkal küzdőknek és családjuknak a sikeres terápiát követő egészséges évek lehetősége erőt adhat a kezelések alatt.
2014-ben közel 8000 nőt diagnosztizáltak rosszindulatú emlődaganattal hazánkban. Az NN Biztosító egészségkutatása szerint a nők a súlyos betegségek közül leginkább a mellrák miatt aggódnak: 65 százalékukat nyomasztja az emlő daganatos megbetegedésének gondolata. Ez a félelem azonban sokak számára sajnos még nem elég ösztönző ahhoz, hogy részt vegyenek a szűrővizsgálatokon. Pedig a mellrák elleni küzdelem hónapjának legfontosabb üzenete egybecseng a szakértők véleményével: minél hamarabb diagnosztizálják a daganatot, annál magasabb a túlélés esélye. „A nők esetében a leghatékonyabb kezelés mellett az emlőrákos betegek teljes gyógyulásának valószínűsége ma már átlagosan 60-70 százalékos, de akár a 95 százalékot is elérheti, ha időben felismerik a betegséget. Ez azt is jelenti, hogy minimum 5-6000 visszatérő kolléga, családtag, barát próbálja megtalálni a helyét a régi, vagy újragondolt életében, amihez szakemberek és a környezet támogatására is szükség van” – mondta el Bodnár Ágnes, a Rákbetegek Országos Szervezetének tagja. Nemzetközi adatok is alátámasztják ezt: a Macmillan kutatása szerint ma kétszer akkora az esélye, hogy még legalább 10 évvel túlélik a daganatos betegek a diagnózist, mint a 70-es évek elején.
Az újrakezdés, az aktív élet folytatása további kihívásokat hoz, hiszen semmi sem onnan folytatódik, ahol abbamaradt. Laár Anikó már leküzdötte a betegséget, és ő is arról számol be, hogy életét teljesen megváltoztatta a mellrák. Gyógyulása után másképp tekint magára és környezetében betöltött szerepére. „Teljesen átalakult az értékrendem a betegség miatt. Már nem rohanás az életem, és a család és a barátaim mellett önmagamra is sokkal jobban odafigyelek. Lelkiismeretesen dolgozom, de nem hajszolom a túlórákat, és minden pillanatot meg akarok élni, ki akarom élvezni, vége az eszement száguldásnak a szülő-feleség-munkatárs-barát tengelyen” – emlékszik vissza Anikó, aki családja érzelmi és pénzügyi támogatására szorult a terápia idején, és a sikeres kezelések után anyagilag is újra kellett építenie magát. Ha valaki rendelkezik megfelelő biztosítással, az sokat segíthet abban, hogy a terápia alatt és után legalább az egzisztenciális szorongás minimalizálható legyen.
A korábbi munkahelyre való visszatérés sem könnyű lelkileg. Egyrészt, ha a betegségnek maradandó testi következményei vannak, sokan visszahúzódóbbá válhatnak, de problémát okozhat az is, hogy a kollégák nem tudják, hogyan viszonyuljanak a visszatérőhöz. Mivel a mellrák kialakulásában szerepet játszanak a fel nem dolgozott, kifejezett stresszhatások is, érthető, hogy sokan nem akarnak ugyanolyan megterhelés mellett dolgozni, ilyenkor fontos, hogy a munkahely rugalmasan, kellő empátiával kezelje a helyzetet.
A munka világába való visszatérésben segítséget nyújthat a Rákbetegek Országos Szervezetének (ROSZ) programja, amely mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok és dietetikusok segítségével segíti a reintegrációt az egészségesek világába országos Napforduló szolgálatukon keresztül. Csak a tavalyi évben több mint 3000-en kaptak itt segítséget.
A szakmai segítség mellett is a munkába való visszakerülés leginkább a munkahelyek, valamint a társadalom szociális segítőkészségén múlik. Fontos, hogy munkaadóként, családtagként vagy barátként úgy viszonyuljunk a frissen gyógyult beteghez, hogy érezze, örülünk, hogy visszatért életünkbe és továbbra is fontos része közösségünknek.
Forrás: NN / Uniomedia
 |
 |
 |
 |
 |