Nem mindig a tested kér enni – sokszor a lelked próbál megnyugodni. A pszichológia szerint az érzelmi evés jóval gyakoribb, mint gondolnánk.
A pszichológia szerint az evés nem csupán biológiai szükséglet, hanem érzelmi szabályozó eszköz is. Amikor stresszesek, magányosak vagy túlterheltek vagyunk, az agy gyors megnyugvást keres. Az étel – különösen a cukros vagy zsíros falatok – ideiglenesen csökkentik a feszültséget, mert dopamint szabadítanak fel.
Ez azonban nem valódi éhség, hanem érzelmi hiányérzet. A test ilyenkor nem energiát kér, hanem biztonságot, megnyugvást vagy figyelmet. A probléma ott kezdődik, amikor az evés válik az egyetlen megküzdési stratégiává, mert így az érzelmek feldolgozatlanok maradnak.
A pszichológia szerint az első lépés nem a tiltás, hanem a felismerés. Érdemes megkérdezni magunktól: „Valóban éhes vagyok, vagy csak fáradt, feszült, unatkozom?” Ha az érzelmi ok tudatosul, már csökken a késztetés ereje.
Az érzelmi evés nem gyengeség, hanem jelzés. A test és a lélek kommunikál – csak meg kell tanulnunk meghallani, mit üzen.
 |
 |
 |
 |
 |