Asztali só vagy tengeri só a jobb?

Bár a legtöbben az egészséges(ebb)nek hitt tengeri sót részesítik előnyben, nemrég kiderült, hogy tápértéke és ásványianyag tartalma is egyenértékű az asztali sóéval. A természetes vízforrásokba ugyanis egyre több szemét (azon belül is műanyag hulladék) kerül, ami a legkörültekintőbb eljárosok közepette is óhatatlanul beszívódik a tengeri só molekuláiba – ez pedig azt jelenti, hogy ízesítéskor kis mennyiségben plasztikot is szórsz az ételedre. Hogy micsoda? Nem viccelünk.

Két-három évtizeddel ezelőtt, amikor a tengeri só használata elkezdett terjedni, még közel sem voltak ilyen szennyezettek a tengerek és óceánok, ám az utóbbi évtizedekben drasztikusan megnövekedtek a vizekben lévő plasztikhulladékok. Emiatt a tengeri só molekuláiban is kimutathatóak már a műanyagot tartalmazó ionok.

Az eddig “egészségtelennek” hitt asztali só ezzel szemben nem tartalmaz műanyagot és plasztikhulladékot. De sokkal több feldolgozó eljáráson és gyári tisztításon megy keresztül, így a benne lévő természetes ásványi anyagok és vitaminok is elpusztulnak.

Alternatív megoldást jelenthet a bányaszati technológiákkal előállított kősó (pl. Himalája só), mely eredetét tekintve tengerinek mondható. De mégis különbözik tőle, hiszen rózsaszín színét vas-szennyeződésnek köszönheti – pedig ipari tevékenységnek nem vetik alá – ez azt jelenti, hogy legalább 80-féle ásványi anyagot tud tárolni.

Mindezekkel együtt nem érdemes elfelejteni, hogy ez a só is ugyanolyan nátrium-klorid, mint a tengeri vagy az asztali só – tehát, nagy mértékben (napi több, mint 6 grammot fogyasztva) nem egészséges, hanem kifejezetten káros hatásokkal bír.

A szakértők szerint nem az számít, milyen sót eszünk, hanem, hogy mennyit fogyasztunk belőle. A legfrissebb kutatások szerint ugyanis hiába esszük a legminőségibb változatot, a só rendszeres és átlagon felüli fogyasztása egészségügyi kockázatokkal is járhat. 

Ha kíváncsi vagy, pontosan miért is kell ügyeli a moderált sófogyasztásra, kattints ide.

Fotó: 123 RF